Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

474. országos ülés 1910 j> lett volna és kötelessége meghajolni a nemzet megnyüatkozott akarata előtt. Mert, t. képviselő­ház, mi a választást követeljük, mi várjuk, hogy a nemzet megnyilatkozhassak, de várjuk és meg­követeljük azt is, hogy a király is meghajoljon a megnyilatkozott nemzeti akarat előtt. Ha tehát a nemzet olyan többséget küld vissza, — a mint hogy biztosan olyant küld — a mely a független­ségi és 48-as .párt elveit vallja, akkor tessék fel­állítani 1911. január l-re az önálló magyar nemzeti bankot. T. ház ! Nekem sokkal nagyobb a hitem a nemzet őserejében, a függetlenségi eszme hóditó varázsában, mintsem egy pillanatra is hinném, hogy a legigazságtalanabb, a legerkölcstelenebb eszközökkel is ez a kormány magának nem több­séget, hanem egyáltalán pártot is tudjon terem­teni. Nem lehet ebben a hitben egy pillanatig sem gróf Khuen-Héderváry és épén azért alkotmány­talan, törvénytelen, imparlamentáris az ő vállal­kozása. Más országokban, a hol nemzeti uralkodó van, egyetlen egy pillanatig sem tűrnének meg a tör­vényhozás termében olyan férfiakat, a kik nyíltan vállalkoznak a nemzet letörésére. Ennél szomo­rúbb, gyászosabb, gyalázatosabb szerepre magyar ember nem vállalkozhatik. T. ház ! A kormánynak azon adott nyilatko­zata, az a programmja, a melylyel magának az országban híveket akar szerezni, kétszinü, két­értelmű. Mindenki mindent belemagyarázhat, és senki világosan és határozottan nem érthet abból semmit. Zakariás János: Üres és gonosz! Nagy György : Még a legfontosabb kérdések­ben, az általános választói jog és a gazdasági ön­állóság kérdésében sem mer nyíltan állást foglalni. A választói jog kérdésében azt mondja, hogy hive az általános választói jognak, a pluralitás mellő­zésével, de nem meri hangsúlyozni azt az elvet, a mely benne van a függetlenségi párt programmjá­ban, hogy t. i. az általánosság mellett követeljük a választói jog egyenlőségét. T. ház ! A nemzet akarata nemcsak az idő­közi választásokon nyilvánulhatott meg, hanem azután is állandóan. Mi, a kik figyelemmel kisér­jük a nemzeti életet, annak működését, azt tapasz­taltuk, hogy minden becsületes magyar ember a függetlenségi eszmék diadalát követeli, és min­den becsületes magyar ember megvetéssel fogadja a nemzet ellen intézett ujabb merényletet. A ki­rálynak joga lehet — ámbár erkölcsi tekintetben ezt is kifogásoljuk — akárkit ideküldeni minister­elnöknek, akárkit megbizni kormányalakítással, de nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is visszautasítani minden olyan kormányt, a mely­nek gyökere a nemzetben nincs, a mely egyenesen a nemzeti törekvés letörésére vállalkozott. A másik kardinális, uralkodó kérdés, a melyben a kormánynak nyilatkoznia kellett volna : a bank­kérdés. Ebben a tekintetben a ministerelnök hazu­dott. anuár 27-én, csütörtökön. 1Ü3 Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat, mert ilyen kifejezést használt ! Nagy György : Hát telivér valótlanságot mon­dott ! (Derültség. Éljenzés a baloldalon.) Elnök : Bocsánatot kérek, mindennek megvan a formája. (Zaj.) Nagy György: Azt mondotta a minister­elnök ur, hogy ebben a házban csak ugy lehetett többsége a nemzeti banknak, hogy a képviselőház egyik legnagyobb pártja a szavazás elől kivonult, holott kétségkívül a függetlenségi pártok, tehát ugy a Justh Gyula elnöklete alatt harczoló anyapárt, mint a 48-as függetlenségi Kossuth-párt követelte az önálló bankot. Eltérés a határidőben volt, de ennék az elbírálása mindenkire tartozhatik, de nem arra, a kit a császár éppen ellenünk, a nemzet ellen küldött ide. (Ugy van ! Ugy van ! a balol­dalon.) Lesz alkalom arra, hogy a ház még a válasz­tások előtt megnyilatkozhassék az önálló bank kérdésében és a császár ide küldött embere látni és hallani fogja, hogy ennek a képviselőháznak nagy többsége hiven és rendithetetlenül kitart a gazdasági jwogramm önállósága mellett. Ebben a kérdésben Kossuth Ferencz, a 48-as függet­lenségi Kossuth-párt elnöke tegnap egy határozati javaslatot terjesztett elő ; ez a határozati javaslat nagy többséget fog nyerni a szavazáskor, mert az összes függetlenségi és 48-as képviselők annak határozattá emelését a maguk szavazatával támo­gatni fogják. Sümegi Vilmos: A néppártiak is! Förster Ottó : No ! No ! (Derültség.) Nagy György : En egyet tartok szomorúnak : azt, hogy ilyen kormánynyal szemben nekünk beszédekben kell védekeznünk. Ennek a kormány­nak nem lett volna erkölcsi s törvényes joga átlépni a képviselőháznak küszöbét. A legenyhébb kifejezés, a mit reá alkalmazni lehet, az, hogy udvari cselédek, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat másodszor is kérni, szíveskedjék magát parlamen­táris kifejezésekhez tartani. (Zaj a baloldalon.) Ne méltóztassék ilyen sértő kifejezéseket használni. (Nagy zaj és ellenmondás a baloldalon. Felkiáltások : Az nem sértő!) Ifj. Madarász József: A legenyhébb, a mit azoknak lehet mondani! Nagy György : T. ház ! Belátom, hogy a cselé­dekre nézve sértő kifejezést használtam, mert tisztességes cselédeket nem lehet ezekhez hason­lítani. (Igaz! Ugy van! Derültség a baloldalon.) Elnök: A képviselő úrtól a s-ót megvonom. (Nagy zaj a baloldalon.) Ifj. Madarász József: Majd felvetjük a bizalmi kérdést! Elnök : Nagyon fogok neki örülni, a képviselő urat pedig rendreutasítom ! (Folytonos nagy zaj.) Nagy György: T. képviselőház ! Elnök : Tessék leülni! (Nagy zaj.) 21*

Next

/
Thumbnails
Contents