Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

36 í68. országos ülés 1909 déczember 21-én, kedden. sabb indézkedésre most már elérkezett a végső időpont. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Igazán egyetlen országban sem lehet azt a sajnálatra méltó körülményt tapasztalni, hogy a válság megoldása oly hosszú ideig elhúzódik. Minden parlamentáris államban leghosszabb idő egy hét vagy tiz nap, a meddig a válságok kihúzódnak ; mert egy országot hosszabb ideig, parlamentáris, felelős kormány nélkül, a nemzet működését minden vezetés nélkül hagyni és azt felfüggeszteni egyáltalában sehol sem tartják a parlamentáris élettel összeegyeztethetőnek. (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha azt mondjuk, hogy a nemzet életében olyan időközben nem sok, a mely talán a magánember életében végtelenség, ezt nem lehet ebben az esetben alkalmazni, mert ilyen kérdésben a hosszabb időnek eltelése tulaj donképen a parlamenti formáknak, sőt a parlament lényegének elkopását és elbénulását is jelenti. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak az a materiális idő jön tehát számításba, a mely kárba vesz a nemzetre nézve, hanem az is, hogy ilyen preezedens alkottatik, hogy egy ország némán tűrje el az ő alkotmányos gépezetének ekkénti megromlását, magában véve olyan súlyos eset, a melyet szó nélkül hagyni nem lehet. (Igaz! Vgy van ! a szélsóbaloldalon.) Mi, t. képviselőház, már kezdettől fogva azon álláspontot képviseltük, hogy itt legczélszerübb, ha az alkotmányos élet érintkezésének egyetlen helyes formája lép életbe, hogy t. i. maga a parlament veszi fel ebben az irányban a kezdeményező lépéseket, kijelöli azt az irányt és utat, a melynek alapján a megoldás lehetséges (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ebben az irányban ö felségéhez felirattal fordul, a melyben álláspontját kifejti. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt az álláspontot körvonaloztuk és hangsúlyoztuk már hosszabb időn keresztül, sajnálatunkra azonban ebben az irányban eredményt el nem élhettünk, mert az volt a felfogás, hogy talán időközben mégis oly befolyás érvényesülhet, a mely az alkotmányos, a nemzet érdekében való megoldásnak kedvez. Ez a befolyás azonban be nem következett. Ellenkezőleg, időközben olyan befolyás érvényesült, a mely arra irányult, hogy a parlament, és hiszem, a nemzet többségének is felfogása elé akadályok gördittessenek. Felhozzák a királyi akaratot a gazdasági önállóság és a bank kérdésében. De néhány szóval rámutathatok, hogy az ellenzés az uralkodó részéről ebben a kérdésben régebbi időben egyáltalában nem forgott fenn. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mikor az összes koalicziós pártok Ö felsége elé terjesztették kormányzási programmjukat. abba a kormányzási programúiba világosan belevették az önálló hitelélet megteremtését mint kormányzási alapot. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) El sem képzelhető, hogy egy alkotmányos uralkodó oly kormánynyal tartson fenn állandó kormányzási összeköttetést, a melynek felfogása és politikai tendeneziája az ő felfogásával és teiideneziájával ellentétben van ; hogy tehát ö felsége az ezen feladatokra nézve kifejezett kormányzati programúihoz hozzá nem járult volna, bizonyára kifejezést adott volna a kormánynyal szemben bizalmatlanságának, és talált volna módo

f arra. hogy a kormány helyéről eltávolíttassák. Még konkrétebb bizonyíték van arra, hogy az uralkodó elhatározása ebben az irányban nem volt rideg a nemzeti állásponttal szemben. Ez a konkrét tény mutatkozik az 1907-iki kiegyezési tárgyalások lefolyásában. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon. Halljuk I) Nem képzelhető el, hogy egy uralkodó azt némán elnézhesse, hogy kormánya, ministerelnöke és többi alkotmányos ministerei itt felálljanak és azt mondják, hogy a nemzetnek a gazdasági berendezkedés kérdésében, különösen pedig az önálló bank megvalósításának vagy meg nem valósításának kérdésében szabad keze van. Nem képzelhető, hogy az uralkodó ezeket a kormánynyilatkozatokat tudomásul vegye és e kormánynyilatkozat mellett és ennek daczára a kormán}myal további összeköttetést fentartson és bizalmatlanságának semmi kifejezést ne adjon, bár azokat a tett nyilatkozatokat nem helyesli. Lehetetlenség az alkotmányos életben, hogy egy kormány működhessék ily kijelentések mellett akkor, a mikor ezek nem fedik az uralkodó álláspontját. (Igaz! Vgy van ! Taps a baloldalon.) De még pozitivebb tényként áll az 1908 : XVII. t.-czikknek általunk mindig hangoztatott szentesítése, a mely törvényczikkben megvannak azok a megállapodások, világos és határozott stipulácziók, a melyek életbe fognak lépni 1910. déczember 31-én arra az esetre, ha az országgyűlés a közös bank szabadalmát nem fogja meghosszabbítani, hanem az önálló bankot állítja fel. Ebben egészen törvényes rendelkezés van arra az esetre, ha az ország ezt az álláspontot fogja elfoglalni. Ehhez a törvényhez ő felsége legmagasabb szentesítését adta, tehát el nem képzelhető ebben a hosszú kormányzási és törvényhozási proczesszusban, hogy királyi ellenzés állott volna szemben a nemzet törvényes követelésével. Hogy mégis ez a helyzet fejlődött ki, és joggal hivatkoztak a királynál megjelent kormányzó egyének ujabban a királynak arra az elhatározására, hogy nem járulhatna hozzá az önálló bank felállításához, annak megvan a magyarázata. Megmondta ezt maga ö felsége, hogy a kormányzó állásban levő egyének időközben azt a magyarázatot adták neki. . . (Igaz ! Vgy van ! Nagy zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond : Hamisan informálták ! Nagy György: Wekerle Sándor a főtanácsadó a nemzet ellen! (Mozgás a jobboldalon.) Holló Lajos: . . . hogy az önálló bank ugyan a nemzetnek világos joga, de annak megvalósítása az országra nézve oly károkat és veszélyeket jelentene, hogy ő, mint legfőbb alkotmányos tényező, . ennek a törvénynek szentesítéséhez nem járulhatna hozzá. Fel kell tehát tételeznünk, hogy időközben