Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

4-73 országos ülés l'JÍO január 2)-én, kedden. 117 Ön (a ministerelnölc felé fordul) ennek a pártnak a kreatúrája. (Igaz! Ugy van!) Nem nyújtunk ehhez segédkezet. Pusztuljon! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. Nagy zaj. Szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. A tanácskozást nem tudjuk folytatni a nagy zajban. Szent-Királyi Zolián jegyző : Miháli Tivadar! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Miháli képviselő urat illeti a sző. (Felkiáltások a középen: Szünetet kérünk! Ellenmondások a haloldalon.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Miháli Tivadar képviselő urat illeti a szó. Miháli Tivadar: T. képviselőház! (Ralijuk !) Az országgyűlési nemzetiségi párt nevében van szerencsém az uj kormány bemutatkozása ^alkalmával a következőkben nyilatkozni. Őszintén megvallom, hogy szerfelett meglepett a vitatkozásnak az a módja, a mi ezen fontos kérdésre nézve e házban lefolyt, mert hiszen én ugy képzelem, hogy a mikor ilyen nehéz körülmények között egy kormány jelentkezik, elsősorban annak programmjával kell foglalkoznunk és nem a személyes kérdésekkel, hogy minő valláshoz tartozik, minők családi és egyéb viszonyai. Nem akarok e kérdés mélyébe bocsátkozni, mert nem vagyok hivatva arra, hogy a kormány tekintélyét megóvjam, mert ellenzéki párti vagyok; csak ki akarom jelenteni, hogy ugy tartalmilag, mint alakilag más vitát vártam és ezen a téren az előttem szólókat követni nem fogom, hanem egyenesen a dolog lényegére kivánok rátérni. Ugy a képviselőházban, mint a sajtóban megjelent kinyilatkoztatásokból, a melyeket a lemondott kormány és párthívei tettek, arról győződtem meg, hogy a volt kormány a beállott súlyos válságot annak tulajdonította, hogy a király és a nemzet között az összhang megszűnt. Én nem osztom ezen véleményt. A beállott súlyos krízisnek, válságnak súlypontját az általános titkos és egyenlő szavazati jog törvénybe iktatásában találom és ennek főtengelye gyanánt tekintem. (Helyeslés a középen.) A király és a nép széles rétegei között va.gy ha ugy tetszik — a politikai értelemben vett nemzet között abszolút semmiféle disszonanczia, nézeteltérés nincsen. Lehet, hogy voltak a lemondott kormány és a parlament között differencziák, de a mennyire én be tudom látni, a király és népei között e döntő kérdésben, ellenkezőleg a legnagyobb egyetértés és összhang uralkodott. (Ellenmondások balfelöl Zaj.) Igaz, hogy ezen nézetemet és meggyőződésemet nem közvetlen forrásból merítem, mert hiszen a lemondott kormány gondoskodott arról, hogy a trón zsámolyától mindenki elforduljon, nehogy a király közvetlen tapasztalatokat szerezhessen czéljait illetőleg és gondoskodott arról, hogy az ország lakosai többségének képviselőitől informácziókat, tanácsokat ne kérjen. Tehát közvetlen forrásból nem meríthetem ítélkezésemet, azonban megítélem ezt a helyzetet abból a kényes kérdésből, a mely itt a nyilvánosság elé került. 0 felsége már 1906. május 27-én a magyar országgyűléshez intézett trónbeszédében az általános egyenlő és titkos szavazati jog kérdésére nézve következőleg nyilatkozott. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szemjxmtjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sánczaiba. E végből készitendi elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait, ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett. Ezek, t. urak, Főrendek és Képviselők, azok a feladatok, a melyekre kormányunk vállalkozott oly értelemben, hogy azok elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések, a melyek megoldása más kérdések felvetése által sem r meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. És a kormány ezen elvállalt kötelezettségéhez az imént megtartott képviselőválasztásoknál a nemzet közvéleménye is megadta a hozzájárulást. Midőn 0 felsége a király az általános szavazati jogra ennyire világosan és határozottan nyilatkozott és midőn meg vagyok győződve, hogy az ország óhajtja, hogy ez életbelépjen, azt hiszem, bázisom van azt állítani, hogy ma összhang van az uralkodó és népei között, Hogy a parlament és a lemondott kormány között nincs összhang, annak a volt kormány és maga a parlament az oka. De a nemzetiségi párt már különben is e cziklus megnyitásakor kijelentette, hogy e képviselőház nem képezi az ország lakosainak akaratát és így nem valódi népképviselet Mert különbséget kell tenni a két vélemény között. Más a lemondott kormánynak és a parlament pártjainak, a melyekre szétbomlott, véleménye és megint más az országot alkotó népek és a politikai értelembe vett nemzet véleménye. Midőn O felsége emiitett óhajtása az ország tudomására jutott, az ország összes lakosai nagy örömmel fogadták és remélték, hogy végre felszabadulnak a politikai jobbágyságból is és alkotmányos jogokhoz fognak jutni. Mert 1848-ban csak az egyéni szabadságot adták meg, a politikai szabadság megadása czéljából most folynak a küzdelmek. De mit tett a kormány? A trónbeszéd daczára huzta-halasztotta a dol-