Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

;>H 4S8. országos ülés 1909 deczember 21-én, kedden. vagy Kmety Károly, És épen ugy, a hogy Kmety nincsen jogosítva adókat beszedni és utalványozni a fizetéseket, épen ugy nincsen joga annak a kormánynak sem, a melynek a parlament azt a felhatalmazást meg nem adja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez tehát egy hatalmas törvénye a mi alkotmányunknak, annak egyik védbástyája és meg lehet azt változtatni, ha a törvényhozás szükségét látja, egy törvénynyel, de nem lehet ám megváltoztatni képviselőházi határozattal. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg lehetne változtatni, ha csak mi hoznánk törvényeket. De hozzuk azokat mi és a főrendiház, szentesiti pedig Ö felsége a király. Micsoda abszurdum tehát egy ilyen hatalmas törvényt, a mely ilyen erős alkotmánybiztositékot képez, párthatározattal egy kicsit megváltoztatni és egy kicsit meg nem változtatni. Kmety Károly : Megakasztjuk annak a határozatnak az elfogadását! BoZóky Árpád : A kormánynak egyik tagja hozzájárult ebhez az abszurdumhoz, és erről fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy a kormány egyik-másik tagja milyen érzékkel viseltetik az alkotmányosság iránt. Csodálom, hogy gróf Apponyi Albert, a ki mégis több izben adta tanújelét annak, hogy van legalább érzéke az a kotmányosság iránt, azon a {jártértekezleten ki nem fejtette és be nem bizonyította, (Felkiáltások a baloldalon : Állást foglalt elhne !) hogy ez képtelenség. Elvártuk volna attól az Apponyitól, a ki, a mint az imént felolvastam, a jogi felelősségnek is igen helyes fogalmát adta és a kinek a fogalmai eltérnek attól, a mint ezt a kérdést Wekerle Sándor kezeli és tárgyalja, elvártuk volna tőle, hogy a pártértekezleten szót emelt volna és kimutatta volna azt, hogy egy létező törvényt képviselőházi határozattal megváltoztatni nem lehet. Hogyha annak a javaslatnak az lett volna a czélja, hogy törvényt alkossunk arról, hogy az államnak szükséges kiadásait akár egy, imparlamentáris kormány is utalványozhassa — mert tudok olyan államokat, a hol ez a jog fennáll, — annak még talán lett volna formailag értelme. De nálunk ez a jog nem áll fenn és ha azt akarjuk, hogy fennálljon, külön törvényt kell hozni és nem elég a függetlenségi és 48-as Kossuthpárt határozata. Azt hiszem., bebizonyitottam, hogy ezt a kormányt a legjobb akarattal sem lehet alkotmányos kormánynak,tekinteni, és mint ilyen nem veheti igénybe a maga részére a házszabályok 129. §-át. Ha pedig azt nem veheti igénybe, akkor nagyon helyes volt Justh Gyula.azon inditványa, hogy az indemnitási törvényjavaslatot, a mely a házszabályok 198., 199., 200. és 201. §-ainak figyelmen kivül hagyásával adatott be, érdemleges elintézés nélkül egyszerűen vissza kell adni a minister urnak. Ha a minister úrban lett volna érzék az alkotmányosság iránt és beismerte volna, hogy ő ;

nem parlamentáris kormány, parlamenti felelősséggel az ügyeket vezetni nem tudja, akkor a házszabályok 198., 199., 200. és 201. §-ai szerint járt volna el. Ugy kellett volna tenni, mint a hogy eljárt a házszabályok módositása alkalmával. Ha nem akarja a politikai felelősséget vállalni, Nagy Emil t. képviselőtársunk által bejegyeztethette voln inditványkönyvbe az indemnitási törvényjavastatot, és hogy könnyebben menjen a dolog, még a múlt héten szerdán kellett volna e végből ülést tartani. Minthogy pedig egyes kérdésekben a kormánynak megvan a többsége, gyorsan ment volna a dolog, vita nélkül hozzájárultak volna, hogy Nagy Emil indítványa csütörtökön tárgyaltassék, illetőleg akkor döntessék el az a kérdés, hogy helye van-e az érdemleges tárgyalásnak vagy nincs ? Másnap, pénteken már érdemlegesen tárgyalhatták volna az indemnitást. Ezzel a kormány —

: őszintén szólva — lefőzött volna minket, mert ellenfeleinek kezéből kivette volna a fegyvert. Ez ellen nem tudtunk volna mit csinálni, megszűnt volna a vitának minden anyaga és nem beszélhettünk volna arról, hogy a kormány alkotmányos, parlamentáris-e vagy nem. Hiszen nern a kormány terjesztette volna elő a törvényjavaslatot, hanem Nagy Emil képviselő ur vállalkozott volna erre, és minthogy az ő vállalatai ebben a parlamentben rendszerint sikerrel szoktak járni, — legalább a házszabályrevizió esete azt mutatta — könnyen megtörténhetett volna, hogy azóta már régen benne volnánk az érdemleges tárgyalásban, pedig attól — azt hiszem — még nagyon messze vagyunk. (Ugy van ! a baloldalon.) Ez az eset is mutatja azt, hogy ha a kormánynak érzéke lett volna az igazi alkotmányosság iránt, és ha beismerte volna azt, hogy neki, mint kormánynak ebben a parlamentben nincs joga igénybe venni a házszabályok azon szakaszait, a melyek alkotmányos kormányról rendelkeznek, akkor az egyenesebb és rövidebb utat választotta volna a kormány az ő javaslatának előterjesztésére. (Helyeslés a baloldalon.) Őszintén szólva, ugy áll a dolog, hogy Ő felsége ragaszkodik ahhoz, hogy ez a kormány nem hagyja el helyét, és a kormány — nem tudom mi okból — Ö felségének ezt az elhatározását respektálja. De tulaj donképen az abszolutizmusnak áll a szolgálatában a kormány akkor, a mikor nem forszírozza ki minden lehető eszközzel azt, hogy helyéről távozhassék. Ugy látom, ez év .április 26-ától kezdve a kormány nem is akarja ezt kiforszirozni. Ha ez a kormány parlamenti üléseket tartott volna, ha módját ejtette volna annak, hogy ülések' tartassanak, ha aktuális kérdésekben, pl. az önálló bank, az általános választói jog, az érmeszerződés kérdésében nyilatkozott volna, ha mindez ügyeket a parlament Ítélkezése alá bocsátotta volna és parlamentünk oly határozatot hozott volna, a mely Ö felsége ez idő szerinti álláspontjának nem felel, a kormány már régen