Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

162 474. országos ülés 1910 január 27-én, csütörtökön. helyzet szanáltatni fog ; de fájdalmas emlékezetünkben van még a mai kormányelnök 20 éves működése Horvát-Szlavonországok báni székében és mindez azon meggyőződést érleli bennünk, hogy a kormányzati rendszer Horvát-Szlavonországok ban javulni nem fog és jelesül a szerbekkel szemben követett elnyomatási politika folytatódni fog és a szerbek a törvények oltalma alól továbbra is ki lesznek rekesztve. Ezen kormány nem nyújt biztosítékot arra sem, bogy tiszteletben fogja tartani HorvátSzlavonországok jogait és legkevésbé nyújt biztosítékot arra, hogy Horvát-Szlavonországok alkotmányos jogait ezen országok javára fogja gyakorolni és ennélfogva indokolt a félelem, miszerint a kormány oda fog hatni, hogy Magyarország és Horvát-Szlavonországok az egymás elleni küzdelmükben továbbra is erejüket kimentsék. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Ezért a bizalmatlanság mellett fogunk szavazni, elfogadván Justh Gyula képviselőtársunk javaslatát. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Egyúttal kijelentjük, hogy az önálló bank alapján állván, Kossuth Ferencz határozati javaslata mellett is fogunk szavazni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy Gj^örgy! Nagy György: T. képviselőház ! Kállay Tamás : Gyurikám, ezek után okosan ! (Derültség.) Nagy György : T. képviselőház ! Mint a függetlenségi és 48-as pártnak tagja, a legszívesebb készséggel és örömmel magamévá teszem pártvezéremnek, Justh Gyulának beterjesztett indítványát, a melyben azt kívánja, hogy Héderváry Károly és társai iránt bizalmatlanságot szavazzunk. (Helyeslés a baloldalon.) Szomorú dolognak tartom azt, hogy mikor egy nagy nemzeti ügyben a függetlenségi és 48-as párt hűségesen és szilárdan kitart a maga jogai mellett, akkor a császár összeszedett embereket küld ide (Helyeslés.) és ezekre akarja bizni az ország vezetését. Szokoly Tamás : Kutyára a hájat! (Derültség.) Nagy György: Az én véleményem az volt, hogy ezeket a császári embereket még a képviselőház termébe sem lett volna szabad beengedni, hogy ne fertőztessék meg a törvényhozás házának a levegőjét. (Helyeslés a baloldalon.) Bánt engem, hogy olyan hazafias párt, mint az alkotmánypárt, ha nyíltan nem is szavaz bizalmat Hédervárynak, mégis a bizalmatlanság kérdésében nem ért egyet a függetlenségi és 48-as párt állásfoglalásával. Szokoly Tamás : Nem kapnak főispánságokat ! Elnök : Kérem Szokoly Tamás képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Egy hang (a jobboldalon) : Köszönjük a jsrédikácziót! Nagy György: Én mindig igazat mondtam és igazat mondok, ezt meg is kell hallgatni. Szomora dolog, a mikor azt látjuk, hogy egy hazafias párt, a mely résztvett a nemzeti ellenállásban, mint tiszteletreméltó szövetséges és fegyvertárs, most segítségre siet a Khuen-Héder váry kormánynak. (Igaz ! ügy van 1 a baloldalon.) Ezeket az embereket a császár ide küldte cselédjeiként . . . (Helyeslés és zaj.) Elnök : Kendreutasitom a képviselő urat, és ha így tetszik folytatni, másodszor megvonom tőle a szót. (Nagy zaj a baloldalon és felkiáltások : Cselédek I Igaza van ! Nagy zaj.) Posgay Miklós : Hazaárulók ! (Zaj.) Elnök : Posgay Miklós képviselő urat rendreutasítom. Szokoly Tamás: Cselédek ! Elnök .' Szokoly Tamás képviselő urat rendreutasítom. Szokoly Tamás : Elfogadom a rendre utasítást, de mégis azt mondom, hogy cselédek ! Elnök: T. ház! Én nem teszek egyebet, mint kötelességemet teljesítem, mikor a házszabályoknak érvényt szerzek. E kötelességteljesitésemért illethetnek szidalmakkal, én azokkal szembeállítom a kötelességtudást és az országra apellálok ezzel az eljárással szemben. (Zaj.) Zakariás János: Nekünk is vannak kötelességeink a kormánynyal szemben ! (Zaj.) Elnök: Én majd a magamét fogom teljesíteni. Ha a képviselő ur hasonló láfej ezéseket használ, meg fogom vonni tőle a szót. Szokoly Tamás: Láttuk előbb, hogy szorított a darabonttal kezet. Nagy György: Vázsonyi Vilmos képviselőtársam mai felszólalásában ugy tüntette fel a tényeket, mintha a függetlenségi és 48-as párt elhatározásán múlt volna, hogy az általános választói jog még törvénybe nem iktattatott. Ezzel szemben a történelmi igazság az, hogy a függetlenségi és 48-as párt kezdettől fogva követelte az általános egyenlő választójog törvénybe iktatását. Sándor Pál: Ma sem akarják! Ki akarja odaát ? Szokoly Tamás : Mindnyájan akarjuk ! Egy hang (a baloldalon) : Menjen a börzére ! (Nagy zaj.) Sándor Pál: Tisztességes hely az! (Zaj.) Ön nem is való oda ! Esz kell oda ! Elnök : Kérem Sándor Pál képviselő urat! Szokoly Tamás: Oda pénz kell, de ész és becsület nem. Sándor Pál: Haszontalanság. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Sándor Pál képviselő urat rendreutasítom. Nagy György: A parlament 40 esztendős története igazolja, hogy a függetlenségi és 48-as párt mindig követelte a népjogok kiterjesztését, programmjában mindig hirdette, harczoít annak megvalósításáért és ha kétsége volt a császárnak abban a kérdésben, hogy a nemzet, a midőn nyílt mérkőzésre kerül a sor, megáll-e a maga hűséges fiai mellett, vagy pedig az abszolutizmus szolgálatába szegődik, akkor első kötelessége lett volna, ezt a házat feloszlatni, hogy a nemzet előtt nyíltan vívjuk meg a harczot, de viszont kötelessége