Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-465

4ő5. országos ülés 1909 deczember 17-én, pénteken. 19 Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: T. képviselőtársam egy részére nagyon ráférne, hogy meghallgasson, és egész nyugodt lélekkel meghallgathatna ! (Halljuk ! HaÜjuk !) Véleményem szerint tulaj donképen az egész ügyvivő kormányt vád alá kellene helyezni, (Igaz! ügy van I balfelöl.) s nekünk egyetlen legfontosabb kötelességünk lehetne : az 1848 : III. t.-czikk 32. §-a alapján az ügyvivőket felelősségre vonni. Mert a hivatkozott törvényczikk 1. §-a kimondja, hogy (olvassa) : »A ministerek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét. . . stb. sérti. Bozóky Árpád : A ministerelnök nr azt mondja, hogy holt betű a törvény ! Nagy György: Az 1897 : XX. t.-cz. 3. §-a egy pillanatig sem lehet kétséges. (Ugy van! baljeléi.) Ez a szakasz világosan azt rendeli, hogy a költségvetést — tehát nem a felhatalmazást, hanem a költségvetési törvényjavaslatot — oly időben kell beterjeszteni, hogy az még az év vége előtt letárgyalható legyen. Az ügyvivő kormánynak kötelessége lett volna a költségvetést előterjeszteni és ha a költségvetés tárgyalása közben olyan parlamenti akadályok merültek volna fel, a melyek lehetetlenné tették volna a költségvetés tárgyalásának befejezését, akkor következett volna a 19. §-nak alkalmazása és csak akkor kérhetett volna a kormány felhatalmazást. (Igaz ! Ügy van I balfelöl.) A ministerelnök ur azt mondja, hogy nem minden törvény élő törvény, az érvényes törvények között sem, és ennek a 3. §-nak rendelkezését halottá nyilvánítja. Elhiszem, hogy az ügyvivő kormány szeretné agyonverni a törvényt és megsemmisíteni annak életét és erejét, de hála az Istennek, vagyunk még és jDedig szép számban, a kik az alkotmány ellen intézett ezt a merény

Tletet meg tudjuk hiusitani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A Wekerle Sándor ügyvivő főnök ur által (Derültség baljelől.) ma elmondott beszéd sohasem fog neki dicsőségére szolgálni. A legszomorúbb, a legsiralmasabb dolognak tartom azt, mikor egy államférfhmak meg kell jelennie a nemzet szine előtt és be kell ismernie azt, hogy ő imparlamentáris utón jár. (Mozgás.) Az ilyen kormány nem követelheti azt, hogy a törvényes alapon álló pártok iránta bizalommal viseltessenek. És mi volt a czélja az ügyvivő főnök urnak akkor, midőn az 1897 : XX. t.-czikk 3. §-át megsértve, tehát a ministeri felelősség esetét fehdézve, a költségvetési törvényjavaslat előterjesztése helyett a hivatkozott törvény 19. §-a alapján a felhatalmazási javaslatot terjesztette elő? Én, ismétlem, nem is azt tartanám a mi legelső feladatunknak, hogy érdemben tárgyaljuk a ministerelnök ur javaslatát, hanem azt, hogy vád alá helyezési indítvány terjesztessék be és annak tárgyalásával foglalkozzunk, mert a magyar parlament történetében talán még nem volt rá eset, a midőn a törvényből ilyen világosan, félreértést nem ismerve, félreértésre nem is számítva, lehetett volna kimutatni egy kormánynak a törvénybe ütköző eljárását. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Nagyon fáj nekem, mint igazi függetlenségi embernek, hogy Kossuth Ferenczet, a Kossuth-párt elnökét, a vidékről összetákolt táviratokkal, a melyeknek nagy része nem is teljesen valódi, iparkodnak félrevezetni az ország hangulata iránt; pedig az ország igazi hangulata az, hogy mig Kossuth Lajos fia ma alig mehetne ki a nép közé, addig azt látjuk, hogy a függetlenségi eszme igaz harczosait mindenütt igaz szeretettel fogadja a nemzet. Nekünk lett volna érdekünkben, hogy a nemzet megkérdeztessék, nyilatkozzék, hogy a Kossuth Lajos hagyományait vagy a Kossuth Ferencz leveles ládája Írásait akarja-e a jövőben követni. Erre nekünk alkalmat kellett volna, hogy adjon az ügyvivő kormány ; mert mig egvfelől arra hivatkozik, hogy a királynak sem birja a bizalmát, mert hiszen maga mondja, hogy uj kinevezést nem kapott, másfelől bizonyos, hogy a nemzet bizalmatlansággal viseltetik ezen kormány iránt s igy egy perczig sem maradhatna a törvény és az alkotmány szigorú értelmezése mellett, a helyén. Annak a felsorolása, hogy három hosszú esztendőn keresztül miféle kijelentéseket tett itt a kormány a jóhiszemüeknek a maga táborában való megtartására, hogy időről-időre az önálló banknak a jelszavával hogyan igyekezett táborát megerősíteni ; hogy a függetlenségi párt volt elnöke apostol járás czime alatt hogyan küldötte ki a képviselőket egy nagy nemzeti misszió végzésére, és hogy vált ebből a misszióból csalódás : mindezt elmondani hosszabb időt venne igénybe, és én alig várom annak a nagy parlamentáris vitának megindulását, hogy pontról-pontra, szórói-szóra, beszédről-beszédre ki lehessen mutatni a Wekerle Sándor főnöksége alatt alakult ügyvivő kormány visszaéléseit. Én ebben a kérdésben (Zaj. Elnök csenget.) igazságosan, de kíméletlen igazságszeretettel fogok eljárni, és meg lehet arról győződve Wekerle Sándor ügyvivő főnök ur, (Derültség.) hogy neki számolnia kell a képviselőházban mindazokért az ígéretekért, a melyeket a múltban a ház tapsai között tett. (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Szerettem volna, ha Wekerle ministerelnök ur igyekezett volna legalább mentegetni eljárásukat, reámutatni arra, hogy mik voltak az okok, melyek a királyt rávették arra, hogy többszöri sürgetés daczára a kormánynak állítólag felmentést nem adott. Ezzel a magyarázattal, mentséggel tartozott volna a képviselőháznak. Kilencz hónapi hosszú, törvénytelen hallgatás után, a képviselőház erőszakos elnémitása után tartozott volna annyival, hogy kilencz hónap elteltével rámutasson azon okokra, a melyek politikájában vezették és a melyek rávették a képviselőház elnémitására. 3*