Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

104 10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. polgárok nyelvét és még ma is divatban van az az u, n, tolmácsrendszer, a melyben a tolmácsszerepet rendesen a hajdú vagy az írodaszolga gyakorolja Elképzelhető, hogy milyen igazságszolgáltatást nyer az a nem magyarajku polgár, midőn ilyen tolmácsok utján kell megértetnie magát. T. ház ! Ma már a nemzetiségekben a nemzeti öntudat és a nyelvükhöz és nemzeti szokásaikhoz való SZÍVÓS ragaszkodás olyan erős, hogy lejártnak mondható az a politika, a mely eddigelé a nemzetiségeket a magyar fajba igyekezett beolvasztani. Hogy ez a beolvasztási politika meg volt, azt bizonyitják az eddigi kormányok rendeletei ós egész eljárása. (Ugy van! a nemzetiségiele padjain. Ellenmondás jobbfelöl) Ezt hiába is tagadnák, mert az eddiei kormányoknak minden ténykedése ezt bizonyítja. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Mi igenis akarunk magyarul tanulni és ha a kormány az u. n. fakultatív eljárást alkalmazná, akkor a magyar nyelv tanítása mindenesetre nagyobb eredménynyel járna, mert azok, a kiknek a magyar nyelv ismeretére szüksége van, azt meg is tanulják. De kérdezem, hogy az a román, tót vagy szerb nép, a mely a magyarságtól elkülönítve él, azért, mert az iskolában rákényszerítik, hogy néhány magyar szót megtanuljon, meg fog-e magyarul tanulni ? (Mozgás balfelöl.) Hiszen látjuk saját magunkon. Az iskolában németül, görögül és latinul is tanulunk és az életben vajmi kevés marad meg belőle, ha nem volt alkalmunk ezt gyakorolni. Mi a nemzetiségekre nézve a saját anyanyelvükön való iskoláztatást kívánjuk, a mivel azonban nem mondjuk azt, hogy mi a magyar nyelv ellen állást foglalunk. Hiszen tiszta dolog, hogy valódi kultúra csakis a saját anyanyelvén lehetséges, különösen annak a parasztnak, a kinek nincs alkalma más nyelvet is elsajátítani. A paraszt nép nem azért tiltakozik az ellen, hogy a magyar nyelv az iskolákban erőszakosan bevezettessék, minthogyha ellenszenvvel viseltetnék iránta, hanem azért, mert addig, a mig néhány magyar szónak megtanítására fordítják az időt, addig egyéb szükséges ismereteket nem szerezhet meg, tehát tisztán jiedagogiai szempontból és ha ez a szempont elesnék, bizonyára örvendenének, hogy a magyar nyelvet magtanulhatják. A kormány a nemzetiségekkel szemben nemcsak azon tekintetben jár el mostohán, hogy a meglévő törvényt végre nem hajtatja ... {Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Miháli Tivadar : hanem, hogy nem alkot ujakat, a melyek a nemzetiségi sérelmeket orvosolják, hanem csak olyanokat, a melyek a hatalmat biztosítják. Megtették azt is, hogy vádakkal illették, különösen a kifelé való gravitálás vádjával a nemzetiségeket. Komoly politikai férfiak is voltak, a kik ilyen váddal előállottak. En hivatkozom a történelemre. Mutasson nekem valaki a történelemből egy adatot, hogy a magyarországi nemzetiségek között akármelyik román, tót vagy szerb a külföldhöz folyamodott volna segítségért, hogy külföldi ellenséget hívjon az országba. Ha ilyen történelmi tényt valaki nekem mutat, akkor meghajlok előtte. De mindaddig, a mig ezt be nem tudják bizonyítani, tiltakozom az ellen, hogy ellenünk ezen vádakat fentartsák. Hiszen az előző kormányok nemcsak ezt a vádat hozták fel ellenünk, hanem azt is, hogy mi Bécs bérenczei vagyunk. Hogy fér össze a két vád egy időben: kifelé gravitálni, Bécs felé gravitálni? (Zaj Elnöh csenget) Ezen két állítás egyik a másikát kizárja. Mi a koronázott király és a dinasztia irányában a legnagyobb lojalitással viseltetünk, mi óhajtjuk, hogy a király és az ország összes nemzetiségei között a jó egyetértés helyreállíttassák és meg vagyok róla győződve, hogy az ország konszolidáczióját előmozdító munkálkodás csakis ugy lehetséges, ha tekintetbe vétetnek ugy az ország néjjének, mint a dinasztiának érdekei. Egy hang (jobbfelöl): Szép szavak! Miháli Tivadar: Szép szavak, t. képviselőtársam, azonban ha azok megvalósulnának, akkor még szebben néznénk ki ebben az országban. A nemzetiségi kérdés megoldásának kulcsa mindig az államhatalom kezében volt, van és lesz. De mindaddig, mig az államhatalom nem keresi a módot, hogy tisztességesen, bölcsen és igazságosan oldja meg, természetes, hogy a gyengébb fél nem tehet semmit ebben a tekintetben, legfeljebb preczizirozza a maga álláspontját és védekezik az ellene felhozott vádak ellen. A kérdés tulaj donképen ugy áll, hogy miránk akármelyik utat választjuk is, mindig azt mondják, hogy hazaárulók vagyunk. Némelyek azt ^mondják, hogy olvadjunk be valamely pártba. És mégis mikor egyik-másik megteszi ezt, akkor az illetőket hazaárulóknak nevezik. (Zaj.) Azon szerb testvéreink esete fényesen igazolja ezt, a kik a Justh-pártba beléptek. Es a mikor a szerbek közül Porit, a liberális irány hive, megmaradt a nemzetiségi pártban, arra is azt mondták, hogy hazaáruló. Szóval akármiképen cselekedjünk, mindig hazaárulók vagyunk. (Zaj.) Az életben azonban egész mást tapasztalunk. Az erdélyi részekben is vannak községek, a melyekben a magyarok és románok egészen békésen, a legjobb egyetértésben élnek együtt. Állíthatom, hogy nem mi, a vezetők vagyunk agitátorok, hanem a közigazgatási hatóságok, a tisztviselők, mert valóban konkrét tény nélkül nem lehet agitálni. (FelMáltásolc balfelöl: Ebben solc igaz van!) Hiába hozzák fel ellenünk azt a vádat, hogy a külföldön vádaskodunk a magyarság ellen. Hiszen ma a külföldi sajtó és a külföldi tudósok annyira óvatosak ezen kérdés elbírálásánál Egy hang (a szélsöbaloldalon): Láttuk!