Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

(58 469. országos ülés 1909 a mikor felvetődött a bankkérdés, áprilisban azoknak kívántam átengedni, — ma is azoknak engedem át, a kik a külön bankot akarják létesiteni, Nem fogadom el ezen képviselő urak gazdasági nézeteit, de a teret átengedem és ez az a határ, a meddig szabad elmennem. Hanem, t. káz, végzetes politikai hibának tartanám, ha mi a bankkérdésnek egy vékony mézesmadzagára akarnánk reáakasztani a mi egész politikai életünket. (Zajos tetszés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: ügy van! Felajánlkozás ! Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! A bankkérdés mellett azon többi politikai kérdéseket is szanálnunk kell, a melyeknél reánk is számithatnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Melyek azok ?) Hát ilyen először is az állami önállóságunk ellen intézett beavatkozásoknak, attentátumoknak megszüntetése, (Zajos éljenzés a jobboldalon és a középen.) a magyar hegemónia megóvásának biztositása, (Elénk helyeslés és éljenzés jobbjelöl.) a választói törvénynek ezen szempont figyelemmel tartása mellett való megalkotása, (Elénk helyeslés a középen és jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : És a katonai kérdés ?) a katonai kérdésekben is a nemzeti iránynak nagyobb mérvű valósulása. (Felkiáltások a baloldalon : Századnyelv! Zaj. Elnök csenget.) Ehhez tessék hozzátenni azt a politikát, a melyet ez a kormány programmjában ugy gazdasági mint szocziális és kulturális tekintetben maga elé tűzött és a melynek egyes részei együttvéve egy organikus és évekre kiterjedő politikának helyes irányát és kereteit képezik. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök : Én b. Bánffy Dezső t. képviselő urnak — és ezzel a kérdéssel ezután többet foglalkozni nem kivánok — azt a szemrehányást vagyok kénytelen tenni, hogy ő egy kicsit politikai vetitőképekkel dolgozik, (Helyeslés és derültség jobbfelől.) mert előadja itt, hogy ő milyen tanácsokat adott ö felségének 1903-ban vagy 1904-ben. De ha nem az ott elhangzott tanácsok, hanem tettei szerint bíráljuk el a t. képviselő urat, akkor azt látjuk, hogy legalább is a legakutabb gazdasági kérdésben az általa akkor követett álláspont merev ellentétben van azokkal a törekvésekkel, a melyeket most tőle hangsúlyozni hallottunk és a melyek mellett kívánja politikai meggyőződését érvényesíteni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De mivel nem erről van szó, legyen elég erről ennyi. Én csak egy dolgot vagyok bátor még itt felemlíteni. 1892 óta, midőn a valutareform kérdésével itt a t. házban előállottam, következetesen azt a politikát követtem gazdasági téren, a melyet ma is követek és az események egymásutánjában az akkor megindított valutarendezés befejezését tekintem az első és helyes lépésnek arra, hogy gazdasági fejlődésünk a jövőre biztosítva legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) deczember ~s2-én, szerdán. Eltner Zsigmond: Elég hosszú ideig várt iá ! 1892-től máig! Wekerle Sándor ministerelnök: Bizony ez a baj, hogy hosszú ideig vártam rá és pedig azért vártam rá hosszú ideig, mert nem én ültem itt, hanem az. a ki politikai vetitőképekkel dolgozik. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Én következetesen csak azon állásponton vagyok ma is, a melyet azóta elfoglaltam és a mely politikai és gazdasági iránynak egész életem tevékenységét szenteltem. Én természetesnek találom azt, hogy a t. képviselő urak a mi politikai életünket domináló bankkérdésnek alapos megvitatását a ház elé akarják hozni, habár ma is az a nézetem, hogy helyesebb lenne ezt akkor tenni, midőn a politikai kialakulás már megtörtént. Midőn a politikai kialakulás már megtörtént és midőn a kormány politikai felelőssége mellett lehetne ezen kérdést vitatni, midőn ugy lehetne a kérdéseket felállitani, a mint valaki azoknak politikai felelősség melletti gyakorlati keresztülvitelére is vállalkozik, de a mi rendkívüli politikai helyzetünkben természetesnek találom azt is, ha már most kivannak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Egytől azonban már most óvnám t. képviselőtársaimat saját érdekükben, (Felkiáltások balfelöl : Nincs szükségünk rá ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) hogy ahhoz a terminushoz, a melyet felállitanak, és a mely terminus főkép elfogadhatatlanná teszi az indítványt, daczára annak, hogy lényegileg is ellene vagyok, ahhoz ne ragaszkodjanak, mert a közeljövő meg fogja önöket győzni arról, hogy ez a terminus beválthatlan (Zajos ellenmondások balfelöl.) és kénytelenek lesznek azt a példát követni, a melyet saját élete példájával b. Bánffy Dezső mutatott itt be, midőn azt mondotta, hogy a politikában nem ekzisztál »soha«. Nem fogadom el a beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Zaj.) Szíveskedjenek helyüket elfoglalni! (Felkiáltások balfelöl: Helyre! Szavazzunk!) Csendet kérek. Szíveskedjenek helyüket elfoglalni. (Nagy zaj.) Egy kérést intézek a ház valamennyi tagjához. (Halljuk! Halljuk!) Kérem, méltóztassanak a házszabályok betartásával lehetőleg csendben a szónokot meghallgatni. (Zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Olyan komoly és nehéz időket élünk, hogy minden véleménynek meghallgatása nemcsak házszabályszerü, de hazafiúi kötelesség. (Helyeslés.) Én azt hiszem, bizonyítékát teszem és tettem annak, hogy a házszabályok legpártatlanabb kezelésével kívánom a tárgyalásokat vezetni. Most a béke perczében tehát egy kérést intézek a házhoz, s ez az, hogy a magyar parlamentarizmus érdekében, melyet megőrizni mindenkinek kötelessége, méltóztassanak engem ezen nehéz munkában támogatni. (Elénk lidyeslés.) Holló Lajos: T. képviselőház!