Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

106 4-72. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. többség megnyilatkozott (Zajos felkiáltások a baloldalon: Égy bizonyos! Hogy mer igy beszélni?), de ez a megnyilatkozás nem volt általános, mert benne a háznak egy nagy pártja részt nem vett. (Mozgás és zaj a báloldalon. Felkiáltások. Az a kérdés, volt-e többség vagy nemi Nem szabad engedni meghamisítani! Utasítsa rendre az elnök! A házat kritizálja! 'Rendre!) Elnök: T. ház! Nem hallottam, hogy a ministerelnök ur minő kijelentést tett, a mely ilyen nagy reszenzust keltett. Kérem a minister­elnök urat, szíveskedjék megismételni szavait. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A mint már mondottam, távol áll tőlem minden sértési szándék, nem is lehetett ilyen szándé­kom, hiszen helyzetem is azt hozza magával, hogy ez teljesen ki van zárva. (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Én lehetőleg tisztázni akarom a felfogásokat, hogy az ország tisztán lássa, hogy közöttünk mik a különbségek, hiszen a nemzet lesz hivatva arra nézve dönteni, hogy kinek akar igazat adni. (Felkiáltások a baloldalon: De mi az állás­pontja a bankkérdésben ?) Hiszen tudjuk — mindig csak erre hivatkozom, a nélkül hogy feleselgetni akarnék — és tény az, hogy a ház­nak legnagyobb pártjai között is nagy különb­ség nyilvánult meg a tekintetben, hogy az ön­álló banknak létesitése terminushoz köttessék-e, vagy pedig terminus nélkül követeltessék.' (Nagy zaj a baloldalon.) T. ház! Hogyha a jelenlegi országgyűlés­nek nagy pártjai megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen nagy kérdést vagy időhöz köt­nek, vagy pedig időhöz nem kötöttnek nyilvání­tanak ki, miért ne legyen szabad nekem is egy terminushoz kötnöm annak megvalósítását? Mert mit mondottam egyebet, mint hogy ennek valósitásitását bizonyos feltételekhez kötöm; tehát szintén terminushoz, mert ezen feltételek csak bizonyos terminus alatt valósulhatnak meg. (Zaj.) E tekintetben úgy állván a dolog, hogy jogunk kétségtelen, csak tulajdonképen három­felé oszlunk; t. i. igen rövid terminus, valami­vel hosszabb, és talán valamivel még hosszabb terminus. (Nagy zaj és derültség. Felkiáltások balfelöl: Soha!) Azt hiszem, ezzel a meghatá­rozással körülbelül még legjobban fejeztem ki a magam álláspontját. A mi a katonai kérdéseket illeti, (Halljuk! Halljuk!) kifejezést adtam, ugy a mint a t. képviselő ur kifejezést adott annak, hogy én ahhoz a programúihoz kötöm magamat, a me­lyet annak idején képviseltem, és hogy az idő­közben meg nem valósult, annak bizonyára nem én vagyok az oka. Polónyi Géza : A rezervált felségjog is benoe van. (Nagy zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: És épen azért, mert nem valósult meg, a leg­nagyobb ambiczióm most, hogy valósuljon. (Zaj balfelöl. Mozgás.) Hogy ezen az állásponton tul nem megyek, a melyet akkor elfoglaltam, azt, ugy hiszem ez által is indokoló m . . . Gaál Gaston: Még a szabadelvüpárt se vette be azt az álláspontot! Elnök : Gaál Gaszton képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azon az állásponton tul ma sem megyek. Talán annál is indokoltabb ez ma, . . . Endrey Gyula: A császár nem engedi! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... a mikor tudjuk, hogy a háznak majdnem összes pártjai, nem akarok a kifejezéssel hibát követni el, de mindenesetre a ház legnagyobb pártjai ezen kérdéseket a jövő intézkedéseiből kikapcsolták volt. (Mozgás.) Én, a kinek a múlt­tal kell számolnom, (Nagy zaj balfelől. Felkiál­tások jobb felöl: Justh Gyula kapcsolta ki. Elnök csenget.) a ki a múlt tapasztalataiból épitem fel a jövőt, ezt számba is vettem. A t. képviselő ur azt mondja, hogy nagy általánosságban arra a konklúzióra jön, hogy nekem nem volna — mondjuk — más ambiczióm, mint hogy a nemzetet a tengődés politikájához kössem. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Baloghy Ernő: Most jön a poézis! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Nem lesz poézis, mert én ellenkezőleg teszek. Egyben talán különbözünk, ezt elismerem, és ez az, hogy nemcsak aspiráczióknak és vágyaknak kifejezője akarok lenni, hanem igenis tenni aka­rok, hogy azon nemzeti ideálok, a tényeken ala­pulva és a nemzet r erőit meggyarapitva, ez által megvalósuljanak. És ebben a pillanatban talán szemközt állok olyanokkal, a kikről igenis el­hiszem, hogy szivük egész melegével képviselik azon aspiráczióikat; én azonban, a ki cselekvésre vagyok hivatva, (Zaj a baloldalon.) első köteles­ségemül ismerem azt, hogy azon nemzeti erőket gyarapítsam, hogy azután azon ideálok valósítá­sát megkönnyithessem. (Zaj a baloldalon. Hall­juk ! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Teljesen igazat adok a t. képviselő urnak abban, hogy a ki ezt a helyet elfoglalja, annak a nemzet vezérének kellene lennie. Molnár Jenő : Ahhoz ember kell! (Derültség.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Igaza volt a t. képviselő urnak, a ki közbe­szólt; és ha valami hiba van ma, azt inkább abban látom, hogy több arra hivatott ember van (Felkiáltások a középen : Sok a vezér! De­rültség.), ezt a helyet pedig csak egy foglalhatja el. (Derültség jobbfelöl.) De hivatkozom arra is — és azok, a kiknek tudniuk kell, tudják is — hogy ón nem kerestem ezt a helyet (Zaj a bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) és megbízatásom napján is másra te-

Next

/
Thumbnails
Contents