Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

k38. országos ülés Í909 márczius 11-én, csütörtökön. 51 ts a törvényjavaslatot, lehetőleg megközelíteni és szolgálni igyekezvén a pénzügyminister ur szán­dékait, a községi élet és adókezelés megfigyelése alapján az egyes szakaszoknál módosításokat kívá­nok benyújtani, illetve tájékoztatást, felvilágosítá­sokat akarok kérni a t. pénzügyminister úrtól. Nem akarom a vitát feleslegesen nyújtani. A czimnél is csak azért szólaltam fel, hogy általá­nosságban megindokoljam, miért fogok az egyes szakaszoknál kérdéseket intézni a t. pénzügy­minister úrhoz, és miért szándékozom több-keve­sebb módosítást előterjeszteni ? Különben a czimet és magát a törvényjavas­latot is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Maczky Emil! Maczky Emil : T. képviselőház ! Az adóügyi reformtörvényjavaslatok sorában eljutottunk az utolsó két törvényjavaslathoz, a melyek már nem az anyagi adókat ölelik fel, hanem inkább az anyagi adó technikai kezelésének kérdését tár­gyalják. Részemről teljesen osztom, és azt hiszem, velem együtt t. képviselőtársaim is valamennyien osztják Nagy Sándor t. képviselőtársam azon felfogását, hogy a már letárgyalt nyolcz törvény­javaslatban, vagyis általában az adóügyi refor­mokban a mélyen t. pénzügyminister urnak nagy financztehetsége, zsenialitása az ő páratlan jó lelkével és jó szivével együtt jeljesen kidombo­rodik. En szívesen konczedálom ezt és részemről teljes mértékben honorálom a t. pénzügyminister ur képességeit. Méltóztassanak megengedni azon­ban, de ennél a törvényjavaslatnál, a mely a közszolgáltatások egy esi tett kezeléséről szól, bátor­kodom megjegyezni, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének azon része, a mely azt mondja, hogy meg akarja szüntetni azt a régi panaszt, hogy a községi és körjegyző munkásságának javarészét .az adóügyek kezelése foglalja le, nem fedi teljes mértékben az igazságot. A ki ismeri az eddigi adótörvények alapján a községi háztartások életében az adókezelés techni­káját, első pillanatra meggyőződik arról, hogy ezen közszolgáltatások egyesítéséből kifolyólag a köz­ségi jegyzőkre mint alkalmazottakra- semmiféle könnyebbség nem fog hárulni. Ezen egyesítésből kifolyólag egy jottányival sem lesz kevesebb Írás­beli teendője annak a községi jegyzőnek, mint a mennyi van jelenleg vagy volt a múltban. De nevén nevezem a gyermeket: ez a törvény­javaslat tulaj donképen nem az egyszerűsítést czé­lozza, hanem azt, hogy a mélyen t. pénzügy­minister ur nagy zsenialitásával a maga pénzügyi közegeit akarja nagyobb tekintélyre emelni, és igy, mondhatnám, a letargiában szenvedő megvei törvényhatóságokról, azoknak alkalmazottairól — főszolgabirákról, alispánokról — leszedi a himport és rárakja azt az ő maga alkalmazottaira. De ha igy van is, én üdvözlöm a pénzügy­minister urat ezért, mert hiszen jól teszi, ha az ő saját resszortját, saját embereit emeli érvényre, ha mindjárt a közigazgatási alkalmazottaknak némi tekintetben rovására történik is ez. T. képviselőház! A pénzügyminister ur le­tárgyalt 8 adójavaslatában a kisemberek érdeké­ben igazán nagyon sokat tett. Az ő jó lelkével, jó szivével nagyon sok olyan dolgot statuált, az ő érdekükben, a mi nagy szocziális jelentőséggel bir és végeredményében igen üdvös. Bárha ugyan­ezt tette volna a t. pénzügyminister ur még hátra­lévő két törvényjavaslatában is, hogy t. i. a köz­igazgatási szervek legkisebb részét, a községi jegyzőket is épen ugy kegyelmébe fogadta volna, azokat is éjien ugy honorálta volna. Azonban épen az ellenkezője történt. Míg a t. pénzügyminister ur a főszolgabírók­tól a közvetlen adózókra nézve a végrehajtási jogot elvonta és azt az adóhivatalokra ruházta, addig azokat a szegény községi jegyzőket, a kik igazán, lehet mondani, a XX. század rabszolgái, nem mentesítette semmitől, az ő helyzetükön nem hogy könnyített volna, de még szigorúbb tételeket stipulál ebben a törvényjavaslatban rájuk nézve, mint az 1883 : XLIV. t.-czikkben. Mert mi fog történni ? A pénzügyigazgatóság olyan nagy hatalmat nyer, hogy a községi jegyző­ket, pl. a közadók kezeléséről szóló törvényjavas­lat 22. §-a szerint, 5—200 koronáig terjedhető birsággal sújthatja, a károsult felek részéről. Ugyanezen törvényjavaslat 70. §-ában pedig az az intézkedés foglaltatik, hogy a községi jegyzőt — még ha nem önhibájából történt is a mulasztás, mert hisz az meg sincsen említve, hogy' fegyelmi utón vizsgálat ejtessék meg — hivatalvesztésre is lehet ítélni. Mi fog tehát történni ? Az, hogy a községi jegyző, félvén ezektől a nagy büntetések­től, nekitámad a községi lakosoknak, és ugy be­hajtja tőlük az adót, hogy azok szemében való­sággal gyűlölt alakká fog változni. S ha jön majd a belügyminister ur, vagy a földmivelésügyi minis­ter ur, és hivatkozik annak a községi jegyzőnek hazafiságára s kéri, hogy a jegyző bizonyos dol­gokat vigyen keresztül, akkor kérdem, hogy ez a gyűlölt alak, ez a községi jegyző, vájjon képes lesz-e megfelelni a belehelyezett bizalomnak ? A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 2. §-ában az alapadókkal együttesen kezelendő adónemek 10 részre osztatnak, azok az adónemek jjedig, a melyek külön kezelendők, a 13. §-nak 1—19. pontjai között vannak felsorolva. Ebből magából is eklatánsán kitűnik, hogy annak a községi jegyzőnek 29 adónemmel kell küzdenie. Szembeötlőleg kitűnik ebből az is, hogy "a községi jegyzőknek csaknem összes tevékenységét és tény­kedését az adóügyek kezelése foglalja le. Itt válaszolhatnék gróf Apponyi Albert köz­oktatásügyi ministcr urnak a költségvetési vita alkalmával felvetett ama kérdésére is, . hogy vájjon mi lehet az oka annak, hog}^ a tankötele­seket tényleg nem lehet beiskoláztatni ? Hát igen, nem lehet őket beiskoláztatni azért, mert. hiszen ez a szegény községi jegyző annyira túl van ter­helve munkával, (Igaz ! Ugy van !. a baloldalon,.) 7*

Next

/
Thumbnails
Contents