Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

Í54. országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. 361 kivan látni. Már most joggal kérdezheti valaki, hogy ennek a határozati javaslatnak első részét elfogadva, a képviselőház többsége mely álláspontot fogja magáévá tenni: azt-e, a melyet Bakonyi Samu t. képviselő ur és társai akartak kifejezésre juttatni, avagy pedig azt, a melyet Széll Kálmán képviselő ur fejezett ki? Széll Kálmán t. képviselő ur nagyon jól tudta, hogy a mikor ez a tudomásulvétel javasoltatik, akkor épen az az elem hiányzik ebből a határozati javaslatból, a mely minden más kormány bemutatkozása alkalmával lényeges és döntő szokott lenni, t. i. a helyeslés. Mert merőben téves Széll Kálmán t. képviselő urnak az az egészen különös felfogása, hogy a mit a képviselőház tudomásul vesz, azt egyúttal helyesli is. Egy olyan tényre tudok ennek megczáfolása végett hivatkozni, a melyet ő fog legjobban megerősíteni. Emlékeztetek ugyanis arra, a mikor Széll Kálmán t, képviselőtársam megbukását jelentette be annak idején a háznak; akkor a képviselőház többsége, sőt mondhatni az egész képviselőház tudomásul vette a Széli-kormány lemondását, de azt hiszem, ő maga emelne leginkább kifogást az ellen, ha azt mondaná valaki, hogy ezzel a tudomásulvétellel egyúttal az ő bukását az akkori többség, vagy pláne az akkori egész ház helyeselte is. (Halljuk! Halljuk!) De az ellenmondás, a homályba burkolás még inkább látszik a Bakonyi Samu t. képviselőtársam által előterjesztett határozati javaslatban, a mely arról szól, hogy a képviselőház kívánja a válság alkotmányos r és a többségi elvnek megfelelő megoldását. Én azt hiszem, mindnyájan igazat fognak nekem adni abban, hogy még nem volt a világon parlament, a mely ilyen elvet határozat alakjában kimondott volna, mert az olyan magától érthető dolog, hogy egy válságot csak alkotmányosan és a többségi elv szerint lehet a parlamentáris formának megfelelően megoldani, hogy arra határozatot hozni _ felesleges. És én annak a különös képnek, hogy ma mégis a magyar képviselőház úgyszólván blamirozza magát ezen határozattal, magyarázatát csak abban tudom megtalálni, hogy épen ezen felfogással ellenkező törekvés érvényesül ma az országban és ebben a parlamentben, a most bemutatkozott kormányban és kifejezésre juttatott Széll Kálmán t. képviselő ur, a ki kijelentette, hogy ő a többségi elvben született és a többségi elvben óhajt meghalni, de ezt csak dogmának, csak elvnek tekinti, de hogy milyen többséget fog ő helyeselni, azt csak akkor fogja megmondani, mikor rá kerül a sor. Széll Kálmán t. kéjsviselő ur felfogása semmiben sem különbözik a király felfogásától, mert O felsége is azt mondja, hogy nagyon tiszteli általában és elvben a többségi elvet, esak épen a függetlenségi többséget nem.. Hát kérdem én, miért kívánjunk egy Habsburgi uralkoKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. dótól nagyobb alkotmányosságot, mint a milyent kifejez egy olyan pártnak az elnöke itt a magyar parlamentben, a mely pártot az alkotmányosságról neveztek el ? És ezt a magyarázatot, a melyet a többségi elvnek, az alkotmányosságnak klasszikus megtestesítője Széll Kálmán képviselő ur adott ebben a házban, szükséges leszögezni azért, mert ebből kiviláglik az a tény, a melyet, sajnos, senki sem fejezett ki ebben a házban, hogy ezen válság alkalmával nem az uralkodóval állunk szemben, nem a bécsi körök azok, melyek a válság alkotmányos megoldását eddig gátolták, hanem, hogy magyar államférfiakkal állunk szemben akkor, mikor az alkotmányosságot, a többségi elv érvényesülését kívánjuk biztosítani. Azzal a felfogással állunk szemben, melyet Széll Kálmán képviselő ur kifejezett, mert ha a magyar tanácsadók nem adták volna azt a tanácsot 0 felségének, hogy ne a többségi elv szerint oldja meg a kérdést, mert lesz majd mód és alkalom arra, hogy más többséget kovácsoljanak össze ebben a házban, mint a milyen ma létezik, akkor 0 felsége bizonyára az ő, ezen válság alkalmával sokszor dokumentált szép alkotmányos érzéke által az alkotmányosságnak és a többségi elv követelményeinek megfelelően oldotta volna meg a válságot. Már most kérdem én, hogy azok a képviselő urak, a kik megbízták Bakonyi Samu képviselőtársunkat azzal, hogy ama határozati javaslatot előterjessze, melyik felfogásban fogják magukévá tenni ezt a határozati javaslatot ? Abban a felfogásban-e, melylyel a függetlenségi párt joggal és az alkotmányosság elemi elveinek megfelelően tulajdonit ennek a határozati javaslatnak, hogy t. i. a létező többség respektálásával oldassák meg a válság, vagy azon felfogásban, mely Széll Kálmán és Molnár János képviselő urak kijelentéseiben jutott kifejezésre, hogy t. i. a többségi elvnek érvényesülnie kell, de a függetlenségi többség respektálása nem szükséges. Egy ilyen homályos javaslathoz jólétekkel és lelkiismeret szerint hozzájárulni nem lehet. Kérdem, történt-e eddig a függetlenségi párt részéről tiltakozás azon felfogás ellen, melyet Széll Kálmán és Molnár János képviselő urak kifejeztek ? Ennek a javaslatnak ezen része annyiban is szégyenletes, mert a parlament egy magától értődő határozatot mondana ki abban az esetben, ha nem korrigáltatik ez a helytelen felfogás, mely nemcsak elcsavarása a többségi elvnek, hanem irányzatos törekvés is, a mely három hónap óta kínos válságban tartja az országot, s a mely ezen alkotmánytalan kormán}^ kinevezésére vezetett. Ép azért konstatálni kívánom, hogy az a határozati javaslat, melyet a koalicziós pártok magukóvá tenni kivannak, nem czéloz egyebet, mint hogy megkerültessék az az egyedül eldön46