Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-465

Í65. országos ülés 1909 deczember 17-én, pénteken. 11 Már most méltóztassék összehasonlítani, hogy mit rendel ezzel szemben az 1897 : XX. t.-cz. 18. §-a. Ez azt mondja (olvassa) : »A mennyiben a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben a számadási év folyamán tulkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházások fordulnak elő, az állami számvevőszék minden évnegyedről, az évnegyedet követő második hónapban, az illető érdekelt minister előzetes értesitése mellett, a ministertanács ujtán az országgyűlésnek jelentést tenni tartozik.* Ez már nem is a kormánynak kötelezettsége, hanem ez a számvevőszék elnökének törvényben szabályozott kötelezettsége, a melyet ő teljesített is a kormánynyal szemben, azonban a ministertanács, nem tudom milyen okból, — majd erre rátérek — még azt is elmulasztotta, hogy a számvevőszék által kötelességszerüleg eléje terjesztett jelentéseket idehozza az országgyűlés szine elé. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt már nem. lehet szó politikai felelősségről, mert hiszen azok az évnegyedi jelentések a törvény által épen azért rendeltettek el, hogy a ministerium, a mennyiben az erre vonatkozó törvényes intézkedéseket megszegi, szükség esetén politikai, de, ha ugy kell, jogi felelősség alá is legyen vonható. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mit tett ezzel szemben a t. kormány ? A számvevőség által hozzá kötelességszerűen áttett jelentéseket nem terjesztette az országgyűlés elé és ezáltal lehetetlenné tette azt, hogy azokért a túlkiadásokért, előirányzatnélküli kiadásokért a törvényhozás akár politikai, akár pedig jogi utón felelősségre vonhassa őket. (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) Már most beszéljünk itt is az élő és holt betűről. Ugy látszik, hogy holt betű az, ha a törvényhozás elé olyan időben terjeszti a kormány ezeket a jelentéseket, a inig őt még felelősségre lehet vonni, de mikor már a lemondási kálvária minden stáczióján keresztül esett, mikor tisztában van azzal, hogy csak néhány napig fog itt helyet foglalni, tehát semmikép többé felelősségre nem vonható, akkor ez a 18. §. is élő betűvé válik. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És t. képviselőház, (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) fokozottabb jelentősége van ennek a kérdésnek ebből a szempontból. Mert hiszen az 1908. évi költségvetés appropriácziójában igénybe vett a t. kormány a maga részére egy jogot, azt a jogot t. i., hogy az előző törvényekkel megszavazott beruházások czéljaira, átmeneti hitelművelet utján magának több, mint 200 millió koronát szerezzen be. (Igaz! ügy van ! a szélsobaloldalon.) Már most, t. képviselőház, én azt hiszem, nyilt titok, ha azt állítom, hogy ennek a 200 millió koronának legalább egy tetemes része nem beruházásokra, hanem a törvényhozás által soha meg nem szavazott annexiós költségekre fordíttatott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mikor tehát, t. képviselőház, nyilvánvalóan kitetszik, hogy a számszék elnöke kötelességszerüleg ezen jelentéseiben erről akar az országgyűlésnek jelentést tenni, akkor igen különös világításban tűnik fel a t. kormánynak az az eljárása, hogy ezeket a jelentéseket, a melyek végre tiszta fényt derítenének arra, hogy a beruházásokra megszavazott milliók tényleg mire használtatnak fel, mondom, ezen jelentéseket akkor terjeszti be, a mikor itt többé, politikailag legalább, semmi felelősségre nem vonható. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) így állott elő, t. ház, Magyarországra nézve az a szégyenteljes állapot, hogy az osztrák pénzügyminister által az osztrák parlament elé terjesztett költségvetésből értesültünk mi arról, hogy mennyi millióba kerültek Magyarországnak az annexiós katonai kiadások. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, a jogfolytonosság terén még egy megjegyzésem van, és itt kénytelen leszek gróf Apponyi Albert urnak itt a házban egy 1908. deczember 15-én elhangzott nyilatkozatára hivatkozni. (Halljuk,! Halljuk !) Mint méltóztatnak tudni, az érme- és pénzrendszer iránt Ausztriával fennálló és megkötött szerződésnek a 20. czikke a következőket mondja (olvassa) : »A jelen szerződés hatálya bezárólag az 1910. év végéig tart. Ha a jelen szerződést, annak lejárta előtt egy évvel, 1909. deczember 31-ig — tehát a folyó hó végéig — a két szerződő fél egyike sem mondaná fel, az egészében további 10 évre érvényben marad.« Mi most láttuk, t. képviselőház, hogy az indemnitás beterjesztetett. Történtek hivatkozások a sajtóorgánumokra a tekintetben, hogy a mélyen t. kormánj' mennyire igyekezett helyét folyton elhagyni, (Derültség a szélsobaloldalon.) de a sajtóban még semmit sem olvastam a tekintetben, — pedig ugy látszik, hogy a sajtó most az az ut, a melyen a kormány a parlamenttel érintkezik (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) — mondom, a sajtóban egy szóval sem értesültünk arról, vájjon a törvénynek ezen rendelkezése alapján mit szándékozik a kormány tenni. Vájjon a mai lemondott vagy ügyvivő, vagy nem tudom miféle közjogi státusban levő kormány jogosítottnak és kötelezettnek érzi-e magát a szerződésnek e pontjában és fejezetében foglalt felmondás jogával élni, vagy talán, mint lemondott kormány nem tartván magát jogositottnak arra sem, engedni akarja azt, hogy a nemzetnek és az országgyűlésnek ez a joga is elsikkasztódjék, vagyis hogy az érme- és j)énzrendszerre vonatkozó szerződés, a mely a legszorosabb összefüggésben áll a bank kérdésével, egyszerűen és automaticze tíz évvel továbbra meghoszszabbittassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben vagyok bátor gr. Apponyi Albert minister urnak 1908 deczember 15-én az apropriaczionális vita során elhangzott nyilatkozatát felolvasni. (Olvassa) : »Már most, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak az önálló bank létesítése tekintetében teljesen szabad kezét megóvjuk, az egész kormány legszigorúbb kötelesséének tartja, még pedig nemcsak ugy, hogy