Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

250 447. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. A törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza azon garancziákat, a melyek ezen bíróságnak függetlenségét biztosítják. A törvényjavaslat 2. §-a ugyanis kimondja, hogy a rendes bírákra vonatkozólag fennálló mindazon szabályok, a melyek az együttalkalmazást kizáró okokat, a bírói elmozdithatatlanságot, a bírói anyagi és fegyelmi felelősséget állapítják meg, a főudvarnagyi bíróság tagjaira is alkalmaztatnak, és pedig a bíróság elnökére azon szabályok, a melyek a budapesti királyi törvényszékek elnökeire irányadók, az ülnökökre nézve pedig azon szabályok, melyek az első folyamodásu bírákra nézve, ületőleg azon fegyelmi szabályok, a melyek rendes birói minőségükre nézve fennállanak. A javaslatnak mindezen intézkedései, ismétlem, ezt a főudvarnagyi bíróságot fentartják ugyan, mint kivételes bíróságot, de egyúttal mint magyar és független főudvarnagyi bíróságot állítják fel. (Helyeslés.) A mi már most a javaslat részletes intézkedéseit illeti, a javaslat 3. §-a megállapítja azoknak a személyeknek körét, a kik ezen főudvarnagyi bíróság hatásköre alá tartoznak, természetesen csak abban az esetben, hogy ha alperesi minőségben állanak perben, azaz ha a per ellenük indíttatik meg. Idetartoznak a királyi háznak tagjai, továbbá mindazok, a kikre nézve eddig a főudvarnagyi bíróságnak illetékessége legfelsőbb intézkedéssel kiterjesztetett, a miben egyúttal beníoglaltatik az az intézkedés is, hogy ezentúl Ö felségének nem áll jogában a törvényhozásnak megkérdezése nélkül a főudvarnagyi bíróság illetékességét kiterjeszteni másokra, mint a királyi ház tagjaira, és igy csak a törvényhozás saját elhatározása, tehát törvény alapján terjeszthető ki a főudvarnagyi bíróság illetékessége. Kmety Károly: Expressis verbis nincs kimondva ! Petrogalli Oszkár előadó: A 3. §. második pontjának intézkedéséből eo ipso folyik ez a rendelkezés. Harmadik csoportját a főudvarnagyi bíróság hatásköre alá tartozó személyeknek képezik azok, a kik területenkívüliséget élveznek és magukat a főudvarnagyi bíróság hatáskörének önként alávetik. A társasbiróság mellett szabályozza a törvényjavaslat az eddigi tényleges állajsotnak megfelelően Ö felségének személyes bíráskodását is a királyi ház tagjai egymás közti magán- és statuspereiben, de ugyané szakasz egyúttal azt is mondja, hogy 0 felségének vagy az Ö felsége által delegált döntő bíróságnak ily ügyekben hozott rendelkezéseinek alkotmányjogi vonatkozásuk nincs ; végül pedig szabályozza a főudvarnagyi bíróság elnökének, mint egyes bírónak hatáskörét nem peres ügyekben, azaz oly ügyekben, a melyek e bíróság hiányában a közigazgatás elé tartoznának. Miután a törvényjavaslat közjogi sérelmeket küszöböl ki és a főudvarnagyi bíróságot összhangba helyezi a mi közjogunkkal, aütotmányos felfogásunkkal, a magyar birói függetlenséggel és annak kizárólagosságával, miután ez e téren haladást jelent, a magam részéről és az igazságügyi bizottság megbízásából ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Elénk éljenzés.) Elnök: Van valaki szólásra felírva ? Szmrecsányi György jegyző: Bozóky Árpád ! (Mozgás és derültség.) Bozóky Árpád : T. ház ! A töivéuy]avaslatot nem fogadom el, először is, mert ellenkezik a magyar alkotmánynyal, másodszor azért nem, mert ellenkezik a demokratikus elvekkel, a melyek pedig a függetlenségi és 48-as párt programmjának mindenkor alaptételét képezték és nem fogadom el azért sem, mert tele van közjogi és magánjogi képtelenségekkel. Álláspontom indokolásánál előveszem a ministeri javaslat indokolását, ennek nyomán haladok, annál is inkább, mert az előadó ur is ennek nyomán indokolta a törvényjavaslatot. Azt mondja az indokolás, hogy ö felségének főudvarnagyi hivatala nálunk is gyakorolt birói hatóságot. Legyünk mindenekelőtt tisztában azzal, hogy mi az az Ö felsége főudvarnagyi hivatala ? Ez egy Bécsben székelő lakájtestület, a melynek alapszabályai, szervezete, mindenféle intézkedései osztrákok; tehát azt akarja velünk a törvényjavaslat elhitetni, hogy oly ügyekben, a melyek a mi törvényeink szerint a magyar bíróság előtt lettek volna tárgyalandók, a mi törvényeink szerint, gyakorlatunk szerint a Bécsben székelő főudvarnagyi hivatal volt hivatva ítélkezni. Ennek indokolásául felhozza a minister ur az 1867 : LIV. t.-cz. 272. §-át, a mely megmondja azt, hogy a kézbesítés a főudvarnagyi hivatal utján történik. A kézbesítés először is nem birói funkczió. Abból, hogy a főudvarnagyi hivatal volt hivatva kézbesíteni, nem következik, hogy a főudvarnagyi hivatal birói funkczió teljesítésére hivatva volna. Hivatkozik továbbáa végrehajtási törvényre, a melynek 33. §-a azt mondja, hogy a királyi ház tagjai elien a végrehajtás jogcselekménye a főudvarnagyi hivatal kiküldöttje vagy általa megkeresett biró utján történik. Erre is azt mondom, a mit a kézbesítésre, hogy a végrehajtás sem birói funkczió. Abból, hogy valakinek joga van birói végrehajtásnál közbenjárni, nem következik az, hogy az illető ügyben birói funkcziót volna hívatva gyakorolni. De különben is, épen abban, hogy e két törvény ily kivételt tett a kézbesítésre és végrehajtásra vonatkozólag, el van ismerve az az általános jogszabály, hogy még a királyi család tagjaival szemben is és a területen kívüliséget élvezőkkel szemben is, már tudniillik, ha nincsenek az ő saját hazai bíróságuk alá rendelve, azokra nézve is a magyar bíróságok jogosultak eljárni, mert ha ez nem lenne igy, akkor nem kezdené igy a törvény, hanem megmondaná világosan, hogy ezek felett a birói hatóságot a főudvarnagyi hivatal gyakorolja. Hivatkozik a törvényjavaslat indokolása a birói gyakorlatra. Ha létezett ilyen birói gyakorlat, az egyenesen törvényellenes volt. Hogy méltóztatik