Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-465

i65. országos ülés 1009 t egyáltalában nem tekinthető oly kormánynak, a mely a teljesen parlamentáris kormány minden attribútumával fel van ruházva. (Hdyeslés a baloldalon.) E nélkül pedig törvényjavaslatokat beterjeszteni, indemnitást kérni nemcsak minálunk teljesen szokatlan eljárás, de az egész világon hiába keres a t. kormány olyan parlamentet, a hol ezt megtették volna mindezideig, a mióta a parlamentarizmus fennáll. (Igaz! Ugy van! balfdől. Halljuk ! Halljuk!) De, t. ház, más szempontból is kifogás alá esik a t. ministerelnök urnak iménti felszólalása és az indemnitásról szóló, annak kapcsán beterjesztett törvényjavaslat; mert hiszen az 1897 :XX. t.-czikknek 3. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »A pénzügyminister a ministertanácsban véglegesen megállapított állami költségvetés előirányzatát — tekintettel az 1867. évi X. t.-czikkre is — minden évben oly időben köteles az országgyűlés képviselőháza elé terjeszteni, hogy annak országgyűlési tárgyalása az év végéig befejezhető legyen«. Hogyha tehát a kormány jogosítva érezte magát, sőt kötelességének tartotta, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslatot ezen törvény 19. §-a alapján beterjeszsze, akkor kötelessége lett volna a kormánynak magát a költségvetést is azt megelőzőleg ide benyújtani. (Elénk helyeslés balfelől.) Kmety Károly: Ez csak nem vitás! (Zaj.) Zboray Miklós : Ha egy diák igy felelne az egyetemen, megbuktatná. (Zaj.) Justh Gyula: A kormánynak különben, ugy látszik, legalább az utóbbi időkig az volt a felfogása, hogy az indemnitást nem terjesztheti a ház elé; mert az csak elképzelhetlen, hogy ha más lett volna a felfogása, akkor ne terjesztette volna azt előbb a ház elé. (Élénk helyeslés és taps balfelől. Ellenmondások jobbjelöl.) Elképzelhetlen, hogy ha törvényjavaslatok előterjesztésére és beterjesztésére jogosítottnak érezte volna magát, akkor a költségvetést, már az indemnitást megelőzőleg, be ne terjesztette volna. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Már most, mindezeket egybefoglalva, a magam részéről egyáltalában nem látom azt, hogy a házszabályoknak az az intézkedése, a mely imperative rendek, hogy a ministerium által beterjesztett törvényjavaslatoktól a bizottsághoz való utasítást megtagadni nem lehet, erre a kormányra is vonatkoznék; (Élénk helyeslés balfelöl. Zajos ellenmondások jobbfelöl.) mert mind a törvény, mind a házszabályok csakis politikai felelősség alatt lévő kormányokat érthetnek és érthettek. Ennélfogva én a magam részéről nem járulok hozzá ahhoz a javaslathoz, a mely azt czélozza, hogy ez a törvényjavaslat a jDénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök : A házszabályok . . . Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Gaal Gaszton. (Zaj.) czember 17-én, pénteken. 7 Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom, hogy néhány politikai tételt rektifikáljak és a politikai előzményeket egy kissé tisztázzam. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nem akarom azt vitatni, hogy mi parlamentáris felelősség mellett működő, teljesen oly kormány vagyunk, a mely a képviselőház tárgyalásait irányithatná. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Azonban, t. képviselőház, nincs igaza a t. képviselő urnak, midőn a mi alkotmányosságunkat és törvényességünket kétségbe vonja ; mert igenis alkotmányos és törvényes kormány vagyunk mindaddig, mig a törvény alapján állunk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. Zajos dlewmondások balfelől.) Egy kis különbség van t. ház, a mi Julius 11-iki nyilatkozatunk, korábbi állapotunk és azon helyzet között, a melyet ma elfoglalunk. Tudva van a képviselőház előtt, hogy április végén beadott lemondásunk Ö felsége által elfogadtatott és mi csak az ügyek vezetésével bízattunk meg. Midőn tehát felszólittattunk Julius elején, hogy még az őszig vezessük tovább az ügyeket, akkor természetes, hogy mint csak az ügyvitellel megbízott kormány ezt nem tehettük, ujabb megbízást kellett kérnünk, egyúttal kérnünk kellett a ház hozzájárulását, hogy politikai felelősség mellett vihessük az ügyeket azon átmeneti idő alatt. (Zaj.) Weresmarthy Miklós: Akkor a költségvetést kellett volna előterjeszteni! Holló Lajos : Ez nem törvényjavaslat ? (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! A mi lemondásunk elfogadva még nincsen. (Felkiáltások balfelől: Tudjuk!) Miután azonban lemondásunkat beadtuk, a ház hozzájárulását kell kérnünk és a ház bölcsességére kell biznunk azt, hogy miként határoz ezen törvényjavaslat felett. De a korona részéről ujabb megbizatásra szükségünk nincs, mert a lemondás még nem fogadtatott el. Weresmarthy Miklós: Akkor a költségvetést kell beadni! Eitner Zsigmond: Lássuk a költségvetést! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: A képviselő urnak még két megjegyzésére kívánok észrevételt tenni. Az első az, hogy a mi felfogásunk a legutóbbi ideig az volt, hogy nem terjeszthettük elő az indemnitást. Bocsánatot kérek, tudva van minden újságolvasó előtt, hogy minden kísérletet megtettünk arra nézve, hogy távozzunk. (Zajos ellenmondás balfdől. Zajos derültség a szélsőbaloldalon. Fdkiáltások : Hogy maradjanak ! Folytonos zaj. Elnök csengd.) A ki az újságokat olvasta, az tudhatja, hogy még a legutóbbi napokban is tárgyalások folytak az iránt, hogy más vegye át a kormányt. Baloghy Ernő: De nem komolyan ! Wekerle Sándor ministerelnök: A mikor ennek a reménye ismét megszűnt, akkor igenis nem további tárgyalásokba bocsátkoztunk, hanem a