Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

268 hh"I. országos ülés ÍM09 márczius 27-én, szombaton. fedezték fel azokat. Mindegyiknek meg volt mondva azonban, hogy egy krajczár büntetést sem kap. csak szavazzon az alkotmánypárti jelöltre. Fodor Kálmán : Az alkotmánypárti jelölt is oláh volt! Pop Cs. István : Azt mondta Somogyi, hogy mi voltunk a magyarok. Tehát ott állott az oláh a magyarral szemben. (Zaj.) Tehát, t. ház, ezeket a büntetéseket állapí­totta k meg. Számtalan zaklatás történt, hiszen provokálni mindig lehet. Bár köztudomású ez, de a mi választóink ugy viselkednek, hogy nem tudnak náluk semmi kifogásolni valót találni. Szavakból, költött, anonim levelekből akarták deriválni, hogy N. N. fenyeget valakit, és a sorsa az volt, hogy a községházára vitték, megverték, csendőrök kezeire bizták, és tetejébe még a szolga­bíró letartóztatta. Habár dr. Nedelcu János megjelent és tiltakozott a letartóztatás ellen, mert kihágási ügyekben nincs helye letartóztatásnak, ennek daczára bekísértek több nagytikványi vá­lasztót és csak márczius elsején estefelé enged­ték ki. Mondom, annyira kimerítették a visszaélések tömkelegét, hogy egy-két napi időt venne igénybe, ha mindezeket előterjeszteni akarnám. De menjünk át most arra a kérdésre, a mely a joénzügyminister úrhoz van intézve. Csodálatos, hogy a lugosi magyar királyi jrénzügyigazgatóság titkára épen abban az időben ment ki megvizs­gálni, hogy a kisüstök rendben vannak-e. Magam is törvénytudó ember vagyok; tudom, hogy ezen kisüstöket nem a titkár szokta megvizsgálni, hanem a biztosok, a kik tényvázlatot vesznek fel és annak 'alarmján hoznak ítéletet. Azonban ez a t. titkár ur, dr. Damsa Gyula, vizsgálta meg most azokat. Itt vannak Stoina Nicolae, Cusira Jova, Jema Jacob, Stoina Josif, Jema Nicolae, Vuia Vuio, Rob Vasiliu, Oprean George, Beloare Nicolae, Purec Petru, Icolji Jova, Belio George, Petrica Joan vallomásai, a kik azt vallják, hogy meg­jelent náluk Damsa Gyula pénzügyigazgatósági titkár, megvizsgálta kazánjaikat és kijelentette, hogy ezer koronáig terjedő pénzbirsággal fogja őket büntetni. Markos Gyula: Akkor bizonyosan hiba is volt a kréta körül! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Pop Cs. István : Ez a tisztelt ur megjelent a községben és tárgyalt azokkal is, a kiknek ital­kimérési joguk volt. Ugy látszik, hogy a tár­gyalások nem vezettek sikerre és ez indította őt arra, hogy — csodálatos, hogy milyen sebesen dolgoznak a pénzügyigazgatóságok — a következő végzést hozta három emberre vonatkozólag (olvassa) : »Nagy-Tikvány községben 402. ház­szám alatt 1900. évi márczius 14-én 17072— VI. 1900. szám alatt szeszes italoknak korlátolt ki­mérésére nyert italmérési engedélye a közigaz­gatási hatósággal egyetértőleg az 1899. évi XXV. törvényezikk 3. §-a, valamint 15. §. 3. pontját követő bekezdés alapján ezennel elvonatik és ezen határozatnak jogerőre emelkedésétől szá­mítva a további kimérés gyakorlásától eltiltatik. Indokok : az 1899 : XXV. törvényezikk 3. §-a szerint valamely kimérési engedély csakis oly egyéneknek adható, a kik erkölcsileg teljesen meg­bízhatók. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) Ugyanezen törvény 15. §-ának 3. pontját követő bekezdése szerint a már engedélyezett kimérési engedély oly esetben, a midőn olyan körülmények állanak be, a melyek előrelátása esetén az enge­dély kiadható nem lett volna és így ha a meg­kívánt megbízhatóság hiányzik, az engedély meg­vonása kimondandó. Folyamodótól a hivatalosan megállapított ténykörülmények folytán a meg­kívántató megbízhatóságot feltételezni nem lehet. Ennélfogva ennek hiánya folytán az engedély elvonására kellő alap lévén, annak elvonása ki­mondandó volt. A m. kir. pénzügyigazgatóság. X. N. kir. tanácsos, pénzügyigazgató«. . . . A végzés nincs pecséttel ellátva. A mint mond­ják, a pénzügyi titkár ur rendelkezett ilyen blan­kettákkal és igy nagyon hamar meghozhatta az ilyen végzéseket. Kérdem, t. ház, hogy van-e ebben igazság ? Hiszen ha azt mondom valakire, hogy erkölcstelen, akkor kell, hogy megnevezzem azt a tényt is, a mely miatt erkölcstelenné vált. Ha valakit megbízhatatlannak mondok, kell, hogy megjelöljem azt a tényt is, a mely által megbízható­ságát elveszítette. Mellesleg megjegyzem, hogy a három legelőkelőbb, legtisztességesebb és leg­vagyonosabb embertől vonta meg az engedélyt, a kik köztiszteletben álltak ; (Mozgás.) a kiket Oravicza város magyar intelligencziáj a is kivétel nélkül tisztelt. Kétségtelen, hogy csak azért nem emiitett tényeket, mert nem talált olyanokat, a melyekből az erkölcstelenséget kiolvashatta volna. Ilyenek ezek a határozatok és ilyen számtalan van. Ha figyelembe veszszük az időpontot — ez a végzés február 6-án adatott ki, a választások pedig márczius 2-án voltak — akkor az okozati össze­függés kétségtelen és nagyon is alappal biró az az állítás, hogy ezt az eljárást felhasználták a leg­nagyobb presszió gyakorlására, előnyök elvonásá­val és előnyök Ígérgetésével. (Ugy van ! a nemzeti­ségiek padjain.) Szegény Szilágyi Dezső meg­fordulna a sírjában, ha látná, hogy az ő curiai bíráskodásáról szóló törvényemivé lett; ha hallaná, hogy az ő gyönyörű szavait, hogy nem szabad sem etetni, sem itatni, de még társadalmi kényszert sem szabad alkalmazni, mert különben nem tiszta az a választás, hogyan alkalmazzák ! Higyjék el nekem : én nem ismerek egyetlenegy szakaszt sem abban a curiai bíráskodásról szóló törvényben, amelyet szemmelláthatólag ki nem játszanának. (Mozgás.) • ! En azt mondom, hogy nekünk törvényeink vannak, a melyek szabályozzák a választási el­járást. Ezen eljárás folyamán mindenki a méltó­ságos úrral tanácskozott; volt egy uj alkotmány­biztosíték. Ez az ur magának tartotta fenn minden

Next

/
Thumbnails
Contents