Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

438. országos ülés 1909 márczius íi-én, csütörtökön. 59 dobszóval, vagy más módon hozzák a dolgot nyilvánosságra, hogy ily módon is megnyugvást idézzünk elő az adózók körében és a felszólamlásokat, kifogásokat, a mennyiben azok kellő alappal birnak, az illető adózó polgárok kellő időben megtehessék. Ha ezt a t. pénzügyminister ur magáévá teszi és nem érinti a törvényjavaslat konstrukczióját, czélzatait és szándékait, akkor hajlandó vagyok ezt a módositást feltételesen előterjeszteni. Az előadottak alapján — előre kijelentve, hogy ha a pénzügyminister ur ugy nyilatkoznék, hogy ez az ő szándékait zavarja és az egyszerűsítés egyébként is elérhető, akkor módosításomat visszavonom — a következő módositást vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »A 11. §. első bekezdésének első sorában a »község« szó hagyassék ki és helyette »jegyzői hivatak tétessék. Ugyancsak e sorban hagyassék ki e három szó »a biró és«. A 11. §. második bekezdésének második sorában hagyassanak ki e szavak »elismervény ellenében«. Az utolsó mondat helyett tétessék: »Az adóivek ajánlott postaküldemény utján is kézbesíthetők, s ha a megkiséiiett szokásos kézbesítés eredményre nem vezetett, vagy ha az adóköteles nem helyben lakik, mindig posta utján kézbesitendők«. (Helyeslés a baloldalon.) »A 11. §.nak ugyancsak második bekezdésében az utolsó mondatban felveendő: »Az adóivek kézbesítésének befejezte két egymásutáni napon szokásos módon közhirré teendő«. Ez lenne az elismervény helyett biztositék arra nézve, hogy kellő időben kézbesittessenek az adóivek. Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! A 11. §. az összes adózó polgárokra nézve rendkívül fontos. Tudvalevőleg ezen szakasz értelmében az adóivek minden egyes adózónak kézbesittetnek és ugyancsak ez a 11. §. intézkedik arról, hogy miként történjék ez a kézbesités. A kézbesitést a törvény azért rendeli el, hogy minden adózó az ő reá kivetett adók mennyiségéről és minőségéről értesüljön. Ez ennek a törvénynek igen üdvös és igazán dicséretet érdemlő ujitása, mert hiszen ezen adóiv kézbesitése esetén minden adózó polgár látja, hogy mennyivel járul ő a közteherviseléshez. Kérdés már most, hogy a 11. §. eredeti szövege szerint miként történik ez a kézbesités ? Méltóztassék ezt figyelemmel meghallgatni. (Halljuk !) Az adóivek minden évben kézbesitendők az érdekelt adózónak. Távollétében az üzlet, iroda, gazdaság, vállalat vezetőjének, vagy első alkalmazottjának, az adózó 12 évet meghaladott családtagjainak, házi cselédeinek, az üzlet, iroda, vállalat, vagy háztartás körében egyébként alkalmazottaknak vagy a házmesternek. Ennek az lesz az eredménye, t. ház, hogyha pl. hozzám jön az az adóiv-kézbesitő közeg, akkor a kapu előtt ácsorgó béresemnek vagy cselédemnek vélt egyénnek adja át az ivet. . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : De csak akkor, ha távol van. Mérey Lajos: Igen, én távol vagyok, azért történik igy. Mondom, a kézbesítő közeg odaadja az adóivet akárkinek, esetleg a gazdaságomhoz tartozó vászonnépnek, a ki azt sem tudja, mit csináljon azzal, mosolyog az eset felett és eldobja a rám nézve olyan fontos irást. Én tehát nem értesülök soha az adóiv tartalmáról, ennek következtében — a közadók kezeléséről szóló és majd később tárgyalandó törvény 13. §-a értelmében — nem is adhatom be a felebbezést, mert az adóivet nem kézbesítették nekem. Igen sok esetben megtörténhetnék tehát, hogy a polgárok elesnének felebbezési joguktól, részben a felületes kézbesítésből kifolyólag, igen sokszor jpedig — méltóztassék elhinni — rosszakaratból is, mert hiszen azt a kézbesítőt igen könnyen ki lehet tanítani arról, hogy ha valakivel ellenséges lábon áll, miképen okozhat annak kellemetlenséget, hogyan ne kézbesítse az ivet, illetőleg mint játszsza ki a kézbesitést, és ilyenkor a polgár az adózás, az adókivetés tekintetében a legnagyobb sérelmet szenvedné, csak azért, mert a törvény ily rendkívül tág jogot ad a kézbesítő közegnek. Elmulasztom a felebbezési határidőt, mert a községi közeg hanyagul teljesítette kötelességét. Ez nem áll a kincstár érdekében és ha érdekében állana is, sokkal fontosabb az adózók érdekeinek megvédése, mint az, hogy esetleg egy pár felebbezés később érkezik be. A befejező mondat szerint postán is kézbesíthető az adóiv. Igen czélszerű, igen helyes ujitás, különösen, ha az elismervényt megszerezni nem sikerül, vagy ha az illető távol van. Már most a szakasz eredeti szövege szerint elismervény ellenében kézbesítendő. Ha az illető távol van, hát az az ostoros gyerek, vagy más alkalmazott, mondjuk városban a háziszolga, irja alá az elismervényt ? Ez annyi kijátszásra, annyi sérelemre adna okot, hogy ezt a törvényből kihagyandónak találom, annál is inkább, mert hiszen, a hol a kézbesités szabályszerűen meghiúsul, ott igen bölcsen intézkedik ezen szakasz a pénzügyminister ur kívánsága szerint, hogy posta utján legyen ez kézbesíthető. Hozzájárulok Csóti Géza t. barátom intencziómmal egyező módositásaihoz. Helyes, az adóivek kézbesítésének, ennek befejeztével, a községházán közhirré tétele ; mert ha más nem figyelmeztetné az embert, ebből fogja megtudni, hogy ime, a te adóivednek is kézbesítve kellene lennie, és igy még kellő időben utánajárhat a dolognak, és nem mulasztja el a felebbezést. Úgyszintén igen helyes, hogy, mivel a községekben mindent a jegyzői hivatal, a jegyző segédjegyzőjével, Írnokával, végez, miért kelljen a bírónak is kezébe venni és aláírni az adóivet. Ez a gj^akorlattal ellenkezik, és haszontalanul sok munkát adna. Vagy tud a 8*