Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

58 Í38. országos ülés 1909 márczius 11-én, csütörtökön. szerint ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 10. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki felirva % Szent- Királyi Zoltán jegyző: Csóti Géza! Csóti Géza: T. képviselőház! A 10. §. intézkedik, hogy a közszolgáltatások a kivetési lajstromokból iratnak az adófőkönyvbe és az adóivekbe. Ez igen nehézkes eljárás, ha az illető községi és körjegyzőnek különféle kivetési lajstromokból kell az adóivekbe a közszolgáltatásokat előirni. Azt hiszem, a pénzügyminister urnak sem volt ez a szándéka és czélja, mert hiszen ha a kivetési lajstromokból az adófőkönyvbe a közszolgáltatások be vannak már vezetve, mint az imént emiitettem: az adófőkönyvek közhitelű lezárt és záradékolt okmányok lévén, a kezelés egyszerűsítése szempontjából a községi és körjegyzők az adófőkönyvből az egyes adóivekbe igen könynyen vezethetik át a köztartozásokat. Nehogy a jegyzők zaklatásoknak legyenek kitéve, és hogy meg legyenek nyugtatva, hogy ezt a feladatot ugy is elvégezhetik, kérném a pénzügyminister urat, szíveskedjék ezen szakaszhoz ajánlandó módositásomat magáévá tenni és elfogadni, mert világosabbá teszi a szöveget. Módosításom a következőleg szól (olvassa) : »Az 1. bekezdés utolsó sorába »és« szócska után beszúrandó »onnan<< vagyis az adófőkönyvbe vezettetik be és onnan az adóívbe. Kérném módosításom elfogadását. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kíván szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Én engedelmet kérek, ezek olyan a könyvelésre és a technikára vonatkozó dolgok, a melyekre nézve detail-intézkedéseket a törvénybe felvenni igen veszélyesnek tartom, (Ugy van! Ugy van!) Elveket mondhatunk ki, de hogy egy részletes tárgyalás során egy közbevetett szót felvenni, a melyről soha nem hallottam és a melyre nézve nem tudom, hogy milyen hordereje lenne : bocsánatot kérek, én, a ki ezzel a kérdéssel foglalkoztam, annyira még sem merek menni, hogy ilyen változtatásokat elfogadjunk. (Helyeslés.) A t. képviselő ur megnyugodhatik abban, hogy mi nem komjjlikálni, hanem egyszerűsíteni akarjuk az eljárást. (Helyeslés.) Nagyon természetesen azt, hogy honnan veszi be az adóívbe, a legnagyobb egyszerűsítés módja szerint fogjuk megállapítani. (Helyeslés.) Csóti Géza: Akkor visszavonom módositásomat. Elnök : Csóti képviselő ur visszavonja módosítását. Kérdem a t, házat: méltóztatik-e a 10. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. 8. L. O Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 11. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kíván szólni. Van valaki szólásra felirva ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Csóti Géza! Csóti Géza: T. ház! Ali. §. intézkedik arról, hogy az adóiveket a község pecsétje alatt a bíró és a jegyző állítják ki. Ez a törvényjavaslatnak helyes intézkedése, de bizonyos tekintetben mégis nagyon nehézkessé teszi a közszolgáltatások kezelését. Nem mindegyik bírónak van ugyanis annyi intelligencziája, hogy az adó kivetését kellőképen ellenőrizhesse. Már pedig annak a községi bírónak, a ki az adóivet kiállítja, nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is, meggyőződést szerezni arról, hogy az adóívbe az adó helyesen van-e bevezetve vagy nem. Már most egy akadékoskodó, tudálékos községi biró, a ki nem érti az adó kivetését, előírását, ha esetről-esetre személyesen akar magának meggyőződést szerezni a dologról, sokszor nagyon hátráltatni fogja az egész adókezelést. A községi és körjegyzők, t. ház, hivatalnokok, van felettes hatóságuk, fegyelmi eljárás alá vonhatók, felelősséggel tartoznak és mindez ugy az adózó felekkel mint az állammal szemben elegendő garancziát nyújt arra nézve, hogy az adóelőírásokat korrektül fogják végezni. Ha nem, felelősségre lehet őket vonni. Igaz, hogy a község autonómiájának egy bizonyos megvédését czélozza ez a szakasz, de én épen a község érdekében kérem a t. pénzügyminister urat, hogy az egyszerűsítés szempontjából ettől tekintsen el, és talán elegendő volna csak annyit kimondani, hogy az adóiveket egyedül az illetékes és erre kellően kvalifikált községi és körjegyzők állítják ki. így a felelősséget a községi bíróról elhárítjuk, elejét veszszük annak, hogy a jegyzők és az adózó polgárok zaklatásoknak legyenek kitéve, és egyszerűsittetik az egész eljárás azáltal, hogy a biró az iveket nem köteles aláirni. Ha a pénzügyminister ur erre vonatkozó módosításomat magáévá teszi, akkor természetesen a második és a harmadik bekezdésben a szöveget ennek megfelelően kellene módosítani. A második bekezdésben az foglaltatik, hogy az adóiveket elismervény ellenében kell kézbesíteni a feleknek. Megengedem, hogy jogi szempontból, a közszolgáltatások kezelésének biztonsága szempontjából ez helyes, jogosult intézkedés. A ki azonban ismeri a községi életet és tisztában van a nép pszichológiájával, az jól tudja, a mit a t. pénzügyminister ur is bizonyára tud, hogy ha elismervénynyel kézbesitik az iveket az egyes adózó polgároknak, azok ebben zaklatást fognak látni és mert a községi polgárok, egészen indokoltan, félnek az aláírásoktól, az aláírás megtagadása olyan jogi és anyagi következményeket vonna maga után, a melyek az eljárást csak nehezíteni alkalmasak. Talán más intézkedéssel is el lehetne érni a kívánt czélt, nevezetesen olyformán, hogy elismervény nélkül az eddig szokásos módon kézbesittessenek az adóivek az adózó polgároknak és a mikor a kézbesítés ideje letelt és minden adóív kézbesittetett, két egymásután következő napon