Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-469
469. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. 67 Elnök (csenget) : Csendet kérek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez hallatlan dolog ! Nagy zaj.) Rohonczy Lörincz (folytonosan közbeszól). Elnök : Kérem Rohonczy képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Nagy György: Ezt nem tűrjük ! Ilyen beszédet nem tűrünk ! (Felkiáltások jobbjelöl: Rendre! Rendre !) Gr. Dessewffy Emil: Eleget beszél ugy is, hallgasson tehát! (Rendre ! Rendre ! Folytonos zaj.) Wekerie Sándor ministerelnök: Higyjék meg, t. uraim, gazdasági kérdéseket közbekiáltásokkal nem fogunk megoldani. Majd ha a gazdasági követelmények az életben érvényesülni fognak, akkor fogják a mi álláspontunk helyességét elismerni. Ismétlem, ezt én fordított politikának tekintem ; én a másik mellett sem vagyok, de ha már a mellett lennék, nem tudnám megengedhetőnek tartani, hogy előbb hozzam gazdaságomat inferioritásba, mintsem a vámvédelmet létesítettem volna. Ezt az önök álláspontjára jegyzem meg. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Búza képviselő urat ! Wekerle Sándor ministerelnök: Az önálló bank felállításának egészen más feltételei vannak. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Az önálló bank felállítását, ha az valóban prosperálni akar, aktiv gazdasági élet, élénk külföldi reláczió kell, hogy megelőzzék, (Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) ha ezek az előfeltételek nincsenek, ez múlhatatlanul arra vezet, hogy inferioritásban maradunk. (Zaj.) Eitner Zsigmond : Tudja a ministerelnök ur, hogy 1917-ben jobb lesz a reláczió . (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselő ur, nekem 1917-re is meg volt a programmom. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbról. Elnök csenget.) A bankra vonatkozólag még az a megjegyzésem van, hogy ne méltóztassék olyan általános igazságként elfogadni akarni, hogy Magyarország nagy közvéleménye a külön bank felállítása mellett van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mellette van !) Justh Gyula ; Tessék uj választásokat csinálni! Wekerie Sándor ministerelnök: Higyjék el, t. képviselő urak, én igen lelkiismeretesen utánajártam ennek a kérdésnek. (Zaj.) A szakkörök és pénzintézetek nincsenek ezen a nézeten. (Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Szmrecsányi György: Szünetet kérünk, ez disznóság! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Beniczky képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. (Folytontartó zaj.) Kérem Lovászy képviselő urat. Kérem Szmrecsányi képviselő urat, szíveskedjenek csendben maradni. Wekerle Sándor ministerelnök: Kötelességemnek tartom megmondani azt is, hogy egy hozzám intézett memorandumban az önálló bank ellen nyilatkoztak Horvát-Szlavonország illetékes körei is. Továbbá arra a meggyőződésre jutottam, — és ezt bármikor készséggel igazolom — hogy ellene nyüatkoztak a külföldi szakemberek és pénzintézetek is, mert a mikor kölcsönkötésről van szó, a bankközösség fenntartását egy előfeltételnek tekintik. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Szmrecsányi György : Ez nekik semmi! (Folytontartó nagy zaj. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond : Ha pénzügyminister vagyok, azt a feltételt csinálom, a mely nekem tetszik. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat ugy a jobboldalon, mint a baloldalon, méltóztassanak csendben meghallgatni a ministerelnök urat. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: Én nem tűnhetek el a láthatárról ugy, a mint a képviselő urak talán kívánnák. Nekem igazságaimat, az én meggyőződésemet a politikai serpenyőbe be kell dobnom. (Zajos éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) B. Bánffy Dezső képviselő ur a gazdasági önállóságról beszélt. Tökéletesen igaza van. Magyarország gazdasági önállósága, — talán nem olyan értelemben, hogy a formákban keressük azt, hanem, hogy a belső erőkben fektessük le annak alapjait, — nekünk is politikai törekvésünk. És megengedem azt, hogy az a magatartás, a melyet ő ecsetelt és a mely elszomoritó, politikai helyzetünknek pedig egyik legfőbb baját képezi, az a magatartás t. i., a melyet az osztrákok részéről tapasztalunk: ez megérleli nálunk a gazdasági önállóságra irányuló törekvéseket még akkor is, ha azoknak belső igazsága nincs meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Éber Antal : Az is bekövetkezett! Wekerle Sándor ministerelnök: Ezt a nagy igazságot mi sem tévesztettük szem elől. Nem most kezdtem én hirdetni, hanem mindig hirdettem, hogy a gazdasági önállóság terén biztos lépésekkel el fogok menni egy határig. Ez pedig először is a fogyasztási adók elkülönítése, másodszor pedig az, hogy ha lehetne most, — most azonban a külföldi szerződések miatt nem lehet — de 1917-től kezdve feltétlenül, bizonyos iparczikkekre, a hol megvannak az előfeltételek arra, hogy a mérsékelt tétel az iparfejlesztést idézze elő, igenis közbeeső vámok szedésével, de a külső egység megtartásával igyekezzünk gazdasági önállóságunk kifejlesztésre. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Folytontartó nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Ha ez a törekvésünk eredményre nem vezetett, a mely pedig, nézetem szerint, a helyes etap lett volna a gazdasági önállóság kérdésében is, ezért a politikai felelősség nem minket terhel. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Bánffy Dezső képviselő ur a bankkérdést állítja oda, mint a melytől politikai helyzetünknek szanálása függ. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez ugy van !) Hát én a bankkérdésnek fontosságát jobban el nem ismerhetem, mint hogy a teret. 9*
