Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

252 M7. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. a- mint ez a javaslat akarja és gondolja, soha nem volt. .,-••• Mit mond a Hármaskönyv a királyra vonatkozólag ? Azt mondja II. rész 39. czikke. (Olvassa)*: »Továbbá meg kell jegyezni, hogy a királyi Felség az ország nádorispánja előtt minden panaszos és pörlekedő ellen törvénybe állani és jogügyeinek igazgatója utján felelni köteles ugyan: 1. <§. De főbenjáró Ítéletben vagy fejváltságban, avagy javainak elvesztésében nem szokták elmarasztalni ; hanem csak a tisztjei vagy jobbágyai által bárkinek okozott károkat kell megtérítenie. 2. §. Ha pedig valamely földeket illető határjárás és igazításban vagy egyéb ügyek vagy hatalmaskodás miatt eskütétel Ítéltetnék meg részére : — a király akkor jogügyeinek igazgatója lesz köteles ezt a nádorispán határozatához képest ö felsége képében letenni.« Ennyit mond a magyar alkotmány a király jogaira vonatkozólag e részben ; ez sem mondja azt, hogy a király a törvény alól feltétlenül mentesítve van, hanem csak bizonyos esetekben ; azonban a királyi család tagjaira vonatkozólag sehol, különösen magánjogi tekintetben, nem találunk intézkedést a magyar törvényekben. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy ez a külön bíróság teljesen független ; a bírói függetlenség minden attribútumával el lesz látva, és másod- és harmadfokon teljesen beolvad a birói szervezetbe. Ha azonban azt akarjuk, hogy ez a bíróság független legyen, akkor nem szabad épen az elnököt besorozni a bécsi lakáj-testületbe és az elnök intézkedései ellen f elebbvitelt kell engedni a budapesti táblához és a kúriához. A törvényjavaslat részletes indokolásából látom, hogy a jegyzői és kezelői munkákat a főudvarnagyi hivatal végzi Budapesten ; tehát ezen munkákat is a bécsi főudvarnagyi hivatal végzi ; igaz, hogy Budapesten és magyarul, de ez a kezelőszemélyzet mégis a bécsi főudvarnagyi hivatalból kerül ki. Azt mondja a 3. §., hogy e bíróság hatósága kiterjed a királyi ház tagjaira. ívem volna kifogásom, ha csak a királyi ház tagjainak egymásközti rjereire terjedne ki és nem arra az esetre, a mikor egyszerű polgár perli a királyi ház valamelyik tagját. Hisz erre a bíróságra Ö felségének, vagy a család egyik tagjának, a legnagyobb befolyása van! Ámha. meg is Ítélik a követelést, a végrehajtást nem a rendes polgári biróságok, hanem ismét a főudvarnagyi hatóság rendeli el és foganatosítja, hacsak a 10. §. szerint maga a király nem tartotta fenn magának a végrehajtást, mert Ö felségének van fentartva a hatalom, hogy a végrehajtás dolgában a körülményekhez képest intézkedhessek, tehát, hogy valósággal végrehajtó legyen. Nem volna ez ellen kifogásom, ha a királyi család tagjainak egymásközti ügyeiről lenne szó, — mert ekkor a bíróság mintegy választott bíróságként fogható fel — de a mikor egyszerű polgáremberek követeléséről van szó, akkor a bíráskodásnak és a végrehajtásnak ilyetén megoldását magánjogi lehetetlenségnek tartom. Jó lenne mélyen t. minister nr a 4. §-nál egy olyan módosítást tenni, — ón nem teszek, mert akkor már ez okból is leszavazzák — hogy a 4. és 5. szakaszokba beiktattassék, hogy csakis akkor lesz illetékes a főudvarnagyi bíróság, a mikor nem egyszerű polgári személy fordul a királyi család valamelyik tagja eUen. A 6. §. megmondja, hogy a királyi ház tagjainak egymásközti magánjogi pereit Ö felsége dönti el. Ez ellen sokaknak van kifogása, nekem nincsen. Annál inkább van kifogásom a 7. §. ellen, a mely azt mondja, hogy a főudvarnagyi hivatal a nyilvánosság és bizalmi férfiak kizárásával dönt. Ha bizonyos családi ügyeket tárgyalnak, a melyekhez a laikus közönségnek semmi köze, akkor ezt érteném. De a mikor az én keresztemet tárgyalják, a királyi család valamelyik tagja ellen, hogy akkor kizárják a nyilvánosságot, sőt még két bizalmi férfiút se vezethessek oda, ezt megint perjogi és magánjogi lehetetlenségnek tartom. Azt mondja a 9. §.. hogy Ö felsége még azokat az ügyeket is, a melyek a főudvarnagyi bíróság hatáskörébe tartoznának, a saját intézkedésének tarthatja fenn. Ha Őfelsége egy rendeletet kiad, az őt kötelezi, de minket, állampolgárokat nem kötelez, csak ugy, ha Magyarországon levő valamelyik minister ellenjegyezte. Kérdem a minister urat, hogy, ha a 9. és 10. §. szerint Ő felsége egy polgárember keresete dolgában fentartja magának az intézkedést, az az intézkedés hatályos lesz én reám nézve ministeri ellenjegyzés nélkül is ? Ha igy volna, a mit nem tételezek fel, méltóztassék ezt a részletes tárgyalásnál korrigálni, mert ez a legnagyobb bizantinizmust jelentené. Azután azt mondja ez a javaslat, hogy a királyi család tagja esküt tenni nem köteles. Értsük meg egymást: akkor, a mikor egy polgárember bepörli a királyi család valamelyik tagját, pl. 1000 frtos váltó alapján, ő megtagadhatja az aláírást és esküt tenni nem köteles, hanem Írásbeli njdlatkozatot tesz, hogy az az aláírás nem tőle származik. Azt, hogy esküt tenni nem köteles, a 12. §. mondja ki; a 14. §. szerint pedig a 12. §. esetében ügyvédi képviseletnek van helye. Nem gondolnám, hogy azt akarja a minister ur elérni, hogy még ezt az esküpótló nyilatkozatot is a fenség helyett ügyvéd tegye meg. Azonban mindenesetre ugy lehet magyarázni ezt a 14. §-t. Már pedig ezt az abszurdumot még erről a törvényjavaslatról sem tételezem fel. De méltóztassék mindenesetre kikorrigálni és kimondani, hogy az ügyvédi képviseletet nem lehet kiterjeszteni arra az esetre, mikor az eskü helyett az illető alperes nyilatkozik. Azt mondja a 12. §., hogy ez a kijelentés, t. i. az esküt pótló kijelentés, helyettesíti az eskü tényleges letételét és annak jogi következményeivel jár. Nézzük csak, hogy micsoda jogi következménye van annak ? Jóformán semmi. A mai gyakorlat