Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

360 í5L országos ütés 1909 jutias 12-én, hétfőn. addig ez a parlament és általában Magyarország képviselete nem igazi képviselet, hanem majd ha népparlament lesz, akkor lehet megítélni, mi a közvélemény Magyarországon. Tudom, hogy nincs Magyarországon államférfiú, nincs képviselő, nincs általában ember Magyarországon, a ki nem sajnálná a Horvátországgal szemben felmerült viszályt. Ismerem a viszonyokat már majdnem félszázad óta, mert már az októberi diploma idején voltam horvátországi képviselő. Magyarországnak és a magyarságnak nem volt biztosabb barátja Horvátországban, mint a horvát-szerb koaliczió. Azok a horvát és szerb képviselők, a kik a fiumei rezolucziót megcsinálták, valódi barátjai voltak Magyarországnak, mert addig hiába igyekezett Magyarország unionista pártot teremteni, sohasem sikerült. A fiumei rezolucziónak sikerült valódi unionista pártot teremteni. Kár. hogy az a botlás történt a magyar ministerelnök részéről és a kereskedelemügyi minister részéről, (Mozgás.) a mikor megcsinálták a pragmatikát. És hová akarnak most jutni ? Az exponenst akarják támogatni ? Hiszen az exponens olyan, hogy bizonyos vibrácziókat néz, mert legnagyobb ellensége az antialkoholista egyletnek. (Mozgás. Derültség.) Olyan férfi tehát ő, a ki nem kormányozhat egy, Magyarországgal szövetségben álló országot. Ottléte megsértése az egész nemzetnek. Ez pedig nem járja, mert ott botrány botrányt követ. Nemcsak Magyarországon ez a benyomás, hanem széles e világon, mert ma már Eurójíában az a jelszó, járja: hungarian atrocity, és ezt tulajdonítják a magyar nemzetnek. Ebben nem ő egészen a bűnös, hanem a mit Bécsben akartak, azt csinálják Horvátországban. Befejezem beszédemet! (Felkiáltások: Helyes!) Azt mondom, hogy teremtsünk erős Magyarországot, a melylyel mi imponálhatunk Bécsnek. Mert ha nem teremtünk, ha Bécs azt tudja, hogy Magyarországon vannak milliók, melyek nem értenek egyet a magyar fajjal, akkor ő tudni fogja, hogy kell ezt a nagy válságot eldönteni. Az én véleményem abban kulminál, hogy t. barátom Supilo Ferencznek beszéde folytán én is sürgetem, hogy a magyar képviselőház a konzekvencziákat vonja le, és szűnjék meg már abban a szerencsétlen Horvátországban a rémuralom, ne történjék csak az, a mi annak az exponensnek tetszik, csak azért, mert ő nagy ellensége az antialkoholista társaságnak. Ragaszkodom a nemzetiségek által tegnapelőtt beadott határozati javaslathoz, és magamévá teszem azt is, a mit t. barátom Sujúlo Ferencz itt az imént elmondott. (Taps a horvátok padjain) Csizmazia Endre jegyző: Farkasházy Zsigmond !) Farkasházy Zsigmond: Mielőtt felszólalásom tárgyára, a kormány bemutatkozására és az előttünk fekvő határozati javaslatokra áttérnénk, egy személyi természetű dologgal kell röviden foglalkoznom. (Halljuk/ Halljuk!) Meg kell említenem, hogy egyes minister urak részéről és a többségi pártok tagjai részéről is szemrehányásokkal találkoztunk azért, a miért mi zavarjuk felszólalásainkkal a képviselő urak kényelmét és nem nyugodhatunk bele abba, hogy már a szombati napon a ház jól megérdemelt nyugalmára térjen. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Engedelmet, én nem szoktam valótlant mondani, csak konstatálom, hogy ez a szemrehányás a milyen alaptalan, époly jellemző azon különös felfogásra nézve, mely a parlament feladatai tekintetében itt megnyilatkozik és a mely visszhangot talál azon teljes közömbösségben is, melylyel a magyar közvélemény a parlament működésével szemben ujabban viseltetik. Én ugy tudom, hogy általában véve, más feladata egy képviselőnek megbízólevele alapján nincs is, mint hogy véleményét itt a házban és nem klubbokban, nem vacsorákon és ellenvacsorákon fejezze ki, hanem itt a házban mondja meg véleményét mindazon alkalmakkor, mikor kötelességének véli, hogy azt a vélemények tisztázása végett elmondja. Ha valamikor szükség volt arra, hogy minden egyes képviselő lelkiismerete szavára hallgatva véleményét a fennforgó helyzettel szemben kifejezze, akkor ez az alkalom fennforog most, a mikor még azok is, kik ezt a helyzetet támogatják, elismerik, hogy ez a helyzet szokatlan, sajnálatos és olyan, mely a magyar alkotmányosságnak, a magyar alkotmányos életnek veszedelme. Erre nézve mi sem jellemzőbb, mint az az előterjesztett határozati javaslat, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Bakonyi Samu képviselő ur ajkáról hallottunk és a mely a többségi pártok részéről történt felszólalások alkalmával annyiféleképen magyaráztatott, ahány felszólalás történt. (Halljuk! Halljuk!) Helyesen mutatott rá Nagy György t. képviselőtársam arra, hogy ez a határozati javaslat és annak elfogadása nem hogy tisztázná azt a helyzetet és azt a felfogást, a melylyel a bemutatkozott kormánynyal szemben az egyes pártok és képviselők viseltetnek, hanem ellenkezőleg alkalmas arra, hogy a helyzetet és a bemutatkozott kormány helyzetét különösen, zavarja és homályban tartsa. Bakonyi Samu t. képviselő ur azzal, hogy javasolta az uj kormány bemutatkozásának tudomásul vételét, azt hiszem, nem fejezi ki azt a szándékot — és bizonyára az ő megbízóinak sincs az a szándéka, — hogy a bemutatkozott kormány iránt bizalmat tanúsítson, bizalmat fejezzen ki és elismerje azt, hogy ezzel a függetlenségi többséggel a kormány rendelkezik. Ezzel szemben azonban Széll Kálmán t. képviselő ur világosan kifejezi azt, hogy ő a tudomásulvételben egyúttal helyeslést, tehát többségi támogatást