Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

Í68. országos ülés Í90Ö deczember 2í-én, kedden. 43 indult az a mozgalom, hogy eleinte bécsi újságokban, később pedig a magyar hírlapokban is azt igyekezzenek bizonyítani, hogy ebben az óriási függetlenségi pártban, melynek körülbelül 250 tagja volt, igen sokan vannak, kik az önálló banknak nem hívei, hogy igy annál inkább meggyőzhessék Ö felségét a felől, hogy nincs meg a pártban az önálló banknak a többsége, és annál inkább tudják őt kapaczitálni abban a tekintetben, hogy az önálló bank iránti törekvéseinket, ha máskép nem, vétójogával tegye lehetetlenné. Később — gondolom, január végén — folytak azok az egyezkedések, mikor Kossuth Ferenczről még azt hittük valamennyien, hogy ő tényleg az önálló banknak 1911-ben való felállításának rendithetlen, vissza nem hátráló hive. Akkor folytak tényleg tárgyalások a ministerek közt és folytak tárgyalások a ministerek és a bankbizottság elnöksége között. A napot nem tudom megmondani, de ugy tudom, hogy január végén vagy február elején folytak ezek a tárgyalások. A 67-es lapok már akkor ugy tüntették fel a dolgot, hogy Kossuth Ferencz velük teljesen megegyezett, és belement abba, hogy a közös bank szabadalma egy bizonyos időre meghosszabbittassék. A bankbizottságban ellenben Kossuth Ferencz egy olyan beszédet mondott, a melyből arra a meggyőződésre kellett jönnünk, hogy igenis ő az önálló banknak rendületlen hive, és ebből a terminusból abszolúte nem enged semmit. Akkor keletkezett tulajdonképen az első bonyodalom, a melynek az lett azután a következménye, hogy bizonytalanságba jutottunk és nem tudtuk, hogy a kormányban az önálló bankra nézve, vagy legalább a kartell-bankra nézve megvan-e az egység, megvan-e a határozott akarat annak megvalósítására. Abban az időben mi, — én még akkor a balpártnak voltam szerény tagja —• a katonai javaslatok kerülvén a ház elé, abban a véleményben voltunk, hogy a mig ezek a homályos kérdések nem tisztáztatnak, mig az ország nem tudja tényleg, hogy kik hát azok, kik az önálló bankot erősen és igazán akarják, mindaddig mi a katonai javaslatokat ne szavazzuk meg, mert ugy véltük, hogy kívánságainkat leginkább akkor tudjuk kivívni, a mikor az ujonczokat még meg nem ajánlottuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A vita folyt; kevesen voltunk, kik harczoltunk, de, gondolom, 2—3 hétig mégis folyt az ujonczmegajánlási vita. Akkor történt, hogy Justh Gyula házelnök úrral beszéltem, ö azt mondta, hogy tekintettel a szerbek részéről fenyegető veszedelemre, ajánlatos volna, ha mi nem gátolnók meg az ujonczok megajánlását. En akkor azt mondtam: >>Kérlek, kegyelmes uram, ha te engem biztositasz afelől, hogy Kossuth ép oly határozottan ragaszkodik, mint mi, az önálló banknak 1911-ben való felállításához, abban az esetben én oda fogok hatni a pártomban, hogy ne harczoljunk tovább az ujonczmegajánlás ellen, mert akkor nyugodtak vagyunk, hogy ha eljön az ideje, olyan erővel fogunk fellépni, hogy annak sem Ausztria, sem maga az uralkodó nem lesz képes ellenállni, és látva a nemzetnek ezt az igaz és erős akaratát, jogainkat^érvényesíteni fogja, illetve érvényesíteni engedi.« Es ezután a beszélgetés után, mikor Justh Gyula Kossuth Ferenczről a legjobb hiszemben jóformán garancziát vállalt, megszűnt ez a harez és megajánlottuk az ujonczjavaslatot. T. képviselőház ! A mikor már az ujonczjavaslatokat is elfogadtuk, megkezdődtek ismét a tanácskozások és akkor jutott a kormány arra a meggyőződésre, hogy közötte tulaj donképen nézeteltérés van a bank-kérdésben, nincs meg az összhang, tehát politikai felelősséggel tovább nem viheti a kormányt és április 26-án a képviselőházban be is jelentette lemondását s kérte a ház elnapolását. Felolvasom Wekerle Sándor ministerelnök urnak ápri 1 is 20-án a kormány lemondásáról szóló bejelentését. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa :) »T. képviselőház ! Azért kérem ki a t. ház figyelmét, hogy bejelentsem a kormány lemondását. A jegybankügy kérdésében a kormány arra az egyhangú megállapodásra jutott, hogy a mai közös bank helyett két, kartell-viszonyban álló bank utján kívánja a jegybank ügyét szabályozni. E végből tanácskozásba bocsátkozott az osztrák kormánynyal, hogy minden tekintetben egyetértő eljárás által óvja meg azokat a gazdasági és pénzügyi érdekeket, melyeknek megóvását magasabb politikai szempontok is kívánatossá teszik. Az osztrák kormány hosszasabb tárgyalások után politikai helyzetére, a technikai kivitel nehézségeire utalva, elvi szempontból nem fogadta el álláspontunkat. A kormány ezen egyhangú megállapodása eredményre nem vezetvén, a kormány tagjai nem voltak képesek oly egyöntetű megállapodásra jutni a jegybank kérdésének megoldása tekintetében, a mely alkotmányos elfogadásra számithat. Ily körülmények közt, tekintettel a politikai viszonyokra és a kabinet helyzetére, nem érezzük magunkban azt az erőt, hogy a képviselőházat irányithassuk, hogy az alkotmányos érdekeket minden tekintetben érvényre juttathassuk és megoldhassuk. Ezért a tegnapi napon elhatároztuk lemondásunkat. Erre való tekintettel arra kérem a t. házat, hogy mivel politikai felelősséggel nem lennénk képesek az ügyeket itt képviselni, a helyzet tisztázásáig ne méltóztassék üléseket tartani.« A ministerelnök ur tehát akkor a kormány lemondásának okául kizárólag a jegybank kérdésében felmerült ellentéteket hozta fel okul. Minden más politikai kérdésben tehát a kormány teljesen egy nézeten volt. Es ma mi a helyzet ? Ma a jegybank kérdésében azok a ministerek is, a kik akkor a ministerelnökkel és a 67-es ministerekkel ellentétben voltak, velük teljesen szolidárisak, mert hiszen Kossuth Ferencz sem mondja azt, hogy neki 1917-re kell az önálló bank, Kossuth Ferencz is annyit mond, hogy neki 1911-re az önálló bank nem kell. Ö közöttük tehát, ha akkor nem is volt más különbség, most már teljes a szolidaritás. 6*