Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

447. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. 249 kocsin kellett az utat megtenni. A kereskedelemügyi minister ur erre való tekintettel, hogy a fürdőt a publikum számára hozzáférhetőbbé tegye, engedélyt adott arra, hogy a hőlaki állomástól egészen a fürdőig egy kicsiny, hat kilométer hosszúságú villamos vasút épittessék ki. Mivel a minister ur ebben teljesen saját hatáskörében járt el, s mivel az állami hozzájárulás csak 17.80%-ot tesz ki — tehát alatta marad a törvényben megengedett maximumnak — kérem, méltóztassék a minister urnak ezen jelentését tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat : méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister urnak jelentését tudomásul venni (Igen ! és méltóztatik-e elrendelni, hogy az hasonló czélból a főrendiházzal közöltessék, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen. akkorJkijelentem, hogy a jelentés tudomásul vétetik és hasonló czélból a főrendiházzal közöltetik. (Helyeslés.) Következik a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk !) Petrogalli Oszkár előadó : T. képviselőház ! Ez a törvényjavaslat annak a monarchikus elvnek folyománya, a mely minden monarchikus országban érvényesül: hogy t. i. az uralkodóház tagjai megkülönböztetett jogi helyzetben vannak. A magyar közjog is állandóan elismerte a magyar királyi család tagjainak megkülönböztetett jogi helyzetét. Kifejezést nyer ez részben azáltal, hogy magasabb közjogi rangot élveznek, fokozott büntetőjogi védelemben részesülnek, az adóztatásnál bizonyos kedvezményeket kapnak és másrészről kifejezést nyer azáltal is, hogy kivételes bíróság illetékessége alá tartoznak. Ezen utóbbi kivételes jogi helyzeten alapul a főudvarnagyi bíráskodás intézménye, a mely évszázadokon át tényleg fennállott és jelenleg is fennáll és pedig Fiume és Horvát-Szlavon-Dalmátországok területén az 1853. évben kiadott pátens alapján, nálunk pedig fentartotta annak hatályát az állandó birói gyakorlat, a mely döntvényeiben ismételten is kifejezést adott annak, hogy a perrendtartásról szóló 1868 : LIV. törvényczikk, valamint az ezen törvényt végrehajtó ministeri rendelet a főudvarnagyi bíróságot és annak bíráskodását hatályon kivül nem helyezte. Mostani szervezetében, összeállításában és működésében azonban élénk ellentétben áll ezen bíróság a mi közjogunkkal, a mi alkotmányunkkal és birói függetlenségünkkel. Ez a főudvarnagyi bíróság Bécsben székel; elnöke a főudvarnagyi hivatal irodaigazgatója és az irodaigazgató helyettese egyúttal a bíróságnak elnökhelyettese is. Tagjait, négy ülnököt Ö felsége természetesen a magyar ministerium minden ingerencziája nélkül, a bécsi első folyamodásu bíróságnak tagjai közül nevezi ki. Ennek a bíróságnak hivatalos nyelve a német és működésében a régi, már Ausztriában is elavult osztrák eljárási szabályokat alkalmazza. A bíróság határozatai ellen való felebbezés fóruma első fokon a bécsi KIÍPVH. NAPLÓ. 1906-1911. XXV. KÖTET. országos főtörvényszék, második fokon pedig az ausztriai legfőbb Ítélőszék. Mindezen tények tehát kirívóan igazolják, hogy ennek a bíróságnak jelen formájában való fennállása sérti alkotmányunknak azon alaptételét, hogy Magyarországon a birói hatalom csak a magyar királynak magyar alkotmány által reá ruházott hatalmának folyománya lehet. Ily körülmények között a magyar törvényhozás kötelessége, hogy ezen közjogi sérelmeket orvosolja és ha fentartja a főudvarnagyi bíróságot, azt összhangba hozza a mi közjogunkkal és a birói függetlenséggel. Álmagyar törvényhozás már 1903-ban is követelte ezt ; a képviselőház azon várakozásának adott kifejezést, hogy ezen anomáliák tényleg meg fognak szüntettetni, s hogy azok a perrendtartás keretében orvoslást fognak nyerni. Ezen javaslat tehát a képviselőháznak már régebben kifejezett álláspontját kivánja honorálni és csupán annyiban tér el attól, hogy önálló törvény alakjában, nem pedig a perrendtartás intézkedései között szabályozza ezen biróságot. Ennek magyarázata egyrészt abban rejlik, hogy ez az intézmény fontosságánál fogva megköveteli a külön törvényben való szabályozást, másrészt főleg az a körülmény indokolja ezt, hogy polgári perrendtartásunk Horvát-Szlavon-Dalmátországok területére, a melynek igazságügyi ügyekben autonómiája van, nem terjed ki, ellenben ezen bíráskodás mint közös ügy a magyar szent korona, országainak egész területére kiterjed. A törvényjavaslat nem helyezkedik azon álláspontra, hogy a főudvarnagyi biróságot mint kivételes biróságot elejtse ; azt fentartja, de reformot tartalmaz abban az irányban,hogy azt közjogunkkal összhangba hozza ; hogy bár fentartja ezt a biróságot mint kivételes biróságot, de felruházza mindazon attribútumokkal, a melyek azt ennek ellenére magyar és független bírósággá teszik, és végül szűkíti ennek a bíróságnak hatáskörét egyrészt abban az irányban, hogy azon személyek körét, a kikre e bíróságnak hatásköre kiterjed, restringálja, másrészt szűkíti a hatáskörét tárgyi terjedelemben is. Ezen törvényj avaslat Budapest székhelylyel egy magyar főudvarnagyi bíróság felállítását tervezi, a melynek elnökét Ö felsége a magyar ministerium meghallgatása után nevezi ki, úgyszintén két rendes és két helyettes ülnököt is a magyar ministerium előterjesztésére, és pedig olyan magjax állampolgárok sorából, a kik a magyar szent korona országainak területén érvényes birói képesítéssel bírnak. (Helyeslés.) A bíróság eljárásában a magyar eljárási szabályokat alkalmazza és ügykezelési nyelve is a magyar. Lényeges intézkedése e törvényjavaslatnak az, hogy a főudvarnagyi bíróság felebbezési fórumai : elsőfokban a budapesti kir. Ítélőtábla, másodfokban a m. kir. Curia, ugy hogy a főudvarnagyi bíróság a felebbezési fórumokban teljesen egybeolvad a rendes magyar bíróságokkal. 32