Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

hG9. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. 73 Tehát a ház határozataként kimondom, hogy a képviselőház 44 szótöbbséggel elfogadta Holló Lajos képviselő ur indítványát. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) így most kötelességemmé fog válni, hogy a legközelebbi ülés, vagyis a folyó hó 28-án tartandó ülés napirendjére nézve a 21 tagú bizottság kiküldése iránt inditványt tegyek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Beniczky Ödön: Hogy fognak leszerelni! (Derültség a középen. Nagy zaj a baloldalon.) Justh Gyula: Annak csak örülhetnek, ha leszerelünk ! (Folytontartó zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások bal jelöl,: Szünetet kérünk.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik napirend szerint az 1910. év két első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat bizottsághoz való utasitása feletti vitának folytatása. Szólásra következik 1 Szász József jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ha a ministerelnök urnak javaslatát vizsgálgatom és végignézem, hogy egy-két nap óta mi felett vitázott a ház, valóban elszomorító a tény, mert hiszen a házszabályok szerint kétségtelen, hogy a ministerium által előterjesztett kérelemtől az, hogy a bizottsághoz utasíttassák, meg nem tagadható. Megvallom azonban őszintén, hogy én ezt a kérdést és az egész helyzetet most nem a házszabályok szempontjából, hanem egy sokkal magasabb álláspontból, a magyar alkotmány, szabadság és függetlenség megóvása szempontjából nézem. Es midőn erről a magas álláspontról fogom bírálni a ministerium kérését, szinte azt mondhatnám, hogy eltörpülnek előttem még a pártkereteknek akadályai is. (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Az bizonyos, hogy elég alkalom és mód volna arra, hogy keserű bírálatot tartsak a kormány eljárása felett, s elég bőségesen találnám meg az adatokat arra, hogy lesújtó bírálatot mondjak a kormány dolgairól. Csakhogy én, t. képviselőtársaim, nem akarom kiaknázni ezt az ő szomorú helyzetüket, szinte azt mondhatnám, tragikus helyzetüket; inkább azt a szempontot fogom megkeresni, hogy fájlalnom kell már, mert tragikus helyzetük egyúttal a nemzetnek is tragédiája. Kétségtelen, hogy bármit tesz a kormány most, akár beterjeszti a kérelmet, akár nem, akár csinál valamit, akár hallgat, hallgatásában is, cselekvésében is semmi esetre nincs a nemzetnek ártalmára. íme, magának a ministerelnöknek be kellett vallania, hogy nem tarthatja meg a tételes törvények egyik részét, de megtarthatja a tételes törvény másik szakaszát, és hogy meg ne sértse az első részt, hát megsérti a másik részt. Ezt az állásKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXVI. KÖTET. pontot megpróbálja a t. ministerelnök ur megindokolni csillámló, fényes buborékokkal, de nem igazi érvekkel. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Szerintem sokkal egyenesebb, sokkal férfiasabb lett volna a t. ministerelnök ur és a kormány részéről, ha ideáll és azt mondja : T. képviselőház, nem tudunk eleget tenni a törvény rendelkezésének, felülről nem eresztenek minket el, e kényes helyzetben kérjük a t. háznak, a nemzetnek és a parlamentnek bölcseségét, határozza el, mit csináljunk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Az bizonyos, t. képviselőház, hogy a ház is nehéz helyzetben van, mert feltétlenül áU az, hogy a házszabályok rendelkezése azt mondja, hogy a kormány által beterjesztett javaslattól meg nem tagadható, hogy a bizottságokhoz utasíttassák. Csakhogy milyen kormánynyal állunk szemben ? (Zaj. Elnök csenget.) Vájjon alkotmányosan felelős és parlamentárisán vezetni is tudó és képes kormánynyal vagyunk-e szemben ? Hiszen maga a t. ministerelnök ur is beismerte, ugyebár, hogy a parlament vezetésére a kormány többé képesítve nincs. (Zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Nem is akarja I) Majd rátérek arra, hogy a parlamentet akarta-e vezetni. (Zaj. Elnök csenget.) Zakariás János : Félrevezetni. Rátkay László : A házszabályok betűje szerint tehát a ministerelnök ur e kérelmét Id kellene adni a bizottságnak. De ha mélyére nézünk a dolognak, miért akarjuk a kérelmet, az indemnitási javaslatot a pénzügyi bizottságnak kiadni ? Azt méltóztatik talán gondolni, hogy a pénzügyi bizottság nem fogja ennek alkotmányjogi részét megvitatni 'í A pénzügyi bizottság bizonyára visszaadná a javaslatot és azt mondaná, hogy a t. képviselőház előbb alkotmányjogi szempontból nézze meg ! Ezért csakugyan helyes az indítvány, a melyet Justh Gyula pártom nevében már előterjesztett, mert a javaslatot teljesen fölösleges a pénzügyi bizottságnak kiadni. Megszűnt már az az idő, hogy teljesen a formaságok közt mozogjunk. Megszűnt az az idő, hogy a házszabályokban keressünk aranyhidat, hogy e nehéz kérdésekből hogyan lehet kilábolni. A dolog mélyére kell nézni. Bele kell illeszkedni abba a helyzetbe, a melyben a kormány van, és a kormánynyal együtt, szerencsétlenségére, a nemzet is. Meg kell találnunk, rá kell jönnünk a nagy gondolatra, hogy itt többé nem a kormány sorsáról, az általa beterjesztett indemnitási javaslatnak hová való utasításáról van szó, de az alkotmánynak igen nagy és megtámadott tételéről. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ki védelmezze meg a magyar nemzet alkotmányát, a többség érvényesülési jogát, a parlamentarizmusnak szinte alapvető elemeit, ha nem ez a képviselőház, melyet a nemzet ide küldött ? (Helyeslés.) Ha a dolog mélyére nézünk, akkor nem vitázhatunk többé a házszabályok felett és nem vitáz* hatunk a felett, hogy megsértsük-e a házszabályok 10