Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

íí7. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. 257 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Miután Kmety Károly t. képviselőtársam egyenes kérdést intézett hozzám, kötelességemnek tartom néhány szóval a törvényjavaslat felett a következőkben nyilatkozni. Én ugyan azt hiszem, egy törvényjavaslat érdemleges elbírálásánál teljesen közömbös dolog, hogy én befolytam-e annak megalkotásába, vagy nem, de miután t. képviselőtársam egyenes kérdést intézett hozzám ebben a tekintetben, köteles őszinteséggel kijelentem, hogy nekem a kérdéses törvényjavaslat előkészítésében és beterjesztésében abszolúte semmi részem nincs, abba én abszolúte semmi tekintetben be nem folytam; egyebet nem tettem, mint regisztráltam az elődöm által rám hagyott ezt a törvényjavaslatot is a megfelelő módosításokkal. Nem szólaltam volna fel, ha t. képviselőtársam egy nagyon fontos dologra nem hívja fel a ház figyelmét, és többek közt az enyémet is. Nem, szükséges ezt beszéd keretében fejtegetni. Én magam is csak egész röviden fel akarom hívni a t. ház szíves figyelmét arra, hogy a magam részéről se nem járultam hozzá, sem soha hozzá járulni hajlandó nem volnék egy olyan törvényes intézkedés felvételéhez, a mely azt tartalmazza, hogy Magyarországon egy bíróságnak az elnöke a ministeriumnak csak meghallgatásával 0 felsége által neveztetik ki. A magyar parlamentben teljesen fel vagyok mentve attól, hogy ezt a fundamentális közjogi tételt csak egy pár szóval is illusztráljam. O felségének szent és sérthetetlen személyisége közjogunk egyik alaptételén nyugszik, és csak a, minister ellenjegyzése által kerül a parlament elé a felelősség szempontjából. Ez annyira sarkalatos intézkedése a magyar alkotmánynak, hogy e felett tovább vitatkozni, erről bővebben beszélni teljesen felesleges. Az igazságügyi szuverenitásnak rezervált felségjoggá való deklarálása ellenkezik a magyar alkotmány sarkalatos tételeivel, és ahhoz a magam részéről soha, semmiféle körülmények között, már csak azért sem volnék hajlandó hozzájárulni, mert magával a monarchikus elvvel is ellenkezik, és mihelyt nem védjük O felségének szent és sérthetetlen személyiségét, akkor természetes dolog, hogy az ilyen kinevezés tényéért — nem lévén az ministeri ellenjegyzéssel ellátva — maga a Felség személyes felelőssége tétethetnék vita tárgyává. Nem bonczolgatom ezt tovább, mintán ez annyira elemi tétele alkotmányunknak, hogy felette további vitát folytatni felesleges. Csak egyet vagyok bátor megemlíteni, és nagyon kérném az igazságügyminister urat, hogy e KÉPYH. KAPLÓ, 1906 —1911. XXV, KÖTET. tekintetben nyugtasson meg bennünket. Én azt mondom, hogy habár az eddigi állapottal szemben haladást képez ez a javaslat, de ha ez a rendelkezés benne marad a törvényben, akkor inkább semmit se csináljunk, sem hogy ezt a javaslatot elfogadjuk, mert akkor a legveszedelmesebb közjogi visszaeséssel fogunk szemben állani azáltal, hogy közjogi nóvumként fog megállapittatni törvényünkben, hogy alkotmányos monarchiában létezik egy igazságszolgáltatási felségjog, a melyet nem az alkotmányosan felelős ministerium, illetőleg minister ellenjegyzésével gyakorol a király, hanem gyakorolja azt () felsége saját személyében. Nem szólaltam volna fel, t. képviselőház, ha ez a preczedens csak ennél a törvénynél magánál vitetnék keresztül. Azonban köteles vagyok a t. kéjjviselőház szíves tudomására hozni, hogy épen az igazságügyi felségjog kérdésében nagy viták folynak a katonai perrendtartás megalkotása körül, és a bírák kinevezésének kérdése egyik leglényegesebb kérdés, a mely ott megoldásra vár. Csak kötelességemet véltem leróni, t. képviselőház, a mikor figyelmeztetni akartam a t. házat arra, hogy ha ennél a törvényjavaslatnál törvénybe iktatjuk azt a veszedelmes preczedenst, hogy a magyar igazságszolgáltatási felségjog szempontjából lehetséges az, hogy 0 felsége maga ad personam nevezze ki az elnököt: akkor megadjuk a lehetőségét annak, hogy a katonai perrendtartásnál már preczedensre fog hivatkozás történni, és igazán kár volna ezt a veszedelmes jxreczedenst tőrvénykönyvünkben a függetlenségi párt égisze alatt megalkotni. (Élénh helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, a t. igazságügyminister ur be fogja látni, hogy a törvényjavaslat ezen diszpozicziő nélkül is megalkotható, de ha nem lehet másként, nagyon kérem a-t. minister urat, hogy ezen diszpozicziőt, inkább hagyja ki, semmint egy ilyen veszélyes közjogi elvet törvénybe iktassunk, hogy a bírói felségjog szempontjából a ministeri ellenőrzésről lemondjunk és O felsége személyes jogává deklaráljuk a bírósági elnök kinevezését. Ezeket kötelességemnek tartottam elmondani azzal, hogy ha ez az intézkedés fenntartatik, legmélyebb sajnálatomra nem lennék abban a helyzetben, hogy ahhoz hozzájáruljak, Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Güníher Antal igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a legfontosabb kérdésről, a bíróság elnökének kinevezése kérdéséről kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) A törvényjavaslat szövege azt mondja, hogy e bíróság elnökét a magyar ministerium meg33