Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

474. országos ülés 1910 január 27-én, csütörtökön. 149 A plurális választói jogban való megállapodás, a mint mondtam, a habozást és kétkedést jelentette azon eszme igazságában, melyet a kormány megvalósítani készült, mert a pluralitás az általános választói jog mellett tulaj donképen a méreg és ellenméreg szerepét játszsza. Az általános választói jogot nyomban a pluralitással paralizálva, oly kétkedés és habozás látszott a lelépett kormánynak magatartásában, mintha magát az általános választói jogot nem tartaná jónak, helyesnek, hanem veszedelmes experimentumnak. T. ház ! Ennek is megvan a maga oka, az eseményekben rejlő indokolása. Az általános választói jogot a nemzeti küzdelem idejében az akkori darabont-kormány taktikai czélokból dobta bele a közvéleménybe és egyes meghibbant elméknek sikerült elhitetni Bécsben, mintha az általános választói jognak megvalósítása Ausztria számára, vagy a G-ross-österreich politikája számára Magyarországon előkészítené a talajt, sikerült elhitetniük azt az őrületet, hogy Magyarország népe bevétetvén az alkotmányba, önmaga és a maga szabadsága ellen döntene. T. ház ! Ez a reminiszczenczia volt az, a mely uralkodott a lelkeken s ez a reminiszczenczia olyannak tüntette fel mindig az általános választói jognak és a választási reformnak a kérdését, — mert a mint rátérek, helyesen csak arról beszélhetünk az eddigi javaslatok és nyilatkozatok alapján — mintha az általános választói jognak megalkotása nem a lelkeknek az a vágya, hevülése és felemelkedése volna, hogy jogokkal ruházzuk fel a magyar népet, hanem mintha csak valami kormányzati teher és kötelezettség volna, a melyet a paktum szerint a koronával szemben teljesíteni kell. És ha látom ezt a három és félesztendei halogatást, akkor valóban ugy kell megítélnem, mintha tényleg tehernek, kötelemnek és beszálütandó teljesítésnek tartották volna az általános választói jogot, mert hiszen sok mindent megalkottak a három és fél esztendő alatt, csak az általános választói jogra nem került a sor. T. ház! És most érkezem el oda, hogy gr. Andrássy Gyula mélyen tisztelt képviselő ur tételéből levonjam a konklúziókat. Azt mondotta az igen t. képviselő ur, hogy a választói j ognak kérdése predomináló kérdés. A szokásos elsőbbségi tárgyalásoknál, a melyek a mi egész politikai életünket megmérgezik, a hol az egyik eszmét a másikkal szokták agyonütni; elsőbbségi tárgyalásaink közepette, a hol egyik előnyt ad a banknak mindenek felett, a másik előnyt ad a katonai kérdéseknek mindenek felett, a harmadik ismét egy másik kérdésnek vall szerelmet és annak ad elsőbbséget, a hol tehát a főszerepek kiosztásában folytonosan összeveszünk és hajbakapunk, (ügy van! Ugy van!) mondom : a prioritásoknak ezen a perén az általános választói jog járt a legrosszabbul. • (Helyeslés a középen.) A legrosszabbul járt azért, mert a válság oda hegyeződött ki, hogy egyfelől a bankönállóságnak a hivei, másfelől azok, a kik a katoni kérdéseknek megoldásával akarták a válságot megoldani, mindkét részről megfeledkeztek arról, hogy a választási reformnak megalkotása nem hátráltatja sem az önáüó bank diadalát, sem a katonai kérdések megoldását. Ez a kérdés az, t. ház, a melynek ha megadjuk elkésve bár — miként gróf Andrássy Gyula most megállapítja — a prioritást, ez a prioritás nem árt egyik eszmének sem, mert kell, hogy éljen és lobogjon a hit azokban is, a kik az önálló bank hivei, azokban is, a kik a katonai kérdések megoldásáért hevülnek, hogy a nemzet széles rétegei jogokkal felruházottan ezekért a gondolatokért, ezekért az elvekért és intézményekért, jobban, erőteljesebben, biztosabban és nagyobb hatással fognak helyt állani, mint a jelenlegi czenzusos választók. Szász Zsombor: Mi négy esztendőn keresztül készek voltunk megcsinálni! Gr. Semsey László : Hogyisne ! Vázsonyi Vilmos: Én a lelkekben nem olvashatok, sem pedig a készséget nem állapithatom meg, én csak azt a hiányt állapithatom meg, hogy három és fél esztendő alatt a választási reform nem alkottatott meg. (Igaz ! Ugy van ! a közéfen.) Ha abból a hévből, abból az erőből, a melyet — elismerem — teljes hazafisággal, sőt mint Budapest egyik képviselője, elismerem, hogy éppen a városi lakosság, a városi nép érdekében elsősorban fejtettek ki a gazdasági önállóság kivívásáért folytatott harczban . . . Eitner Zsigmond: ön adott be egy határozati javaslatot a fővárosnál ebben a kérdésben. Vázsonyi Vilmos: A főváros az önáUó bank mellett foglalt egyhangúlag állást. Ha azt a hévét, azt a hazafias készséget összes erővel arra fordították volna, hogy sürgessék hasonló kérlelhetetlen ridegséggel, alkut nem ismerő szenvedélylyel a választói jog megalkotását, a miként a döntést a bank dolgában kérlelhetetlen ridegséggel és elvhüséggel provokálták, azt hiszem, nem volna ma alkalmam panaszkodni azért, hogy három és fél esztendő alatt nem alkották meg az általános választói jogot. (Igaz! ügy van ! közéfen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Tartozom az igazságnak azzal, hogy elkésve bár, de az általános választói jog feltétlen prioritásának tudata a kabinet tagjaiban felébredt. Czélzok arra az ismert tényre, hogy a nyáron Kossuth Ferencz t. képviselő ur (Éljenzés a baloldalon.) felvetette azt az ideát, vájjon nem lehetne-e tisztán a választói jog megalkotására kabinetet alakítani. (Igaz ! Ugy van !) Én nem tudom milyen okból, mert nem vagyok a részletekbe beavatva, de ezen igen helyes, igen hazafias terv meghiúsult. De ha az a választási kabinet akkor megalakul, akkor ma nem kellene ismét borongva kérdeznünk, hogy mi lesz a választási reformmal ? Mert nem tudjuk, hogy a választási reform megalkotására ezen az országgyűlésen egyáltalában