Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

Í60. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. /,:> lasztási törvényt ugy, a hogy az a nemzet javára szól. De kérdem, volt-e eredménye a lemondásnak ? Volt-e eredménye annak, hogy a bankkérdést kikapcsolták ? Ugyebár nem. Bécsben ebben a tekintetben bölcseséget kerestek, de bölcseséget nem találtak. Bécsben ezt a tényt tisztán ugy fogták fel, mint a nemzet gyengeségét, és épen az ellenkezőt eredményezte. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Kevesebbet adtak, mint a mennyit eleinte akartak adni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Annyi bizonyos, hogy a ki a nemzet legutóbbi történetét valaha meg fogja irni, ki a nemzet legutóbbi vergődését, verejtékezését, legtöbbnyire hallgatását tanulmányozza, az rettenetes felfedezésre fog jutni és rettentő keserű érzések fognak a szivén keresztülhatolni. Soha ilyen idők Magyarországon még a legnagyobb alkotmányos válságokban és viharzásokban sem voltak. (Ugy van ! ügy van ! a széhőbaloldalon.) Mert akkoron állott velünk szemben egy kormány, a mely férfias nyíltsággal megmondotta, hogy »ezt akarom, a királyi vagy — mondjuk — a császári akaratot akarom keresztül vinni«, (Ugy van! Ugy van ! Za

1

). Elnök csenget.) de nem takaródzott alkotmányos formákba, nem cziczomázta magát nemzeti szalagokkal, hanem megmondotta : »én szolga vagyok, én szolgálni akarom császáromat !<< (Taps a baloldalon.) T. képviselőház! De ők lefelé fordítják a rudat; egyre azt halljuk, hogy a nemzet gyenge, hogy a nemzet jövendője csak ugy van biztosítva, ha odafenn a bécsi körökkel megalkuszik. Mig ott felfelé játszszák a megalázkodást és a szolgaiságot, lefelé nemzeti hősökként akarnak szerepelni és feltűnni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kormánynak ez a csalárd, hamis magatartása, a t. ministerelnök urnak ma teljesített, még csak ma pótolt az a munkája, a melyet pedig a legszigorúbb politikai etika szerint neki már régen kellett volna elvégeznie . . . (Taps a szélsőbaloldalon.) Sümegi VÜmos: Becsapták az országot! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rátkay László : .. . mindez azt mutatja, hogy Magyarországon meglankadt a nemzet erejében való hit felfelé, meglankadt Magyarországon a nemzet erejében való hit lefelé a nemzettel szemben is és a képviselőház elveszítette azt a sarkcsillagot, a mely sarkcsillagot pedig neki elveszítenie soha nem lehet, t. i. az elvhűség és a politikai becsületnek sarkcsillagát. (Taps a széhőbaloldalon.) Mert lásebbségben maradni lehet, s akkor teljesítse egy-egy párt a kisebbségnek a kötelességeit, ha pedig többségre jut, gyakorolja azt a hatalmat, a mely őt megilleti, de játszani hol egyikkel, % hol másikkal, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) elveszíteni a hitet és a reménységet s ezt magába a nemzetbe is belevinni akarni, hogy annak se hite, se reménysége ne legyen — ez a politikának legszomorúbb ideje és jele ! (Taps a szélsőbaloldalon.) A mai napnak eseményei meghozták azt, a minek már régebben meg kellett volna történnie : nyilt állásfoglalást, kifejezését a nemzeti akaratnak minden kertelés, minden czélozgatás nélkül, egyenesen, férfiasan és őszintén felfelé és lefelé a a nemzettel szemben. (Ugy van! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a párt játszani akar az ő elveivel. Hiszen szomorú helyzete nemcsak abban volt, hogy itt a képviselőházban gyanúsítottuk egymást, hanem ime már a nemzetnek is elveszett és megingott a bizalma abban, hogy Magyarországon egyáltalában politikai vezérekben, politikai adott szóban, a politikai hitnek a szentségében hinni lehet, (ügy van ! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ennek eredménye lett az, hogy felülről nem az alkotmányos szempontokat nézték, nem azt vizsgálgatták, hogy mit mond a szentesitett törvény, hogy mi a nemzeti akarat, a nemzeti többség és vélemény, hogy hogyan és minő pártokban van ez kifejezve, hanem azt nézték, hogy hogyan lehet megkeríteni pártokat, (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) kiküldeni férfiakat, hogy alkudozzanak velük, hogy minél olcsóbban adják oda hitüket, politikai becsületüket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igazán szerencse, hogy ezeknek az időknek vége van, igazán szerencse, hogy a képviselőház mai napon férfias nyíltsággal határozott, a mely határozatát már régen meg kellett volna hoznia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy ennek a határozatnak eredménye egyszerre, rövid idő alatt nem azt fogja hozni, a mit talán várunk és a mit alkotmány és szentesitett törvények szerint talán hoznia kellene, hogy oda fent szóba állanak a nemzeti többséget kifejező pártokkal. . . Farkasházy Zsigmond: Kitelik Wekerlétől, hogy még most sem megy el! Rátkay László : . . . mert a bankkérdésben újra egységes többsége van a parlamentnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, lehet, hogy egy időre nem ezt fogja eredményezni, hanem tovább folyik ez a szerencsétlen alku és vergődés, szinte azt mondhatnám, hogy a királyi hatalomnak vergődése, a mely nem akarja a válságot egyenesen a törvényeknek megfelelően megoldani. De ha igy lenne is, ha a nemzetnek újra szomorú napjai jönnének, még az is elenyésző kevés és elenyészően kevésbbé szomorú ahhoz képest, a minek hála Isten vége van, ahhoz a nyolez hónapi vergődéshez képest, a mely a nemzet hitét és reménységét, a politikai becsületben való meggyőződését tette tönkre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nem hiszem, hogy ilyen szomorú idők következzenek. Meg vagyok győződve, hogy ez a mai határozat győzelem lesz a nemzet részére és igen nagy tükör lesz oda felfelé is, a mely tükörbe ha belenéznek, meg fogják érteni, hogy mit kell tenni. De bárminő eredmény, vagy bárminő jövendő következzék, egyben le kell omlania a pártkereteknek ; abban a kérdésben, hogy a magyar alkotmányt, a magyar alkotmányban lefektetett elveket, a parlamentarizmust, a többségi elv érvényeid*