Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-465
18 Í65. országos ülés 1909 deczember 17-én, pénteken. t. i. Gál Sándor : Azt a javaslatot terjeszteni elő, méltóztassék a benyújtott javaslatnak kinyomatását, szétosztását és a pénzügyi bizottság elé való utalását elhatározni.« Tehát a nyilt vitát tartja fenn. Azt hiszem tehát, hogy sem ő, sem én e tekintetben a házszabályoktól el nem tértünk. Farkasházy Zsigmond: Ezzel (Nagy zaj.) Elnök csenget.) az én megjegyzéseim egyik része van elintézve. De nagyon különösnek találom, egészen szokatlan, hogy a mikor egy képviselő valamely jogczimen a házszabályokhoz felszólal, előre megmondja az elnök urnak, hogy mit akar tulajdonképen kifejteni. Ha ez a gyakorlat itt érvényesül, én kész vagyok megmagyarázni az elnök urnak, hogy mi a szándékom és hogy miről van szó. Elnök (csenget) : A szót megvonom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a, szélsőbaloldalon.) Farkasházy Zsigmond: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Megvontam a szót! (Zaj.) Nagy György: T. képviselőház! Érdemben szólok. Fel vagyok iratkozva. (Zaj.) Mindenben elfogadom azt, a mit Justh Gyula igen t. képviselő ur előterjesztett és szivvel támogatom az ő javaslatát. (Zaj. Elnök csenget.) A kérdés megvitatását a magam részéről is kívánom, mert szükségesnek tartom azt, (Zaj, Elnök csenget.) hogy a reánk kényszeritett kilencz hónapi hallgatás után megnyilatkozhassunk és a magunk álláspontjának, a magunk alkotmányos felfogásának a ház előtt kifejezést adhassunk. s Érdemben részletesen hozzászólni a ministerelnök előterjesztéséhez a rendelkezésre álló idő rövidségénél fogva nem lehet. Annyi a mondani való, hogy az idő előrehaladott volta miatt csak szűk mederbe szoritva és csak nagy vonásokban ismertetem azokat az okokat, a melyek engem mint képviselőt a jjarlamentárizmus elvének helyes értelmezése mellett mostani állásfoglalásomra vezetnek. A mikor a kvótaemelés miatt a függetlenségi és 48-as pártból kiléjstem . . . (Nagy zaj a középen. Elnök csenget.) Engem a néppárti képviselők nem hallgattatnak el. Más viharokat is láttam. (Zaj.) A mikor a függetlenségi és 48-as pártkörből kiléptem, azzal indokoltam azt meg, hogy az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezés folytán nem látom biztositva az önálló magyar nemzeti bank felállítását. Akkor Kossuth Ferencz, a függetlenségi pártnak akkori elnöke hivatkozott arra, hogy, igenis, annak felállítására szabad kezet nyertek, köztudomású volt az, hogy a kvóta emeléséből 4 /io % egyenesen az önálló inagj^ar nemzeti bank felállithatása érdekében adatott meg. T. képviselőház ! Most a pártjukat elhagyott függetlenségiek érvelése szerint "Wekerle Sándor ministerelnök azért terjesztette be az indemnitást, mert a naptári esztendőnek lejárta őt arra törvényszerűen kötelezte. Hát, t. ház, kétszinü játékot üz a kormány a dátum kérdésében, a mikor a függetlenségi és 48-as pártnak szemére veti azt, hogy a nemzet jogához dátumszerűen ragaszkodik, másfelől pedig a maga helytelen, szabálytalan és önkényes törvényjavaslatának előterjesztését épen az időnek, a naptári esztendőnek lejártával okolja meg. Hát, t. ház, a kormánynak már októberben ideje lett volna, a mikor látta, hogy a maga álláspontját a királynál nem tudta érvényesiteni, esetleg a választások kiirásával a nemzet Ítéletét provokálni. Ennek a választásnak a történetét, azt hiszem, logikusan az alatt a ozim alatt lehetett volna megírni: Kossuth Ferencz leveles ládájának a tragédiája. Az a leveles láda bizony vesztesen került volna ki a küzdelemből, mert a nemzet. a mint ezt az egész országban láthatjuk, hűen, becsületesen kitartott a függetlenségi törekvések mellett. (Zaj. Elnök csenget.) Tessék csendet csinálni, mert nem lehet beszélni. Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : T. képviselőház ! A mint mondottam, az egész ország hangulata, a függetlenségi jDolgárok, azt lehet mondani, különbség nélkül, helyeslik azt az igazi hazafias függetlenségi politikát, melyet most a függetlenségi és 48-as anyapárt Justh Gyula elnöklete alatt követ. És én nagyon szomorúnak tartom azt, hogy érvek helyett Kossuth Ferencz örökké a korteslevelekre hivatkozik ; hivatkozik arra, hogy a kinek czédulát adott választáskor, most meggyőződését, ha kell, elvét tagadja meg, és azon az utón haladjon, a melyet ő jelöl ki. T. kép viselőház ! Én nyiltan, őszintén, férfiasan szólhatok ebben a kérdésben, mert soha az igazi függetlenségi politika útjáról le nem tértem és arról a jövőben sem fogok letérni. T. képviselőház ! Nagyon szomorú dolog az, hogy Wekerle Sándor, Magyarország ügyvivő főnöke itt a képviselőházban köteles beismerni azt. hogy kormánya nem rendelkezik a parlamentáris kormány összes kritériumaival, nem vállalkozhatik a parlament irányítására. Hiszen a ministerelnöknek és a kormánynak parlamentáris volta elsősorban épen a parlament vezetésében, irányításában nyilatkozik meg. Lesz alkalmam még a mai nap folyamán interpellácziómban rámutatni arra,' hogy milyen mereven, milyen görcsösen ragaszkodtak és ragaszkodnak az ügyvivők a ministeri álláshoz és nem adtak módot, nem nyújtottak alkalmat a királynak arra, hogy elbocsáthassa, elzavarhassa őket. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: Majd meg fogom tanítani a ministerelnök urat arra, — ha olyan nagyon szabadulni akar attól a ministerelnöki állástól — hogy milyen könnyen szabadulhat attól 24 óra alatt a nemzet tapsai között. (Halljuk! Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Beszéljen hangosabban, nem halljuk! Jöjjön közelebb! Zaj.)
