Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-439

fá IÉÍ). országos ütés iÖÖ§ márczius 1%-én, pénteketi* Zlinszky István jegyző (olvassa a 48. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 48. %-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 49. §. Zlinszky István jegyző (olvassa a 49. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérde n a t. házat: méltóztatik-e a 49. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 50. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 50. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 50. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 51. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 51. %-t.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 51. §-t változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 52. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 52. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 52. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 53. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 53. %-t). Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Az 53. §-t az 1908. évi XLI. t.-czikkel, vagyis az uj végrehajtási törvénynyel szeretném összhangzásba hozni. Ezen szakasz harmadik bekezdésének a) pontja ugyanis azt mondja, hogy a végrehajtást szenvedetteknek csupán a lakása tétetik ki. De ugyanezen szakasz későbbi pontja az 1881 : LX. t.-cz. 100. §-ára, a végrehajtási törvénynek az igényperekre vonatkozó intézkedéseire ezéloz. Már most Budapesten pl. egy házban 27—30 lakó lévén és csak a lakás lévén kitéve, a netán lefoglalt idegen ingók tulajdonosa nem nyerne az igényper beadására alkalmat, mert nem tudná, hogy az ő tulajdonát képező ingók foglaltattak le. Erre szükséges volna, hogy ki legyen téve az illetőnek neve és lakása. A végrehajtási törvényben ugyanis a név elhallgatásának kíméletét csak az árverésre nézve hoztuk be és ez majd a 62. §-nál a végrehajtási törvénynyel összhangban itt is foganatosítandó lesz ; de már itt, a hol az igényper beadására való felhívásról van szó, nem mellőzhető a végrehajtást szenvedőnek neve, és azért kérem azon módositásom elfogadását, hogy a 3. bekezdés a) pontjában e szó után »lakása« még e két szó is tétessék : »és neve«. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur sem kivan szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 53. §-nak meg nem támadott'részét változatlanul elfogadni, igen vagy nem % (Igen!) Ha igen, akkor ezt elfogadottnak jelentem ki. Mérey Lajos képviselő ur az 53. §. 3. bekezdésének a) pontjához azt a módosítást adta be, hogy e szó után : »lakása«, iktattassék be e két szó : »és neve«. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az eredeti szöveget, a pénzügyi bizottságét, változatlanul fentartani, szemben Mérey Lajos képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, kijelentem, hogy a 3. bekezdés a) pontja Mérey Lajos képviselő ur módosításával fogadtatik el. Következik az 54. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 54. %-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 54. %-t változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 55. §. Zlinszky István jegyző (olvassa az 55. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra felírva ? Zlinszky István jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! E szakasz egy rendkívül szigorú intézkedésének enyhítését óhajtanám, a nélkül, hogy ez a kincstárnak sérelmére szolgálna. Az utolsó pont szerint a lefoglalt javak a szükséghez képest vagy a végrehajtást szenvedőnek őrizete alatt hagyandók, vagy pedig a községi elöljáróságnak megőrzés végett átadandók. A »szükséghez képest* kifejezés a legnagyobb zaklatásra adhatna alkalmat. A végrehajtó közeg belátásától, tetszésétől, esetleg haragjától függne, hogy a lefoglalt ingókat átvitesse-e a községházára. A törvénynek kétségtelenül nem az a czélja, hogy zaklatással kényszeritsen fizetésre, hanem az, hogy az államkincstár követelését biztosítsa, fedezze. (Helyeslés.) A következő módosítást ajánlanám tehát: Az utolsó pont így hangzanék : »A lefoglalt ingók rendszerint a végrehajtást szenvedők birtokában hagyatnak«. Tehát az lenne az általános szabály, hogy a végrehajtást szenvedőnél maradnak, azonban, ha annak megbízhatósága nincs és más vagyona nincs, akkor már megőrzés végett a községi elöljáróság, illetőleg városi adóhivatalnak adandók át. Ez a korlátozás a legtöbb esetben biztosítaná a kincstár érdekét, de nem zaklatná a végrehajtást szenvedő embert, ha annak nyilvánvalóan van még egyéb vagyona is, tehát nem tehető fel róla, hogy a lefoglalt tárgyakat elidegeníti, eladja, vagy ha különben a községben jól ismert, tisztességes, sőt mondhatni különben megbecsült ember, a kiről nem tehető fel az a gonosz szándék, hogy a,