Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-466

/i66. országos ülés Í909 deczember 18-án, szombaton. 29 A dolog természetéből folyik, hogy miután — mint beszédem elején emiitettem — ezen kérdéssel kapcsolatban annyi szállongó gyanúsítás van, én nem voltam abban a helyzetben, hogy — pláne a politikai viszonyok jelen alakulata folytán, — ebben a kérdésben eljárhattam volna. Azt tettem tehát, hogy a kerületemben összehivattam a jiártértekezletet és ott helyben indiferens s objektív kezek által hordattam össze az anyagot és vizsgáltattam meg, hogy mi a valóság ebben a dologban. Én a tárgyilagosságnak ugy vélek a leghelyesebben megfelelni, ha magát az értekezlet eredményét itt a t. ház előtt előterjesztem, iHalljuk! Halljuk!) Az értekezletről jegyzőkönyvet vettek fel és ez szolgáltatja tulajdonképpen a tényállást interpelláczióm számára. Ezen jegyzőkönyv a következőképpen hangtik (olvassa) : »Felvétetett a kezdi kerület függetlenségi és 48-as pártja vezetőségének Csernatony ban 1909. évi október hó 2-án tartott ülésén, a hol jelen voltak alólirottak. Tárgyaltatott Kovács Ödön és társainak, névszerint Jancsó F. Lajos, Kovácsy Bálint, Bartha Gyula, Kovács István kezdi vásárhelyi, Rákosi Demeter, Henter András felsőcsernátoni, Bodó Albert és Sólyom Gyula felsőtorjai lakosoknak tölgyfából készült talpfaszállítási ügyben a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi ministerhez beadott, a székelyföldi kirendeltség és Háromszék vármegye közigazgatási bizottsága, valamint közvetlenül a m. kir. földmivelésügyi ministerium által is támogatott kérvénye, melyben fentnevezettek a maguk és a nekik dolgozó mintegy húsz—harmincz alvállalkozó és számszerint nehezen megemlíthető munkások nevében arra kérték az illetékes- m. kir. kereskedelemügyi ministert, hog3' tölgyfából készült talpfakészletüket, a mely mindössze mintegy 30.000 darabra rug, versenytárgyaláson kívül a in. kir. államvasutak részére vegye át s ezáltal mentse meg a fentnevezettek nagy részét a teljes vagyoni kártól és az anyagi romlástól, a melynek szélén állanak, a nélkül, hogy ennek okai volnának. Elnöklő Megyaszai Mihály csernátoni református lelkész, a kezdi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának ügyvezető alelnöke ismerteti a fentnevezettek által a ministeriumhoz már hónapokkal ezelőtt, beadott kérvény tartalmát s azokat az indokokat, a melyek e közgazdaságilag fontos székelv kérdésben a kerületi párt vezetőségét is közbenjárásra sarkalták. Nevezetesen a kérvény tartalmából kiemeli, hogy a kereskedelemügyi kormány részéről Háromszék vármegye székely talpfa-szállitái, illetve szállítási vállalkozói eddig is oly mostoha elbánásban részesültek, hogy a míg Bihar vármegye 262.671 kat. hold területtel három évben 4,377.465 korona bevételben részesült, a jó ég tudja micsoda faj- és nemzetiséghez tartozó szállítói utján, addig Háromszék vármegye színtiszta székely vállalkozói utján 254.593 kat. hold területű erdejével talpfákért csupán 9275 koronát vett be, mert az általa szállított talpfák mennyisége a többi vármegyék vállalkozói által szállított talpfák mennyiségét még csak meg sem közelitette, holott az ajánlott talpfa ugy mennyiségileg, mint minőségileg ha felül nem is haladta a többi megyék vállalkozói által ajánlott talpfák mennyiségét és minőségét, de mindenesetre megközelítette. Ezek után az ülésen részt vevők megütközéssel vették tudomásul a kormánynak e mostohaelbánását Háromszék vármegyének leginkább a kezdi kerületből kikerült talpfa-szállítóival szemben s megállapítják, hogy a kormány részéről érdemtelenül mellőztettek az itteni fa vállalkozók, mert a többi megyék szállítóinál jóval mostohább szállítási feltételek mellett kellett volna szállitaniok s igy állott elő az a körülmény, hogy pár fillér különbség miatt szállítást nem kaphattak. Határozottan kiemelik a gj'ülésen résztvevők azon meggyőződésüket, hogy nemcsak a fentnevezett kérvényezőkre káros a mellőzés, hanem határozottan nem egyeztethető össze ama kormányhatósági törekvéssel, hogy a határszéli székelység a magyarság valóságos jobbkeze, gazdaságilag megerősíttessék. A székely erdők kihasználása közben fentnevezett talpfaszállitók 100 és 100 munkáskezet foglalkoztattak legtöbbnyire éppen a téli időszakban, a midőn más foglalkozási ág munkája a mezőgazdasággal foglalkozó területen a népnek nem adott keresetet. E tetemes anyagi áldozattal járó vállalkozás megérdemelt gyümölcsözése be nem következhetett, mert a bükkfa-talpfa minden vonalon egyetlen külföldi szállító utján történt váratlan bevezetése fentnevezett székely tölgy-talpfatermelők minden jogos reményét letarolta és már-már ott állanak, hogy az előre, elkészített és ép mostanában leszállítani remélt tölgyanyag a raktárakban rothad, ha a ministerhez beadott kérvény mihamarább kedvező elintézést nem nyer. A vezetőségi ülésen résztvevők legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint megállapítják, hogy a fentnevezett székely fatermelők által beadott ajánlat, melyet versenytárgyaláson kivül óhajtanának, az államvasutak eltagadhatatlan tölgy-talpfaszükségletének fedezése czéljából a ministeriummal elfogadtatni, oly minimális árakat tartalmaz, hogy a közönséges tűzifa árát alig haladja meg, ha a munkáltatás! költségeket az anyag itteni igazán minimális árára rászámítják. Azt is megállapítják, hogy az ajánlott ár olcsóbb, mint az előre tíz évre már lekötött bükk-talpfa ára. Lehetetlennek tartják a dolgok ily állása mellett, hogy bármi néven nevezendő közszállitási szabályzat szellemébe ütköznék ez ajánlatnak a ministerium részéről való elfogadása, mert mértékadó helyről nyert értesülésünk szerint az idén nem is lesz közszállitási kiirás. Sőt a maguk részéről határozottan ki merik jelenteni, hogy a közszállitási szabályzattal esetleg történendő előhozakodás a ministerium elutasító válasza esetén nem tekintenék egyébnek, mint egy esetleg befolyásosabb érdekcsoport érvényesülésének, a székely érdekek határozott kárára.