Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

62 Í69. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. hogy a magyar közélet újból a békés fejlődés útjaira tereitessék (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem fogja lehetővé tenni, hogy ebben a képviselőházban, és ha ujat hívnak össze, abban az uj képviselőházban is, békés munka folyjék, mert hatalmi eszközökkel uralkodni, esetleg kormányozni is lehet. . . Egy hatig (a szélsőbaloldalon) : Egy ideig ! B. Bánffy Dezső : ... de állami életet fejleszteni, (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk!) állami életet egészséges mederbe terelni nem lehet. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között. . . (Zaj a középen. Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső : ... én ezt a kérdést tisztán politikai szempontból tartom eldöntendőnek. Az utolsó nyolcz-tiz évben kialakult viszonyok idézték elő, hogy ma már ennek a kérdésnek a megoldása nélkül nyugodt állapotokat elérni nem lehet. (Igaz I ügy van ! a szélsőbalolialon.) Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy őszinte legyek. (Halljuk I Halljuk !) Talán nem követek el indiszkrécziót, sem nem szegem meg az alattvalói tiszteletet és hűséget, ha elmondom, hogy erre vonatkozó nézetemet már 1903. augusztus 23-án a felséges urnak őszintén és nyiltan elmondottam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mikor 1903-ban a Héderváry-féle krízis jelentkezett, a többek között én is szerencsés voltam Ö felsége elébe meghivatni. A felség a helyzetre nézve kérte nézetemet és én elmondottam, hogy: Felséges ur, az utolsó három-négy év ugy alakitotta át a politikai helyzetet, hogy a dolgokat tovább ugy erőltetni, hogy a nemzet semmi vonatkozásban kielégitést ne nyerjen, nem lehet, nem szabad. (Helyeslés.) Elmondottam . . . Szmrecsányi György: Ischlben mit mondott neki ? Egy hang (balfelöl): Ez nem talál! (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) B. Bánffy Dezső: Elmondottam, hogy ma már a koronának szorosan véve nem az az érdeke és nem érdeke talán a nemzetnek sem, hogy azt keresse, a mi abszolút jó, abszolút helyes, hanem hogy keresse azt, a mivel el lehet érni olyan nyugodt állapotokat, a melyek hosszú időre, beláthatóan hosszú időre a békés fejlődést lehetővé teszik. (Helyeslés a szélsőbaloläalon.) Akkor már a katonai kérdések meglehetősen élesen nyomultak az előtérbe. A korona álláspontja az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a tekintetében nem fedte a nemzet nézetét, bár akkor még nem volt annyira kiélesedve a kérdés a vezérszó tekintetében. De már 1902-ben, a mint méltóztatnak tudni, Széll Kálmán kénytelen volt visszavonni az uj onczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot, és akkor, 1902-ben, a katonai kérdések már igen élesen vitattattak itt a házban. Akkor tehát én azt mondottam a felséges urnak : Miután az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a a felség, illetve haduri jogok tekintetében legalább is vitás, — bárha én a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdésében a felségre ruházott jogokban nem látom kifejezésre juttatva a nyelv kérdését is (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon : Nincs is I) — mindazonáltal ezt vitásnak fogadva el és talán egy hosszú gyakorlatra is tekintve : meg lehetne nyugtatni a nemzetet azzal, hogy ezen kérdések hosszú időre — akkor még nem ismertem ezt a kifejezést, nem igy mondtam, de most igy mondom — kikapcsoltassanak. Ez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a nemzet más tekintetben megnyugtatásra talál és én ezt a gazdasági kérdésekben látom, a gazdasági önálló berendezkedésben, az önálló bank beállításában. Elmondtam a magam nézetét. Nincs jogom, nem is szükséges, hogy elmondjam, mi volt a felséges ur nézete, az eredményt méltóztatnak tudni : Tisza István lett Magyarország ministerelnöke. T. ház ! Én ebben az alakulásban nem láttam azt a kiutat, a melyet kerestem: a gazdasági önállóság feltétlen biztosítását. Azóta is állandóan foglalkoztam e kérdéssel és az a meggyőződésem, hogy a megoldás ma is csak ebben van. A megoldás ebben van, mert ez — ne méltóztassék sértésnek venni az illető párt részéről, a mely ezt követeli — ezeknek az uraknak lehet ez régi programmja, de nekem nem ez az irányadó ; engem nem ez vezet ebben a kérdésben. Engem az vezet, hogy a lefolyt évek során ismételten jelentkező ellentétek után szükségesnek látom — egy szót fogok használni, de ne méltóztassék ezt épen teljes értelmében venni — az 1867 : XII. t.-czikknek, a dualizmusnak rehabilitálását. Szükségesnek látom, hogy a nemzetet győzzük meg arról, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nem egy Prokrusztesz-ágy, melybe örök időre beszorítva és lekötve vagyunk, hanem egy olyan alkotás, mely fejleszthető és a mely mellett a nemzet fejlődhet. Fejlődhetünk, ha akarunk vele élni, ha nem az ortodox 67-es álláspontra helyezkedünk, hanem ha neológ irányban foglalkozunk vele. (Elénk derültség a jobbközéjyen.) Az én nézetem az, hogy ha évek hosszú során keresztül az volt az álláspont, az enyém is, hogy az 1867 : XII. t.-cz. alapján nem szükséges pl. a gazdasági önállóságot létrehozni ; de a viszonyok most már változtak és a helyzet alakulata következtében jogunk van nekünk 67-eseknek is arra az álláspontra helyezkedni, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. a gazdasági önállóságnak semmi tekintetben sem áll útjában, (Helyeslés.) tehát annak megvalósítását — ne vegyék sértésnek a t. képviselő urak, őszintén kérem — ne jelszavas politika alapján követeljék, hanem az érvényben lévő 1867 : XII. t.-cz. bázisára helyezkedve s annak a törvénynek alapján. (Helyeslés és felkiáltások a baloldalon : Az mindegy, csak meglegyen ! Csinálják meg akármilyen alapon ! Halljuk ! Halljuk !) Tényleg ugy van — és megint arra kérem a velem szemben ülő t. képviselő urakat, hogy ne nehezteljenek, ha talán olyasmit is mondok, a mi nekik