Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

44 438. országos ülés 1909 m évtől kezdve lehet panasznak helye. A jövedelmi adónál ez helyes. A kereseti adó azonban már meglévő adó, annak következtében ezt az időbeli korlátot, hogy csak a törvény életbeléptét követő második évtől kezdve lehet panaszjognak helye, akár a kincstár képviselője, akár a fél részéről a kereseti adónál nem lehet alkalmazni, mert a kereseti adó rögtön a törvény életbeléptetésének első esztendejében helytelenül lehet megállapítva, magasabban vagy alacsonyabban, mint a hogy az az előző évben állapíttatott meg. Én tehát ennek következtében ennek a c) pontnak is megfelelő módosítását javaslom olyf ormán, hogy vétessék fel abba, hogy: »ha az adófelszólamlási bizottság az általános kereseti adót, vagy a törvény életbeléptét követő második évtől kezdve a jövedelmi adót az előző évinél kisebb összegben állapította meg«. Természetes, hogy ennek megfelelően módosítandó a második résznek b) pontja is. A harmadik pontba pedig az a) és b) alpontok után még a következőt ajánlom. Minthogy a levonásoknak kérdése az uj jövedelmi adóról és a kereseti adóról szóló törvény szerint igen fontos, annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy valamely levonás a nyers bevételnél megengedhető-e vagy nem, ugyancsak ugy a kincstár képviselőjének, mint a magánfélnek panaszjogot kell adni. Ennek következtében javaslom, hogy a harmadik pont b) pontja után egy uj c) pont vétessék fel a következő szöveggel: »ha az a kérdés döntendő el, hogy az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből, illetve az egyes jövedelmi források nyers bevételéből valamely tétel az általános kereseti adóról, illetve a jövedelmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint levonható-e vagy sem«, t. i. ez esetben is panaszjognak van helye. Zlinszky István jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Ezen szakasz első részére vonatkozólag ugyanazt kívánom hangsúlyozni, mint Vázsonyi t. képviselőtársam. Ugyanis ezen szakasz szerint csak a kincstár képviselője, de nem egyszersmind az adóköteles élhet panaszjoggal a közigazgatási bírósághoz, ha a létminimum helytelenül állapíttatott meg. Ezt különben ezen szakasz Iá. bekezdése is határozottan megmondja, a mely szerint a létminimum kérdésében hozott két egybehangzó határozat ellen a fél panaszjoggal nem élhet. Ez a bekezdés nézetem szerint kihagyandó. Erre nézve módosítást nyújtok be az esetre, ha el méltóztatnak fogadni azt a módosítást, a melyet Vázsonyi t. képviselőtársam benyújtott. Azt hiszem, felesleges indokolnom, ha a mimsterelnök ur hozzájárul, hogy az adókötelesnek is joga legyen a létminimum dolgában is felebbezni. így tehát egészen röviden a szakasz megértése czéljából csak azt a módosítást adom be, hogy a 14. bekezdés, a mely szerint a létminimum kérdésében hozott két egybehangzó határozat ellen a fél panaszjoggal nem élhet, akként módosittassék, hogy a fél is élhessen panaszjoggal. árczius 11-én, csütörtökön. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. ház! Ez a törvényszakasz a legfontosabbak egyike, mert a magánfél jogi védelméről szól, szemben a kincstári hatósággal. Kétségtelen, hogy ily törvény életbeléptetése bizonyos rázkódtatások nélkül nem megy. Nagy, szerves, átalakító törvényeknek az életbe való átültetése különben sem megy rázkódtatás nélkül, még olyan esetben sem, a midőn a törvény alkalmazására tisztán törvény- és jogtudó emberek vannak hivatva, annál kevésbbé mehet itt, a hol ugy az első, mint a második fokon nem jogtudó emberek hozzák a határozatokat, hanem túlnyomóan laikus emberek, a kik ki vannak téve a kincstári képviselő kétségtelen fölényének, a mely az ő pénzügyi jogi tudásában megnyilvánul. Én tehát nagy súlyt helyeztem volna arra, hogy ennek a törvénynek a jogorvoslati része tágabb legyen, mint a minő és különösen, hogy kifejlődhessék az első esztendőkben a legfelsőbb bíróságnak, az egyedüli szakbiróságnak, a közigazgatási bíróságnak, egy irányadó judikaturáj mely azután éreztesse a maga jótékony hatását és már segítsen átültetni ezt a törvényt az életbe, a mely esetben azután pár év múlva fölöslegessé is vált volna a jogorvoslatok szélesebb rendszere. Helyesnek találtam volna tehát, ha a 3. pont a) pontja, a mely kizárólag abban az esetben engedi meg a jogorvoslatot, ha az a kérdés döntendő el, hogy valamely jövedelem adóalapul vehető-e vagy sem, akként módosíttatott volna, mint a hogyan az osztrák adótörvényben van, a mely a törvény helytelen alkalmazása, lényeges anyagi vagy eljárási szabályok sérelme esetére is megadja a jogorvoslatot. Fájdalom, ehhez a módosításhoz nem tudtam megnyerni a pénzügy minister ur szives beleegyezését, a mi nem szolgálhat akadályul egy módosítás beterjesztésénél, de gyakorlati jelentőségét ily körülmények között a fenforgó viszonyok mellett annak még sem látom. (Élénk helyeslés.) De ezek között a viszonyok között annál inkább kötelességem, hogy fokozott figyelmébe ajánljam a t. háznak Vázsonyi Vilmost, képviselőtársam és barátom módosítását, a mely legalább a legkirívóbb jogi visszásságokra megadja az orvoslás lehetőségét, megadja t. i. abban az esetben, ha a törvény rendelkezései, a melyek a nyers jövedelemből való levonásokra vonatkoznak, megsértetnek. Ez tehát az az abszolút minimum, a melyhez ennél a szakasznál ragaszkodnunk kell, a melyet az adóköteles felek védelme igényel. Én tehát az eredeti szöveggel szemben Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam módosítását fogadom el. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem láván szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Én röviden csak annyit jelentek ki, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur módosításához