Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

&5L országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. 353 hogy két órakor térjünk át az interpelláczióra; ha azonban napirendünket előbb végeznők el, akkor közvetlenül a napirend letárgyalása után. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a kormány kinevezéséről szóló királyi leiratnak és azzal kapcsolatban a ministerelnök átiratának tárgyalása. Ki következik szólásra ? Csizmazia Endre jegyző: Supiló Ferencz! Supiló Ferencz : Tisztelt képviselőház! A kormány nyilatkozatára mi, a horvát országgyűlés által e közös országgyűlésre kiküldött képviselők, a következőket jelentjük ki: Mi eddigelé küzdöttünk és ellenzékben voltunk a jelen kormánynyal szemben, a mikor az még állandó jelleggel biró parlamentáris kormány volt. Ezt az álláspontot akkor foglaltuk el, a mikor ez a kormány megmutatta, hogy nemcsak hogy nem hajlandó szanálni az ezernyolczszázhatvannyolczadiki első, illetve harminczadik alaptörvényczikk számos és súlyos sérelmeit, melyek Horvátországban annak jogai és érdekei rovására fennállanak, hanem arra is vállalkozott, hogy a meglevő sérelmekre újakat is halmozzon, de különösen, hogy a közös ügyek egyik ágában egyoldalúan és az alaptörvénynyel ellenkezően vigye keresztül rendelkezéseinek megváltoztatását, melyek Horvát- és Szlavónország területén a horvát nyelvnek garantálják a hivatalos nyelv kizárólagos jogát az öszszes autonóm és közös ügyekben kivétel nélkül. Ez védekezést és bizalmatlanságot hivott ki a közös kormány ellen nemcsak részünkről, Horvát- és Szlavonországnak a horvát országgyűlés által delegált képviselői részéről, hanem az egész horvát országgyűlés és a horvát és sziavon királyságok egész népe részéről, a miről ez a nép eddig minden alkalommal, különösen azonban az országos képviselőválasztások alkalmával a legünnepélyesebben tett tanúságot. Ez a közös kormány minden áron meg akarta törni nemzetünknek törvény által garantált jogaiért folytatott törvényes küzdelmét. Ezen czélra kísérlet történt arra nézve, hogy az egyetértő testvérek, egy nemzet fiai, horvátok és szerbek között viszály támasztassák. Kisérlet történt a horvát-szerb koaliczió által képviselt szolidáris és egyetértő nemzeti védekezés megbontására. A közös kormány által Horvátországban olyan rezsim installáltatott, a melyhez hasonló ma Európában nincsen. Ez a rezsim már a második éve kormányoz országgyűlés, párt, egyetlen képviselője nélkül. A horvát országgyűlés által jóváhagyott költségvetés nélkül költi immár a második éve az ország pénzét. Számtalan az az erőszak, melyet elkövetett és elkövet. Már két éve kormányoz alkotmányellenesen és abszolutisztikusam Kmety Károly: Bécsbe jár a horvát minister tudta nélkül! Supiló Ferencz: A horvát miniszter tudtával ! (Zaj. Elnöh csenget.) Az alkotmányos, nemzeti, társadalmi, közés polgári életnek nincs egyetlen olyan megnyilvánulása, a melybe erőszakkal ne nyúlt volna. A sajtószabadságról, a gyülekezési jogról, a választások tisztaságáról szóló törvények teljesen ki vannak játszva. A közbiztonság naponta veszélyeztetve van. A báró Rauch rezsimje által felbérelt és tartott individuumok, a kik annak idején a rezsim mai feje által az országgyűlésen nyíltan agent provocateuröknek neveztettek, a polgárok élete és vagyona ellen szerveznek támadásokat a hatósági közegek segítségével és protekcziójával. Megsértetik még az országgyűlési képviselőknek szuverén attribútumokkal ellátott mentelmi joga is. Mindennek a csúcspontja azonban az, hogy a rezsim szolgálatába hajtották magát az igazságszolgáltatást is, a hogy azt a horvátországi szerbek ellen folyó pör bizonyítja, a kik a horvátokkal egyetértően teljesitik közös jogaink védelmét. Az egész czivilizált Európa szörnyűködik e pörön, mekyért nem okozza Horvátországot és a horvátokat, a hogy az tervbe volt véve, hanem Magyarországot, illetve a jelen kormányt. A horvátországi rezsim összes tetteiért valóban joggal terheli a felelősség ezt a közös kormányt. Mert a kormány, a ministerelnök ur által maga vallotta be és hirdette ki, hogy ezen és az ilyen abszolutizmus végrehajtója, báró Rauch Pál, a kormány és a magyar kormány politikájának horvátországi exponense. Érthető tehát, hogy bizalmatlanságunk e kormánynyal szemben az általa kihívott és ily módon elintézett konfliktus során, lehetőleg csak megnövekedett, valamint az is, hogy ez az állapot kölcsönös viszonyainkban mély és súlyos nyomokat hagyott. A mai kormány újból való kineveztetése után most olyan formulák és expediensek között mutatkozik be, melyek végzetes következményeket vonhatnak maguk után a parlamentáris kormányzás és a parlamentarizmus elvét illetőleg. Uj bemutatkozása alkalmával a kormány semmiféle időszerű egységes politikai programmal sem áll az országgyűlés elé még ezen ideiglenes kormányzásra vonatkozólag sem. Ilyen programmja nincsen. Sőt, ellenkezőleg, azokban a kérdésekben, melyek direkt okozói voltak a jelen válságnak, a kormány saját vallomása szerint, semmiféle összhang nincsen a kabinet tagjai és még kevésbbé azon pártok között, melyek eddigelé a szükséges többséget képezték. Vájjon a kabinet ily módon való bemutatkozása csak szintézise-e a politikai zavarnak ? Avagy oly veszélyes játékról van szó,, mely súlyos csapásokat hozhat a parlamentáris kormány elvének ?! KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XXV. KÖTET. 45