Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-474
148 474. országos ülés 1910 január 21-én, csütörtökön. programm volna. De végre, a midőn a nemzeti ellenállás — kerülni akarok minden provokáló szót, még a »leszerelést« sem használom — a korona és a többség közötti kibéküléssel végződött, az uj kormány felvette a győztes tábor megvalósítandó feladatai közé az általános választói jogot. Sőt én emlékszem, bogy épen gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam egyik beszédében, a melyet a vezérlő-bizottságban tartott, az általános választói jog mellett tört lándzsát; emlékszem, az volt az álláspontja, hogy nem lehet, hogy a népképviselet kevésbbé legyen demokratikus, mint a korona és nem lehet visszautasítani a jogkiterjesztést akkor, ha felülről kináltatík. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emlékszem arra, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azzal indokolta a békekötést, hogy az általános választói jog erősebbé fogja tenni a nemzetet; tehát a békekötés, ha bármely' feltétellel és módozatok mellett történik, nem jelenti tulajdonképpen a nemzet legyőzetését, csak azt jelenti, hogy a harczot, a melyet rossz feltételek mellett feladtunk, fegyverszünetet kötve, fel fogjuk venni akkor, ha a nemzet megszervezve, fegyelmezve, a jog sánczaiba bevezetve, erősebb lesz jogokban, erősebb lesz gazdaságilag is, hogy újra felvehesse a harczot, a melyet gyöngén, rossz föltételek mellett győztesen viselni nem tudott. Farkasházy Zsigmond : így is lesz ! Vázsonyi ViImos : En annak a tannak, annak a tételnek, hogy a választási jog reformja predomináló kérdés, én e tételnek eleven bizonyítékait, cselekvésekben leverődött bizonyságait a lefolyt esztendőkben nem láttam, (ügy van ! a középen.) Nem szólok 'arról a már közkeletű dologról, hogy a lefolyt három és fél esztendő teljesen elégséges lett volna az általános választói jogról szóló törvényjavaslatnak megalkotására. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Sőt az lévén tulaj donkép az uralomról lelépett kormánynak a programmja és létalapja, •— mert ne feledjük, hogy most már a negyedik esztendejét tapossuk a cziklusnak és hogy átmeneti kormánynak és átmeneti uralomnak készült tulaj donkép a lelépett kormány, — az lett volna rendeltetése a kormánynak, sőt egyedüli nagy feladata, hogy megalkossa az általános választói jogról szóló törvényt. Ezt az egy kötelmet nem teljesítette, sőt az a sajátságos habozás és ingadozás, a melynek lélektani okaira rámutattam, arra vezetett, hogy mihelyt a kormány megalakult, a képviselőház egyik leleplező tagjának, — a ki önmagát is lelejolezte ezzel, mert szintén tagja volt a kabinetnek, — vallomása szerint nyomban elhatározta, hogy a pluralitásos választói jog alapjára lép. A habozás és kétkedés mutatkozott. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások; Hogy hívják ?) ízlés szempontjából méltóztassék megengedni, hogy ne polemizáljak . . . Polónyi Géza: Közönséges hazugság, a mit most beszél! Vázsonyi Vilmos: önmagát leplezte le. önmaga mondta el a házban, saját beszédében. Polónyi Géza: Hogy én a pluralitás alapján állottam, az hazugság. önök támogatták Andrássyt. (Zaj.) Pető Sándor: Miért nem lépett ki a kabinetből ? (Zaj. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon): Mikor mondott igazat ? Vázsonyi Vilmos: Engedjék meg, hogy én ezt az Ízléstelenséget ne kövessem. Ha beszédem anyagához nem tartozott volna, egyáltalán nem tartottam volna szükségesnek, hogy erre rámutassak és Ízlésem nem engedi meg, hogy e durvaságra válaszoljak. (Helyeslés.) Röviden annyit mondhatok, hogy mindenki hallotta azt a beszédet, a melyben azt mondotta, hogy a kormány Bécsből hazaérve már megállapodott, hogy a plurális választói jogot fogja megcsinálni. Polónyi Géza: Epén én mondtam, hogy nem akarja ! (Felkiáltások jobb felől: Benn maradt a kabinetben !) Eitner Zsigmond : Sokkal később jött a pluralitás szóba. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: A mi pedig azt illeti, hogy én valaha a pluralitás mellett állást foglaltam vagy azt védtem volna, erre nézve másnak, nem a képviselő urnak, szívesen átadom azon összegyűjtött czikkeimnek gyűjteményét, melyeket 1908-ban a pluralitás ellen irtani. Azon kéj)viselő ur, vagy urak, kik nekem szememre hányják, teljesen a valóságnak meg nem felelően, hogy én a pluralitást pártoltam volna, (Félkiáltások balfélől: Andrássyt!) azok egyszerűen azt az őszinte tiszteletet, melyet én Andrássy Gyula gróf személye iránt éreztem, érzek, és megtagadni soha nem fogok a legnagyobb elvi külömbségek daczára, a személyi és egyéniség iránti tiszteletet összetévesztik az elveknek feladásával. Igenis, miután itt a nyilvánosság előtt és közbeszólás alakjában hangzott ü a gyanúsítás, kijelentem, hogy a plurális választói jog ellen számtalan czikkben foglaltam állást, népgyűléseken is állást foglaltam . . . (Felkiáltások balfelől: Mi is ! Nagy zaj.) Pető Sándor: De lehurrogtak bennünket, mikor a pluralitás ellen beszéltünk. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Én nem tudom, hogy miért méltóztatnak olyan haragosan . . . Eitner Zsigmond: Mert gyanúsított! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Nem gyanúsítottam senkit, a t. közbeszóló képviselő urnak feleltem azon gyanúsítására, hogy én a plurális választói jogot támogattam, mert ez a valóságnak nem felel meg. Egry Béla: Nem azt mondta, hanem hogy Andrássyt támogatta! (Zaj.) Elnök : Egry képviselő urat csendre kérem ! Vázsonyi Vilmos: Méltóztassék megengedni, hogy ha személyes kérdéseket érintettem is, ezen kedves jelenet és intermezzo után (Derültség.) tovább folytassam megkezdett témámat.
