Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

4-68. országos ülés 1909 deczember 21-én, kedden. 55 egyik legfontosabb kérdésében nem engedi meg a határozathozatalt ? Azért sem mondható a kormány alkotmányosnak, mert az 1848: XXXIII. t.-czikk 29. §-ában lefektetett interpellálási jogot következetesen és erősen negligálta. Szokásba lett véve, hogy konfiskálták a képviselők kezdeményezési jogát. Pedig az interpellálás joga hatalmas biztositéka volna alkotmányunknak, hogyha a kormány ezen jogunkat respektálná,' de három esztendő alatt 147 interpellácziót hagyott válasz nélkül, daczára annak, hogy^ a házszabályoknak hamarosan nem tudom megmondani hányadik szakasza kötelezően előírja, hogy legkésőbb 30 nap alatt köteles válaszolni az interpelláczióra. Megtörtént nem egy, hanem száz esetben, hogy a kormány egy év múlva sem válaszolt. Lehet-e nevezni alkotmányos kormánynak az ilyen kormányt ? Ez az alkotmányosság legflagránsabb megsértése, a miért nem azt érdemli meg, hogy havonként egyszer felszólaljunk ez ellen és kidühöngjük magunkat, hanem hogy vád alá helyezzük. (Igaz ! Ugy van ! a, szélsőbaloldalon.) A vita során szóltak az érmeszerződés felmondásáról. A kérdésnek közgazdasági részéhez nem akarok hozzászólni, csupán azért hoztam fel ezt a dolgot, mert a kormánynak e tekintetben való eljárása is bizonyítja, hogy mennyire alkotmányellenes. Mint méltóztatnak tudni, az érmeszerződés, ha fel nem mondjuk, csak tiz év múlva jár le. Az országnak, a magyar parlamentnek joga van ép ugy, mint az osztrák parlamentnek is, legkésőbb ez év végéig az érmeszerződést felmondani. Én nem a felett vitatkozom, tegye-e azt a kormány vagy nem, de azt állítom, hogy abbeli elhatározását, hogy felmondja-e a szerződést a kormány, vagy pedig ne, ennek a parlamentnek döntésére kellett volna bizni. Ez nem privát ügye a kormánynak, hanem az egész ország ügye, ehhez a nagyon fontos kérdéshez, a mely összefüggésben van a bankkérdéssel, igen is van hozzászólása a parlamentnek és így a nemzetnek is. Annál is inkább kötelessége lett volna a kormánynak ezt megtenni, mert én még 1909. márczius 13-án meginterpelláltam a kormányt és megkérdeztem, hogy mi a politikája e tekintetben, fel akarja-e mondani az érmeszerződést, vagy nem, tehát lett volna alkalma a kormánynak nyilatkozni ebben a kérdésben és még sem nyilatkozott. Ugy látszik, hogy az ilyen országos fontos ságu kérdéseket a parlament megkérdezése nélkül suba alatt akarja elintézni, a mit bizony egy alkotmányos kormány nem szokott cselekedni. De a kormány alkotmányellenes mivoltát mutatja az a javaslat is, a melyet a 48-as függetlenségi Kossuth-párt az indemnitás tekintetében pártértekezleten elfogadott és a melyhez a kormány egyik tagja is hozzájárult. Reám nézve a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak ez a határozata csak annyival bír jelenleg értékkel, hogy ahhoz Kossuth Ferencz is hozzájárult és csak ennyiben van hozzá szavam. (Halljuk! Halljuk!) Ez a határozat, a melyet a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hozott, tele van politikai lehetetlenségekkel és flagráns megsértése a mi alkotmányunknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha azt a kormány is elfogadja, ezért szintén megérdemli, hogy vád alá helyeztessék. Ezt meg akarom indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Mi a jelentősége az ex-lex-nek, a törvényen kivüli állapotnak ? Erre nézve elég, ha előveszszük 1867-től kezdve egész máig a költségvetési törvényeket; azoknak hol 3., hol 4. §-ában meg van mondva, mire jogosittatik föl ezen törvény által a kormány. Azt mondja pl. — éj)en kezembe jutott— az 1897 : XI. t.-cz. 5.§-a(olvassa) : »Hogy az államnak a ?>. §-ban elősorolt jövedelmei folyóvá tétethessenek; a törvényekbe iktatott egyenes és fogyasztási adók, jövedékek, dijak, bélvegek és illetékek, úgyszintén az adóköteles iövedelmek után az 1883."' évi XLVI. t.-cz. 9. és 10. §-aiban megállapított százalékokban kivetendő általános jövedelmi pótadó, a hadmentességi dij, az ut-, híd- és révvám, és az állami vagyon jövedelmei s az állam egyéb bevételei az eddigi törvényekben eszközölt és a törvényhozás által netalán még teendő módosítások megtartásának kikötése mellett az 1897. évre ezennel megajánltatnak és megszavaztatnak.* Megjegyzem, hogy ezt a szakaszt épen azért, mert 40 esztendőn keresztül folytonosan és mindig a parlementárizmus és az alkotmányosság alaptételeivel harmonikusan alkalmazták, alkotmányunk egyik leghatalmasabb védbástyájának tekintem. Mi ennek a szakasznak értelme, a mely azzal kezdi, hogy az államnak előbb elősorolt jövedelmei folyóvá tétessenek. Ennek az értelme az, hogy azért szavazza meg a törvényhozás a költségvetést a kormány részére, hogy az előbbi paragrafusokban felsorolt rendes és rendkívüli kiadások folyóvá tétethessenek. Ott pedig minden elő van sorolva. Elő van sorolva a tanítóknak, a tisztviselőknek, a kormánynak és a képviselőknek stbinek a fizetése. Ennek tehát az az értelme, hogy törvényhozási felhatalmazás nélkül nem szabad a kormánynak egy fillért sem utalványozni, ha exlex van és pedig azért, mert ezt a törvényes felhatalmazást a kormány csak évről-évre kapja meg és ha ezt meg nem kapta, nincsen joga egy fillért sem kiutalványozni. Kmety Károly: Ez nem vitás! Bozóky Árpád : Persze, ez eddig nem volt vitás. Csakhogy, ha a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt jóvoltából megesik, hogy a ház elfogadja, a mit nem hiszek, ezt a javaslatot, akkor igenis vitás lesz. A dolog ennélfogva ugy áll, hogy a polgároknak kötelessége az adófizetés iránt megvan és az államnak joga van az adót beszedni, de ez a jog és kötelesség az ex-lex idejében alszik, mert nincsen kijelölve a törvényhozás által az a személy, a ki jogosított az adókat beszedni és a fizetéseket utalványozni, mert nincsen megjelölve hogy Wekerle jogositott-e azt a pénzt beszedni,