Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

469. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. 61 keltettük az országban, nem volna lelknsmeretünk, hogy azt a válságot vagy a viszonyoknak kuszáitságát ebben az országban továbbra fenntartsuk, csak azért, mert nincs bennünk bátorság, hogy azzal a nehézséggel szembeszálljunk, a melyet ha mi le nem győzünk, az utánunk következő nemzedéknek kell legyőznie, de már olyan körülmények között, melyek az ország gazdasági erejében romlást okoztak és fenntartottak egy örökös viszályt és válságot előidéző okot, melyet mi nem tudtunk elhárítani és megoldani a nemzet javára. (Elénk helyeslés és taps a baloldalán.) Ezek azok az okok, t. képviselőház, melyek engem és pártunkat vezettek arra, hogy ezen inditvány előtérj eszszük. Vagyok bátor tiszteletteljesen kérni annak elfogadását. (Hosszas, élénk éljenzés és taps a baloldalon. Felkiáltások: Éljen Holló !) Elnök: Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: B. Bánffy Dezső! Szmrecsányi György: Az uj belügyminister! (Mozgás és zajos felkiáltások balfelöl: Menjen Zalába !) B. Bánffy Dezső : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Sokkal komolyabb pillanatokat élünk, az ország jelenére és jövőjére sokkal fontosabb kérdések megoldásáról van szó, semmint hogy egyáltalában nem találó, indokkal és alappal sem biró megjegyzésekkel töltsük az időt. (Igaz ! ügy van ! bal felől. Halljuk !) Baloghy Ernő: És a becsületes magyar politikát kigúnyoljuk ! (Zaj.) B. Bánffy Dezső: Különben is véletlenül egészségi állapotom és meglehetős erős fejfájásom nem engedik meg nekem, hogy esetlegesen közbeszólásokkal foglalkozva, eltérjek a tárgytól, melyhez lehetőleg röviden kivánok szólrii. (Halljuk! Halljuk !) A határozati javaslatot, melyet Holló képviselő ur tegnap benyújtott és a melynek elfogadását ma mint indítványt kéri, én is elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Daczára annak, hogy nem állok egy poütikai alapon . . . Egy hang (a középen) : Ezúttal! B. Bánffy Dezső: Sem ezúttal, sem ezután, hanem nem állok azon, mert az én nézetem szerint azon a politikai állásponton állni nincs az ország, nincs a nemzet érdekében. Azok az urak jóhiszeműen állhatnak ott, de nekem is jogom van jóhiszeműen velük szemben is álláspontomat fenntartani. (Helyeslés.) Talán, ha a hangulat és fejfájásom megengedi, erről a kérdésről is fogok egypár szót szólni. Elfogadom azért, mert ebben az utolsó pülanatban, talán az utolsó kísérlet pillanatában én is szükségesnek látom még egyszer azt, hogy a képviselőház felemelje a maga szavát és kijelentését adja annak, hogy a megadott viszonyok között, a politikai helyzet mai körülményei között az egyetlen nyugodt és békés megoldási ut és mód: gazdasági önállóságunknak tételesen való !t biztosítása. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem arról kell ma vitatkozni, hogy mi az én nézetem, mi egyik vagy másik pártnak vagy egyénnek a nézete; azt kell keresni, mi módon lehet a válságból kijutni, mi módon lehet olyan megállapodásokat hozni létre, a mely megállapodások megnyugtatják az országot, meggyőzik arról, hogy érvényben levő törvényeinknek végrehajtását egyoldalúan meggátolni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert bizony mondom, hogy a meggátlás, a mint nincs érdekében az országnak, nincs érdekében magának az uralkodónak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nincs érdekében magának a dinasztiának, nincs érdekében annak a nagyhatalmi állásnak, (Ugy van! balról.) melynek kifelé való érvényesülésének szükségességét oly sokszor, oly határozottan hangoztatják. T. ház ! Holló képviselő ur előbb elhangzott szavaiban a bank felállításának, a gazdasági önállóság létrehozatalának gazdasági szempontból való szükséges, jogos, elkerülhetetlen voltáról szól. Engedjék meg nekem, hogy én, midőn azokat, a miket ő elmondott, magamévá teszem, a további erre vonatkozó részletezésektől tartózkodjam és inkább politikai szempontból szóljak a kérdéshez. (Halljuk ! Halljuk!) A kérdés ma már nem gazdasági kérdés. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) 1867-ben és a következő években — a törvény is mondja — közös érdekek tanácsolták azt, hogy Ausztriával gazdasági közösségben maradjunk. Ennek következtében jöttek létre a vámszövetségek, ennek következtében adatott Ausztria és Magyarország részéről együttesen privilégium a bankra ; illetőleg állíttatott fel a közös bank, utóíjára való elnevezéssel: az osztrákmagyar bank. A viszonyok változtak. A magyar gazdasági érdekek ma már — ugy, a mint azt Holló képviselő ur elmondotta — nem tanácsolják nekünk, hogy a közösséget fenntartsuk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és mert a törvény a közösséget nem rendeli el, hanem kizárólag a magyar állam autonóm állami jogának körébe helyezi az ezen kérdések feletti intézkedést, itt az ideje annak, hogy szabadon intézkedjünk. (Ugy van! Helyeslés a szélsőbahldalon.) De ez csak a gazdasági szempont. A politikai szempont az, — a véletlen adta, a körülmények adták, vagy hogyan, de ugy áll a dolog — hogy ma már ennek a krédésnek a nemzet érdekei szempontjából való megoldása annyira áthatotta az országot, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy a békés továbbfejlődés, a parlament működése nyugodt viszonyok között ennek a kérdésnek megoldása nélkül már nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A koronának meg vannak a maga hatalmi eszközei és meg vannak a maga jogai. Ezekkel élve, lehetővé teheti azt, hogy ez a kérdés ne a nemzet megnyugtatására oldassék meg, de bizony mondom, hogy egy ilyen megoldás nem fogja lehetővé tenni,