Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-449

298 Hí), országos ülés 1909 márczius 30-án, kedden, kozatát itt a házban megújítani, mely szerint Európára nagy veszedelmet képezne egy nagyobb délszláv állam alakulása. (Elénk helyeslés.) Hogyha áll ez Európára nézve, sokkal inkább áll mireánk, mint legközelebb érdekeltekre, a kiknek bőréből, testéből kellene kivenni legnagyobb terjedelemben azokat a részeket, melyek a délszláv nagy államnak kialakulásához szükségesek. (Igaz! ügy van!) Ezt a kérdést is igen helyesen helyezte előtérbe t. képviselőtársam. Teljesen egyetértek Rakovszky képviselőtársammal, hogy Szerbiának le kell számolnia azzal a ténynyel, hogy csak a maga határain belül boldogulhasson. Azt hiszem a szerb királyság állapotai olyanok, hogy nagyon is szükségessé teszik, hogy ott ne kifelé törekedjenek, hanem inkább igyekezzenek magukat politikailag és gazdaságilag konszolidálni. (Elénk helyeslés.) De midőn a délszláv állam fantomjáról beszélek, kötelességem arra utalni, hogy ezen fantom, ezen álmok két képletben domborodnak ki. Az egyik az, melynek teljesen korrekt rajzát adta meg Rakovszky Béla t. képviselőtársam, mely arra törekszik, hogy Belgráddal, mint czentrummal szerb szupremáezia alatt egyesítse az összes délszláv területeket egy nagyszerb délszláv államban, a másik képlet ugyanazokat a területeket, a melyeket Rakovszky Béla emiitett, kezdve Isztriától, Krajnától, HorvátSzlavonországokat, Dalmácziát, Boszniát, Herczegovinát törekszik egy állammá egyesíteni, azonban nem szerb, hanem horvát fenhatóság alatt (Igaz ! ügy van!) nem Belgráddal, hanem Zágrábbal, mint központtal. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások : Lueger ! Sztarcsevics !) Egyformán áll lord Beaconsfield tétele mindkét törekvésre, áll azonban az is, hogy ez utóbbi törekvés ugyanoly veszedelmet képez a dinasztiára, veszedelmet a monarchiára és legnagyobb veszedelmet a magyar állam egységére. (Igaz ! ügy van !) Polónyi Géza: Ennek Bécsben hívei vannak! Gr. Batthyány Tivadar: Ezért kérem a kormányt és minden tényezőt, hogy egyenlő erélylyel méltóztassanak ép ugy a nagyszerb, mint a nagyhorvát propaganda ellen küzdeni. (Elénk helyeslés és taps.) Azt hiszem, hogy a mai időkben, a midőn a külügyi helyzettel foglalkozunk és különösen a midőn örömmel látjuk azt, hogy békés irányban fejlődik a megoldás, hibát, mulasztást követnénk el, ha a magam szerény hangjával kifejezést nem adnék annak a tiszteletnek, a melylyel viseltetünk a német birodalommal és fenkölt uralkodójával szemben, (Elénk éljenzés és taps.) azon igazán nemes és igazán lovagias magatartás miatt, a melyet mint hű szövetségestársunk ezen egész kritikus idő alatt tanúsított. (Elénk éljenzés.) (Holló Lajos közbeszól.) Igaza van t. barátomnak, örömmel konstatálhatom azt is. hogy a hármas-szövetségben másik szövetségestársunk, Olaszország a maga részéről szintén, legalább a mennyire a közvélemény előtt tudjuk, teljesen korrektül viselkedett. Zárom felszólalásomat azzal a kéréssel, hogy a ministerelnök ur méltóztassék a házat felvüágositani a külügyi helyzetről. Talán méltóztatnak megengedni, hogy felolvassam interpellácziómat és azután csak már egy-két szavam lesz. Interpelláczióm ekként szól (olvassa) : tisztelettel kérem a ministerelnök urat, közölje a képviselőházzal a nagyhatalmakkal, Törökországgal és Szerbiával folytatott tárgyalások eredményét*. T. képviselőház ! Ha hinni lehet a sajtóban megjelent közleményeknek, — és nincs okunk e tekintetben kételkedni — akkor hiszem és remélem, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatai a békének biztosítását fogják kilátásba helyezni. Ha ez igy van, biztosithatom az igen t. kormányt, hogy ebbeli biztositásait, ebbeli deklaráczióit minden magyar ember a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogja üdvözölni. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot 'üdvözlik.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Saját részemről is konstatálhatom erről a helyről, — a minek t. előttem szólott képviselőtársam adott kifejezést — hogy a legutóbbi napokban a külpolitikai helyzet békés irányban jelentékeny előhaladást tett. (Helyeslés.) A Bosznia és Herczegovina annexiója által előidézett helyzet és a helyzetnek konszolidálása és biztositása két kérdés tisztázását tette szükségessé. Az egyik internaczionáüs jellegű, a másik speczialiter a mi érdekeinknek körébe vág. Eg}^részt ugyanis az volt a feladatunk, hogy a berlini szerződést aláirt hatalmak kifejezetten is elismerjék azt, hogy a török birodalommal Boszniára és Herczegovinára nézve létrejött entente által jogi helyzetünk Boszniában és Herczegovinában tisztázottnak tekintendő és hogy készségüket nyilvánitsák, a mihez, a mint a képviselő ur mondotta, — hozzászólási joguk van — hogy ezen materialiter tisztázott jogi helyzetnek forma szerinti elismeréséhez, a berlini szerződés XXV. czikkének aboleálásához hozzájárulnak. Másfelől mindent el kellett követnünk arra nézve, hogy megszüntessük azt az ellenkezést, azt a tiltakozást, a melyet a múlt év ősze óta, Bosznia és Herczegovina annexiója óta, Szerbia kifejtett, hogy felhagyjon ezzel az ellenkezéssel, szüntesse meg fegyverkezéseit és lefegyverkezve, készségét tanusitsa arra nézve, hogy velünk barátságos szomszédi viszonyban kivan élni. (Helyeslés.) Ezen két kérdés tisztázása iránt folytak a legutóbbi napokban azt merem mondani, az összes hatalmak között a diplomácziai tárgyalások. Mig a berlini kabinet, a mi megegyezésünkkel, lépést tett a hatalmaknál, hogy a török birodalommal kötött megegyezésünk által ottani helyzetünket kifejezetten is elismerjék, és készségüket nyilvánitsák arra nézve, hogy a berlini szerződés 25. czikkének aboleálásához hozzájárulnak: addig