Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-465
12 465. országos ülés 1909 deczember 17-én, pénteken. ennek lehetőségét a szerződésben biztosítottuk, hanem ugy is, hogy ebben a kérdésben a döntés nem fog elhalasztatni azon időpontig, melyen túl az önálló bank létesítésének gazdaságilag legyőzhetetlen technikai akadályai volnának ; más szavakkal, ez a kormány a bank-kérdés tekintetében nem fogja megismételni azt, a mit az előző kormányok a vámkérdés tekintetében tettek.« (Taps balfelöl. Zaj.) T. képviselőház ! A mikor pedig a kormány letelni engedi azt az időt, melyen belül az érmeés pénzrendszerre vonatkozó szerződés felmondható volt, mikor tehát egy passzív cselekedete által e szerződésnek 10 évi automatikus meghosszabbítását idézi elő : akkor nem azt az elvet juttatja kifejezésre, a melyet gr. Apponyi Albert itt kifejezésre juttatott, hanem ellenkezőleg a bankkérdés egy fontos részletkérdése tekintetében ugyanabba a helyzetbe akarja hozni az országot, mint a vámkérdés tekintetében a Eejérváry-kormány hozta. (Taps balfélől.) ,.• • Hogyha tehát az igen t. kormány azt mondja nekünk, hony neki a jogfolytonosság érdekében, az ország érdekében kötelessége volt az indemnitást beterjeszteni, akkor joggal felmerülnek azok a kérdések, hogy miért nem tekintette ugyanígy kötelezettnek magát a költségvetés beterjesztésére, miért nem teljesítette ezt a fokozott kötelezettségét a zárszámadási jelentésekkel, mert hiszen az állami számvevőszék egész tekintélye arra van épitve, hogy az évnegyedes jelentéseket betérjeszsze és miért mulasztja el annak az állapotnak előidézését, hogy az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés felmondásával az ország teljesen szabad kezet nyerjen a bankkérdés minden részletére vonatkozólag. (Ugy van! balfélől.) A t. kormányelnök ur nekünk mondja azt, hogy ne dolgozzunk hamis frázisokkal, az igaz tényeket igaz dolgokkal világítsuk meg. Erre nézve — az igazság és hamisság szempontjából — csak egyet akarok a t. kormánvelnök ur fejére olvasni. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) Mikor az 1907. évi kiegyezést tárgyaltuk, Lengyel Zoltán, a ki most újból támogatja a kormányt, (Zaj balról.) nagy szemrehányást tett a kormánynak a kiegyezés miatt és azt mondotta, hogy nem ér semmit az, hogy a kormány a bank tekintetében a szabad kezet biztosította, mert mindenki tudja, hogy a király nem fog beleegyezni abba, hogy önálló bank legyen. Wekerle Sándor ministerelnök ur akkor — a naplóból kivehetőleg — a következőket szólta közbe : »Ő — t. i. a király — ebbe a dologba nem avatkozik bele!« (Derültség.) Engedelmet kérek, ha a kormány és e közt a jmrt közt való viszonyban joga van valamelyiknek a másiknak azt mondani, hogy ne hamis tényekkel, hanem igaz tényekkel dolgozzunk, akkor erre nekünk van jogunk azzal a kormány elnök úrral szemben, a ki 1907. év végén azon fontos politikai kérdés tekintetében, vájjon a király az önálló bankba beleegyezik-e vagy sem, tökéletesen félrevezetett bennünket. (Taps balfélől.) De nincs joga ezt a szemrehányást tenni a kormányelnök urnak annak a pártnak, a mely soha és most sem tesz egyebet, mint hogy kitart elvei és programmja mellett. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Nagy Ferencz: T. ház! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; T. ház ! Az ülést újra megnyitom. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások : Helyre !) Gr. Apponyi Albert, vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem a kérdés érdeméhez, hanem személyes megtámad tatás czimén kérek szót, a mennyiben Éber Antal t. képviselőtársam (Halljuk!) a kormánynak az érmeszerződés tárgyában szerinte követett vagy követendő magatartását ellentétbe akarta hozni azzal a nyilatkozattal, a melyet én 1908-ban, az akkori appropriaezionális vita alkalmával tettem, a melyre én nagyon jól emlékszem, a melyet ő különben felolvasott és a melynek rövid tartalma az volt, hogy a kormány semmi esetre sem fog akként eljárni, hogy tényleges, legyőzhetétlen akadályok álljanak elő a kormánynak késedelmeskedése vagy mulasztása folytán az önálló bank létesítése tekintetében. T. ház ! Én az utolsó betűig állom ma is, a mit akkor mondottam. (Mozgás. Halljuk!) Tényleg meg is feleltünk annak, mert a mikor a bankkérdésben a kormány kebelében felmerült az ismert ellentét, mi akkor nem tengettük tovább a kormányzást, ámbár ezen ellentét daczára — a kérdés nem lévén még akkor égető — továbbra is folytathattuk volna kormányzati tevékenységünket, hanem a mint ennek az ellentétnek kiegyenlithetetlen volta előállott, beadtuk lemondásunkat és nem a mi hibánk, hogy azóta nem sikerült más kormányt alakítani. Egy hang (a baloldalon) : Hát kié ? (Mozgás. Halljuk.') Hédervári Lehel : Ez ugratás ! Mintha nem tudná ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Én minden alkalommal annyit fogok mondani, a mennyit mondani kötelességemnek és jónak látom és a közbeszólás alakjában hozzám intézett kérdések közül azokra fogok válaszolni, a melyekre válaszolni szükségesnek fogom tartani. A mit különben azzal a közbeszólással kapcsolatosan el fog kelleni mondanom, azt engedjék meg, hogy ne ezen rövid, személyes természetű felszólalásban, hanem akkor mondjam el, midőn a dolog érdeméről lesz szó, midőn szóval az a nagy politikai vita fog megindulni, a melynek megindulását ebben a házban nálamnál senki türelmetlenebbül nem várja. (Elénk éljenzés és taps.)
