Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

74 i69. országos ülés 1909 apró rendelkezéseit akkor, a mikor az egész alkotmány, az alkotmánynak alaptétele van megsértve. (Igaz! Ugy van ! balfélól.) Meg van sértve az alkotmánynak az az alaptétele, melyet ez a kormány oly veszedelmesen hirdetett, és csak épen pár perezczel előbb fejtegette a t. ministerelnök ur hogy a koronának a vétójogát megtámadni [nem lehet. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem ezt mondtam. Rátkay László: Nagyon jól megvigyáztam, hogy mit mondott a t. ministerelnök ur. A t. ministerelnök ur a kérdést mindig akként állította fel, a paktumot is akként hozta a ház elé, hogy ez nem a koronával kötött egyezség, hanem a koronával a tekintetben létrejött megállapodás, hogy a kormány minő programm alapján foglalja el helyét. Mindig ezen alkotmányos színben mutatta föl. Most is a tételt ugy állítja fel, hogy a képviselőháznak és minden képviselőnek megvan az a joga, hogy állást foglaljon a kérdésekben, viszont, a t. ministerelnök ur szerint, a koronának is megvan az a joga, hogy állást foglaljon. Nem fogom fárasztani a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben, hogy minő álláspontot foglalhat el a király — azért mondom : király, mert nem tévesztem össze ezzel a fogalommal, hogy korona — és minő veszedelmet rejt ezen elvnek ilyen alakban való hirdetése, mint a ministerelnök ur most is tette, engedje meg nekem a t. ház, hogy egy jogforrásra hivatkozzam, mely jogforrást, azt hiszem, épen a túloldalon is nagyon szívesen el fognak fogadni. Annak a férfiúnak határozati javaslatát, beszédeit és czikkeit, melyeket a magyar alkotmány, a parlamentarizmus, a kormány álláspontja, s azzal szemben a király akarata és szándéka felől irt és elmondott, ma is elfogadom, ma is állom és koronatanuként őt ide idézem. Ez a határozati javaslat három év előtt hangzott el. Akkor a katonai kérdésben volt különbség a nemzet és a király között. Akkor hangzott el ez a határozati javaslat érveivel együtt, melyek, miként látni fogjuk, a mai helyzetre is ráillenek. Azt mondja ez a határozati javaslat (olvassa) : »A kormány eddigi magatartása bizonjátja is, hogy tisztában van ezzel. Ha azt hitte, hogy a nemzetet félreértették annak uj megbízottjai, akkor azt újra meg kellett volna kérdezni. De ezt nem tette, Nem tette, mert tudta, hogy mi lesz rá a válasz. Tudta, hogy a nemzet a parlament többsége mellett áll. A többség programmját a király nem azért utasította vissza, mert kétséges volt, vájjon az megfelel-e a nemzet akaratának, hanem azért, mert ellenkezett az övével, mind a mellett, hogy megfelelt a nemzet akaratának. A királynak állandó egyéni nézetét szembeállították a nemzet akaratával. ..« Zakariás János: Most is! . . .. iczember 22-én, szerdán. Rátkay László : ». . . Öriási felelősséget vettek azok magukra, kik Ö felségének e tanácsot adták, és a kik e politika végrehajtására vállalkoztak. Ezzel a választások következtében beállott kormány- és pártválság az alkotmány válsága lett. A királynak az az elhatározása, hogy valamely jogot kizárólag és feltétlenül egyéni meggyőződése szerint fog gyakorolni, magában foglalja az alkotmányellenes kormányzás eshetőségét. (Igaz ! ügy van ! bedfdől.) Az ilyen abszolút fejedelmi akaratnak előtérbe tolása és rideg érvényesülése f az abszolutizmus gondolatkörébe való és odavezet, helye a magyar alkotmányosságban nem volt, nincs és nem lesz.« (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki mondta ?) Ennek a határozati javaslatnak gyönyörű érvelését gróf Andrássy Gyula terjesztette elő három év előtt, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) midőn a nemzet akarata a király akaratával szemben a katonai kérdésekben nem bírt érvényesülni. A mai helyzetben ez a ministerelnök ur beszédére és érveire mindenben ráillik, a különbség csak az, hogy nem a katonai kérdésekre vonatkozik, hanem a gazdasági önállóságra. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha figyelemmel kisérjük politikai életünket, ha figyelemmel kisérjük a bankkérdés történetét, a mely politikai helyzetünknek immár több mint egy esztendeje tengelyévé és kardinális kérdésévé lett, tanulságokat is fogunk ebből levonhatni és azt a tapasztalatot, hogy a magyar politikában mit sem ér a tétovázás,'a határozatlanság, az elvek felfüggesztése, csereberélése. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindez arra vezet, hogy a nemzettel szembenálló erők győzedelmeskedjenek, és hiába lesz a nemzet minden áldozatkészsége, győzelemhez ezen az utón nem fog eljutni. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tavaszszal, mikor a bankkérdésben az akkor még egységes függetlenségi párt állást foglalt, az alkotmánypárt megérezte és megértette volna az idők jelenségeit, (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha ebben a kérdésben a nemzet törvényhozása és pártjai egységes álláspontot foglaltak volna el, ma nem kellene ebben a kérdésben bukdácsolni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy tanulság rejlik ebben, a függetlenségi párt tőlünk elvált másik részére. Ne vádoljon senki, hogy én a gúnynak vagy a rágalomnak fegyvereit akarom velük szemben igénybe venni. Nincs rá szükségem. Nekem elég a lefolyt tények sorozatára rámutatni. Én megengedem, hogy volt vezéremet, Kossuth Ferenczet a lehető legszebb indokok vezérlik, melyek a hazaszeretet legtisztább forrásából fakadnak. Veszem a tényeket a képzelhető legszebb világításban és azt mondom: lehet, hogy neki az volt a hite, hogyha a bankkérdést kikapcsolja, ha a nemzet és a király között az összeütközést nem engedi létrejönni, hogy akkor ő bizonyos más nemzeti jogokkal jöhet^ vissza győztesként, pl. a kormány megalkothatja a vá-