Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

472. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. 107 relteni a figyelmet, olyanra, a kit nálamnál sok­kal hivatottabbnak tartok arra, bogy a nemzet vezére legyen. (Zaj a baloldalon.) Nem én vagyok a bibás, bogy ezen gondolatom nem valósulha­tott meg. Egy hang (balfelöl): A papa kedvencze! (Derültség.) Gr. Khuen-Héderváry Károly mini sf erei ttok: Nem rajtam múlt, s minden órában kész va­gyok azt a belyet, a melyet most elfoglalok és becsületesen akarok szolgálni, (Felkiáltások balfelöl: A császárért 1 A nemzet ellen! Hall­juk! Halljuk! jobb felől. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly minisierelnök: ... kész vagyok átengedni annak, a kit a nemzet hivatottabbnak fog tartani arra, bogy ezt a helyet elfoglalja. (Felkiáltások balfelöl: Hoch! Zsivió! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Beszédemet én is azzal kez­dem, hogy politikai bizalommal a kormány iránt nem vagyok. (Helyeslés.) Politikai bizal­mat (Zaj a baloldalon. Halljak! Halljuk! jobb­felöl.) a kormánynak nem előlegezhettem, mert a kormány nem tartozik azon párthoz, a mely­nek szerencsés vagyok tagja lenni. Nem előlegezhettem, mert a közelmúlt elválasztott azoktól az uraktól, a kik most a ministeri padokon ülnek, nincs meg közöttünk az a szolidaritás, a mely előfeltétele annak, hogy ab invisis, előre egy megalakuló kormányt egy politikai párt támogasson. Amit azóta hallottam, az a programmbeszéd, a melyet itt a t. ministerelnök ur elmondott, nem oszlatta el aggodalmamat és nem hozott abba a helyzetbe, hogy támogassam. (Elénk helyeslés a jobb és a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ez a programm csak azokat elégíthette ki, a kik feltétlen bizalom­mal viseltetnek a kormány iránt. Oly általános­ságokban mozgott ugyanis és annyira csak kere­téket helyezett le, hogy az, a ki nem indul ki abból, bogy eo ipso helyesen fog cselekedni a kormány és a saját politikájának érvónyesitésőt fogja akarni, az bizalommal iránta nem lehet. Nem tudjak, hogy tulajdonképen azokban a nagyfontosságú kérdésekben, a melyek napiren­den vannak, mi az álláspontja. (Igaz ! TJgy van !) így vagyunk a bankkérdéssel. Megvallom, nem tartom elég világosnak azt az előadást, a melyet ma is hallottunk. Gaal Gaston: A leghosszabb terminus. Gr. Andrássy Gyula: Én is szeretném tudni, hogy a mai helyzetben, a mai viszonyok közt a közös bank feníartását tartja-e az ország érde­kében levőnek, vagy pedig az önálló bank fel­állítását. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Magam részéről egész nyíltsággal kifejezhetem az alkot­mánypárt álláspontját e kérdésben is, hogy a mai körülmények közt az ország gazdasági érdekében nem levőnek tartja az önálló bankot. (Mozgás a baloldalon, Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! a, jobboldalon.) Tudni akarnám világosan és kétségtelenül azt is, hogy a kormány e kér­désben mily álláspontot foglal el. A másik nagyfontosságú kérdés, a melyben egyáltalán nem látok világosan, a választási tör­vény kérdése. (Igaz! JJgy van!) A választási törvény, a mely szerintem az ország jövőjére döntő befolyással bir (Igaz! JJgy van!), ezer­szerte fontosabb, mint a bankkérdés. (Igaz! TJgy van! Taps a jobboldalon.) Mondhatom, csodálattal, rémülettel hallottam, bogy jó magyar hazafiak a választási törvény ügyében elfogla­landó álláspontot függővé tették igen gyakran attól, hogy mi lesz a másik pártnak és a kor­mánynak álláspontja a bankkérdésben. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ez nagyon csodálatos, mert a nemzet jövője tagadhatatlanul attól függ, bogy csinálunk-e jó, csinálunk-e rossz választási törvényt. (Igaz! TJgy van!) Minden más lap­pália, mert helyrehozható. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Tegyük fel, hogy t. képviselőtár­saimnak velem szemben teljesen igazuk van, tegyük fel, bogy csakugyan az ország érdeke ma már azt kívánja, hogy éljen azon kétségtelen jogával, a mely le van fektetve törvényeinkben, tegyük fel, hogy abban igazuk van, és bogy a majoritás még sem látná be ezt, nem tér ezen útra, meghosszabbítja a közös bank szabadalmát. Hát miről van szó? Pár évről, (Ellenmon­dás a baloldalon.) nem is tíz évről, pár évről. Ha a követett eljárás nem helyes, nem lehet-e hamar helyrehozni az elkövetett hibát? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ha pedig tönkreteszik azt a testületet, melyben él a nemzet, mely a nemzet politikáját megszabja, hogyha azt alapjaiban aláássák és tönkreteszik, hogyha a magyar szupremácziát veszélyeztetik, hiába van itt önálló magyar bank. (Elénk he­lyeslés és taps jobbfelöl és a középen. Zaj a baloldalon.) Akkor egy tönkremenő, elpusztuló nemzet fog majd ítéletet hozni azok felett, a kik — megengedem — tiszta, nemes érzésből, magyar hazafiságból és azért, mert azt hiszik, hogy a nemzet joga, ha most meg nem valósul, megcsorbul ós sohasem fog megvalósulni, akár­milyen jóakaratból is teszik, de tönkreteszik ezt az országot, ha az ország jövőjét veszélyeztető választási törvényt alárendelik a bankkérdésnek. (Zaj a baloldalon.) Ezen nagyfontosságú kérdésben, sajnos, nem ismerem a kormány álláspontját. Szerencsétlen­nek tartom azt a szövegezést, melyben meg­emlékszik ezen kérdésről. Azt mondja, azzal kezdi, hogy a politikai jogegyenlőség alapján áll. Hát politikai jog­egyenlőség a holdban talán van, de egy ország­ban sem létezik, nem is képzelhető. A politikai jogegyenlőség: az anarchia. A politikai jog­egyenlőség legnagyobb a köztársasági országok­14*

Next

/
Thumbnails
Contents