Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-447
447. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. 253 szerint kár az arra való hivatkozás is. A magyar büntetőtörvénykönyv 5. §-a kimondja, hogy a büntetőtörvénykönyv, a fegyveres erőhöz tartozók kivételével, minden honpolgárra kiterjed, és a gyakorlatban azt látjuk, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv — törvényellenesen — nincs kiterjesztve a királyi család tagjaira. Ennek a kérdésnek a megoldását a bűnvádi perrendtartás is kikerüli, a mennyiben 31. §-ában kimondja, hogy nem terjed ki a bűnvádi perrendtartás a területenkívüliséget és személyes mentességet élvezőkre ; de hogy kik azok, a kik személyes mentességet élveznek, azt a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény nem mondja meg. Ha a királyi család tagjaira ki akarják terjeszteni a magyar biróságok hatáskörét, akkor azt a megoldatlan kérdést is meg kell oldani, hogy ha a királyi család tagjai a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedetet követnek el, ki itél felettük, és milyen jogszabályok szerint ? Ha az illető katona, tudjuk, hogy katonai bíróság itél; de hátha például a herczegnők követnek el büntetendő cselekményt, ki itél felettük ? Ez a dolog tisztázva nincs. Ha tehát hozzá fogunk ezen kérdések tisztázásához, nemcsak azt kellene kimondanunk, hogy az eskü jogi következményei fenforognak, hanem azt is meg kellene mondani, hogy miben áll az a jogi következmény, ki által és miként gyakoroltatik, mert igy csak odavetett szó az, hogy az eskünek jogi következményeivel jár. Azt hiszem, ezekben kimutattam, hogy ez a törvényjavaslat nem fogadható el különösen azért, mert ennek a biróságnak elnöke a Bécsben székelő osztrák főudvarnagyi hivatal személyzetéhez tartozik, a mi által sérti alkotmányunkat és közjogi, magánjogi és büntetőjogi lehetetlenséget tartalmaz. Mindezen okokból, ugy a magam részéről, mint a balpárt álláspontjából kifolyólag ezen törvényjavaslattól a hozzájárulást megtagadom. Elnök : Ki következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Kmety Károly ! Kmety Károly: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, és az igen t. igazságügyminister ur, hogy erre a törvényjavaslatra néhány észrevételt tegyek, hogy kritikai szemüvegen át vizsgáljam ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát. (Halljuk ! Halljuk !) Legelőször is szabad legyen konstatálnom, hogy a törvényjavaslat czime nem felel meg egészen a tartalomnak, mert a törvényjavaslatban tulaj donképen kettőről van szó : a főudvarnagyi bíráskodásról és azután Ö felsége, a király közvetlen személyes bíráskodásáról. Altalánosságban szólva, ezt a törvényjavaslatot szerencsés alkotásnak nem tartom. Tudom, hogy a szabadelvű korszaktól vettük át, örököltük ezt a törvényjavaslatot; tudom, hogy már Polónyi Géza igazságügyminister ur ezt a törvényjavaslatot készen találta. Nem tudom azonban, hogy azon módosításokban, a melyeken a Plósz-féle javaslat keresztül ment, van-e neki része és nem tudom, hogy egyáltalában milyen állást foglal el ezen javaslattal szemben ? Annyi azonban bizonyos, hogy Günther minister ur kezéből ez a szabadelvű korszaktól örökölt javaslat igen lényegesen megjavítva került a ház elé. T. ház! A mostani törvényhozásban, a hol a függetlenségi párt tulajdonképen többségben van és a hol a törvényalkotásokért az erkölcsi felelősség súlya főleg a függetlenségi párt vállaira nehezedik, igen fontosnak tartom, hogy ez a párt az ő törvényalkotásaiban különösen két szempontnak lehetőleg eleget tegyen. Az egyik szempont a demokratikus jogegyenlőség szempontja, a másik a közjogi tökéletes korrektség. En ezt a javaslatot teljes mértékben kielégítőnek egyik szempontból sem tekinthetem. A jogegyenlőségi szempontot nem elégíti ki ez a törvényjavaslat azért, mert magánjogi, peres és perenkivüli ügyekben teljesen feleslegesen egy kivételes bíróság alkotását rendeli el. (ügy van ! balfelől.) Azt mondja a törvényjavaslat indokolása (olvassa): »A királyság intézményének egyenes következménye, hogy a királyi ház tagjainak megkülönböztetett jogi állása legyen. Ez a megkülönböztetett jogi állás más intézményekben is nyilvánul, így a nagyobb rangban, a fokozott bírói büntetőjogi védelemben. A nagyobb ranggal és magasabb állással van összefüggésben az, hogy a királyi ház tagjainak külön bírósága legyen.« Én annyit konczedálok, t. ház, hogy büntető- és közjogi tekintetben a monarchikus princzipiumból következik magának a királynak, és csekélyebb mértékben, a királyi család tagjainak különleges jogállapota. De épenséggel nem folyik a monarchikus elvből — pedig az előadd úr is igen hangsúlyozta ezt, — hogy tisztán magánjogi bíráskodás tekintetében külön fórum elé tartozzanak a királyi család tagjai, vagy más magasabb fejedelmi személyiségek. Sőt még tovább megyek, t. ház. Még azt merem hangoztatni, hogy maguknak ezeknek a személyeknek, illetőleg az ő jogi teljes biztonságuknak szempontjából sem kívánatos az, hogy jogügyeik, nevezetesen perenkivüli jogügyeik nem a rendes állami fórumok elé tartozzanak. Én a királyi bíróságban, a király hatalma alapján, a király nevében Ítélkező bíróságokban ezeknek a személyeknek ügyeire nézve is a lehető legtökéletesebb és legmagasabb rendű biztosítékot találom. Hivatva vagyunk, t. ház, arra is, hogy azon személyek szempontjából is méltassuk ezt a javaslatot, a melyeket külön birói fórum elé utal. Mondom, ismétlem, ezeknek amagasrangu királyi és más fejedelmi családoknak tagjai érdekében, jogbiztonságuk érdekében sokkal megfelelőbb lenne, ha a királyi biróságok döntenének az ügyeikben. Ez volna a jogegyenlőségi szempont és a monarchikus szempont szerinti megitélés is, a
