Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-449

449. országos ülés 1909 márczius 30-án, kedden. 297 tásának tényét regisztrálják és tudomásul vegyék. Idáig hajlandó vagyok a nagyhatalmak jogait elismerni, tovább azonban nem. Az egész tárgyalások során a sajtóban aránylag igen kevés említés történt Montenegróról. Tudjuk azt, hogy Montenegró el volt határozva, hogy abban az esetben, ha Szerbiával megegyezésre nem jutunk, ha Szerbiával szemben háborús állapot áll be, hogy akkor Szerbia mellé áll, és Szerbiával együtt fogja a háborút velünk felvenni. Ennyit tudunk. Hogy azonban Montenegró minő követelésekkel lépett fel a maga részéről, erre nézve azt hiszem, a magyar közvélemény nincs tájékoztatva. Én tehát nagyon kérem a t. ministerelnök urat, sziveskedjék Montenegróra nézve is a t. házat a lehetőség határain belül tájékoztatni, informálni. A magam részéről csupán azt kívánom kiemelni, hogy tudvalevőleg a berlini szerződés jogot adott Montenegrónak nagyobb, majdnem telj es állami függetlenségre, megadta a török szuverenitás alól való felszabadítást, de bizonyos tekintetben megszorította Montenegrót és e megszorításban, mint méltóztatnak tudni, a monarchiának igen erős szerepe jutott. Ha Montenegró most bizonyos tágítását jogainak, szabadságának, követelte, ugy én két határon belül nem teszek ez ellen kifogást. Az egyik az, hogy semmiféle territoriális engedményt Montenegróval szemben nem adunk, a másik pedig az, hogy oly téren sem adunk engedményt, (Zaj. Mozgás. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) a mely a monarchia érdekeit és biztonságát alterálja. Es itt egy példára mutatok. Antivári kikötője, a mint méltóztatik tudni, hadi kikötő czéljaira Montenegró részéről nem alakitható át, odáig elmenni tehát, hogy ez a jog neki megadassék, helyesnek nem tartom. Áttérek a külügyi helyzetnek, hogy ugy mondjam, legégetőbb, legkritikusabb kérdésére és ez a Szerbiával való viszony. Igen helyesen fejtette ki Rakovszky Béla t. képviselő ur tegnapi interpellácziójának előadása alkalmával, hogy Szerbia a berlini szerződés által és ettől kapta meg a maga önállóságát és előre meg is jegyezhetem, — azt hiszem, senki ebben nem fog velem szembehelyezkedni — hogy mi a tényleges állapotot respektáljuk, szerb területre nem vágyódunk és Szerbiának integritását teljes mérsékben respektálni akarjuk, (Helyeslés.) sőt kívánjuk, hogjr a szerb királyság, a szerb nép a maga határain belül igenis boldoguljon és virágozzék. (Helyeslés.) De hogy Szerbiának a boszniai annexióból kifolyólag bármely jogai lennének bárkivel szemben, akár velünk, akár Törökországgal szemben, ez egy olyan abszurditás, a melyről, ha le nem mondana Szerbia, én nem tudom elképzelni a békés megoldás lehetőségét. Nem feszegetem ezt a kérdést tovább, mert egészen magamévá teszem azokat a fejtegetéseket, melyeket Rakovszky Béla t. képviselőtársam tegnap előadott. (Helyeslés.) Áttérek Szerbiának egy másik kérdésére, mely itt felvettetett, és ez a gazdasági kérdés. KÍIPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági kérdést ismét két részre kell osztanom. Bozóky Árpád : Holnap már márczius 31-ike ! Gr. Batthyány Tivadar: Biztosithatom Bozóky képviselő urat, hogy nem szorultam rá, hogy ő velem azt a tényt megismertesse, hogy márczius 31-én, illetve április 1-én egy uj gazdasági helyzet áll elő Szerbiával szemben. Gazdasági téren nézetem szerint teljesen elhibázott eljárás volt a szerb közvéleménytől, — nem tudom, mennyire a szerb kormányköröktől — hogy gazdasági téren tőlünk talán nagyobb mérvű engedményeket, konczessziókat akartak kicsikarni azon a czimen, hogy mi Boszniát okkupálván, most már nekik bizonyos különös rekompenzácziókra lenne szükségük. Én gazdasági téren az egész vonalon azt az álláspontot foglalom el, hogy kész vagyok, szívesen hozzájárulok, hogy Szerbiával kössünk egy vám- és kereskedelmi szerződést ép ugy, mint bármely más állammal. Feltétele ennek a szerződésnek, mint minden kereskedelmi szerződésnek az, hogy a pacziszkáló felek a szerződésben, a konczessziók és ellenkonczessziók mérlegét egymásnak megadják, ezek a helyes balanszban álljanak, de hozzáteszem, nemcsak azon szempontból, hogy Szerbia adjon és kapjon, valamint a monarchia is adjon és kapjon egyenlő értékeket, hanem azon szempontból, hogy a mi specziális kettős állami helyzetünkből kifolyólag a konczessziók tekintetében mi és Ausztria egyenlő mértékkel méressünk ezen szerződés engedményeinek és előnyeinek megállapításánál. (Felkiáltások : Igazságos mértékkel!) A mi a másik kérdést illeti, méltóztatnak tudni, hogy április 1-ével megszűnik a gazdasági felhatalmazás, melyet a kormánynak adtunk, hogy ideiglenesen a gazdasági viszonyokat Szerbiával rendezze. Ennek következtében két lehetőség van. Az egyik az, hogy gazdasági háborúba lépjünk Szerbiával, a másik pedig az, hogy addig is, inig egy végleges szerződést az általam előbb jelzett alapokon megköthetünk, valamelyes ideiglenes megállapodás létesüljön. Nem kétlem, hogy az igen t. kormány e tekintetben már bizonyos lépéseket tett. Kérem azonban az igen t. ministerelnök urat, méltóztassék a házat tájékoztatni, hogy mi a kormánynak e tekintetben szándéka és hogy minő lépéseket tett már e tekintetben, mert proximus ardet, igen természetes, hogy most már a tárgyalásoknak előrehaladott stádiumba kellett jutniok. Végül legkevésbbé sem szándékozom kitérni a Szerbiából kiindult követeléseknek és törekvéseknek azon részére, melyet nagyszerb rjropaganda név alatt ismerünk. (Halljuk! Halljuk!) Legkevésbbé annál is inkább, mert ujabban ugy látszik, hogy erre mifelénk (a baloldalra mutat.) igyekeznek egy kis homályt vetni ezen propagandával szemben. Én a legnagyobb örömmel üdvözlöm Rakovszky Béla t. képviselőtársamat és rendkívül szerencsés gondolatnak tartom tőle, hogy ő méltóztatott Beaconsfield azon emlékezetes nyilat38