Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

20 437. országos ülés 1909 márczius 10-én, szerdán. semmi baja sem történik. Ez talán nem czélja ennek a szakasznak és talán ez helyesbítendő volna olyképen, hogy ha már diszcziplináris utón kényszeritjük a polgárokat a választás elfogadá­sára, akkor legalább gondoskodjunk arról, hogy kötelességüket teljesítsék. Annak, ismétlem, nem volna szerintem értelme, hogy a ki nem fogadja el a választást, azt megbüntetik, de a ki elfogadja és egyszer sem jelenik meg, annak kutyabaja sincs. Ez az egyik megjegyzésem és én a t. pénzügy­minister úrra bízom, hogy szándékozik-e ezt meg­felelőleg módosítani vagy sem. Második megjegyzésem arra a rendelkezésre vonatkozik, hogy az összeiró-bizottságnak netaláni eljárási költségeit a község viselje. Minthogy a jövedelmi adó községi pótlék alá nem esik, a köz­ségnek ennek az adónak előírása és kivetése körül egyáltalán semmiféle érdeke sincs. A »netaláni szó« pedig teljesen felesleges, mert itt tényleg merülnek fel költségek. Egyébiránt rám nézve mindegy, hogy a »netaláni« szó bennmarad-e, vagy sem; nekem az ellen van kifogásom, hogy e szakasz értelmében ezen költségeket a város és a község viselné, s én csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én nem vagyok hajlandó ezt megszavazni, mert semmiféle alapos okát nem látom annak, hogy a községek viseljenek valamely oly adó kivetésével járó költségeket, a mely után a községre semmiféle előny nem háramlik és nem is háramolhatik. Ezt csak annak indokolására említem fel, hogy részemről nem vagyok hajlandó a szakaszt igy megszavazni, hacsak a t. pénzügy­minister ur nem lesz kegyes engem megnyugtatni az iránt, hogy az eljárási költségek nem a várost és községet, hanem az államot fogják terhelni. Ha csekély az a költség, annál inkább magára veheti azt az állam, ha pedig súlyos, nem látom be értelmét annak, hogy a községeket újból meg­terheljük. Ezeket kötelességem volt elmondani. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Köteles felvilágositásképen vagyok bátor megjegyezni, hogy itt arról a háromtagú összeíró bizottságról van szó, a melyre nézve nem fordulhat elő az az eset, hogy valamely tagja szándékosan sohasem jelenik meg, mert ha nem jelenik meg, akkor a község költségén foganatosítják az eljárást és később ő marasztalta tik el azon összegben, a me­lyet elmaradása által okozott. A mi a birság kér­dését illeti, ennek a gyakorlatban nagyon csekély jelentősége van és ha korábban vettetett volna fel az erre vonatkozó észrevétel, nem is lett volna lényeges kifogásom az ellen, hogy ez az egész bír­ság hagyassék el, mert azt hiszem, hogy a gyakor­latban édes-kevésszer fog ez alkalmaztatni. Polónyi Géza: Helyes! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­mi nister : A mi az összeírást és az azzal járó költ­ség kérdését illeti, nem fogadhatom el elvi szem­pontból azt a disztinkcziót, hogy a község csak ott szorítható valamely közfunkczió teljesítésére, a hol közvetlenül érdekelve van. (Helyeslés.) Hiszen a községek nem privilegizált testületek, a melyek csak akkor járnak el és gyakorolnak hatósági jo­gokat, ha saját érdekük ugy kívánja. Polónyi Géza: De miért viseljék a költsé­geket ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : A községek mint hatóságok kötelesek a közfunkcziókat teljesíteni saját autonóm jog­körükben. Hiszen ez az összeírás alig különíthető el a többi összeírásoktól vagy eljárásoktól, ugy hogy külön költségek itt alig fognak felmerülni. En szívesen vagyok segítségére a községeknek, hogy háztartásuk rendeztessék bizonyos jövedel­mek átengedése utján is, de hogy minden össze­irási dolog külön költséggel járjon, ez ellen va­gyok ; mert ma itt rendszerint ismerünk ugyan költséget, de ha szigorúbban veszszük az ad­minisztrácziót, nem fog költség felmerülni. Fel kell egyszer már hagyni azzal az áramlattal, hogy a jegyzők, bírák minden funkczióért külön napi­dijakat és fuvarköltségeket számítsanak fel. Ha autonóm jogokat gyakorolnak, akkor a köz­tisztesség követelményeinek is meg kell felelni. (Helyeslés.) Ha ezen tendencziával felhagyunk és egészséges szellemet viszünk be az önkormány­zatba, és nem a kizsákmányolás szellemét hagy­juk érvényre jutni, ez számbavehető költségeket okozni nem fog. Méltán megkövetelhetjük, sőt a községnek magának fekszik érdekében, hogy a jövedelemadónak ezen első funkczióját és alapját, a mely a további kivetési eljárásnak kiindulási pontját képezi, épen polgárai érdekében önmaga gyakorolja. Ezért kérném a szakasz változatlan elfoga­dását. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást berekesztem. Az- elő­adó ur kivan szólni ? Hoitsy Pál előadó : Nem ! Elnök : Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 32, §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép mondom ki. Következik a 33. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző' (olvassa a 33. §-t). Elnök : Van valaki felírva ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vümos! Mezőfi Vilmos : T. ház ! Ez a szakasz, a mint már az általános vita során is jeleztem, zaklató eljárást foglal magában. Tudom, hogy erre nézve hasztalanul fogok indítványt tenni, mert már előre tudom, hogy a t. pénzügyminister ur nem járul hozzá és a t. ház is leszavazza. Kétségtelen azonban, hogy az adófizető polgároknak csúnya zaklatásának lehetne minősiteni azt, hogy ha joga van ennek az adókivető bizottságnak, a mely a pénzügyigazgató egy kinevezett] éből és a község két polgárából áll, másokat meghallgatni, puhatolózásokat folytatni és igy megállapítani, hogy az illető polgárnak mennyi a jövedelme. Tudom, hogy a pénzügyi .adminisztráczió ragaszkodik ehhez, mert hiszen

Next

/
Thumbnails
Contents