Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

446. országos ülés 7909 márczius 26-án, pénteken. 237 A kongnia jellege az állandóság. A ki magasabb képesítést szerez, csak akkor fog elmenni arra az elhagyatottabb vidékre, ha tudja, hogy garantálva vannak az életföltételei. Ha egy egyetemi fokot elért embert azzal honorálunk, hogy esetleg 800 K-ja maradjon, eleget tettünk ezzel a méltányosságnak, vagy sem ? Azt hiszem, semmikép. Nem akarom folytatni, (Élénk helyeslés.) csak arra hivatkozom, hogy különösen a mai viszonyok között az államélet egy exponense lesz a pap más szempontokból is, nevezetesen a jótékonyság, a közegészségügy és a népoktatás szempontjából. Mindezt az állam meg fogja követelni attól a paptól és ennek daczára maga az állam lehetetlenné teszi, hogy az a pap magasztos hivatását teljesíthesse. Méltóztatnak tudni, hogy a hegyvidéken működnek papok olyan helyeken is, a hová két nap alatt sem lehet orvost hozni és így a papoknak kell sokszor a híveket orvosi tanácsokkal is ellátni. Vagy hányszor történik meg, hogy az a pap végzi a népoktatást is, mert hiszen gróf Apponyi Albert kultuszminister ur arról nem gondoskodott még, hogy a hegyvidék elszórt községeiben legyenek állami iskolák; csak ott állit fel ilyeneket, a hol elég jó felekezeti iskolák vannak. Tekintve tehát a papok sokoldalú és magasztos hivatását, méltánytalanságnak és igazságtalanságnak tartanám, ha egy bizonyos visszaesés állana be és annak a lelkésznek csak azért, mert híveinek száma nem éri el a nyolczszázat, és azok is annyira szegények, hogy a hozzájárulás felét elviselni' nem tudják, csak félfizetéskiegészitést adjunk. Mindezen indokok alapján tisztelettel kérem, méltóztassék az egész szakaszt kihagyni. Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház ! Szives készséggel elismerem, hogy Kmety t. képviselőtársam indítványában foglalt rendelkezés haladást jelent a törvényjavaslat 3. §-ában lefektetett intézkedésekkel szemben, örömmel üdvözölném a kormányt, ha elfogadva Kmety t. képviselőtársam javaslatát, az abban foglalt intézkedés törvényerőre emelkednék. Már az előttem szólott Pop Cs. István t. képviselőtársam beszéde is meggyőzhetett mindenkit, hogy félrendszabályokkal, féligazságokkal a nemzetiségek jogosnak vélt érdekét nem lehet szolgálni, mert a legméltányosabb intézkedések ellen is olyan durva, támadó hangon szólalnak fel, mint Pop Cs. István képviselőtársam. Pop Cs. István : Kikérem magamnak ! Nagy György: A 3. §., a mi tiltakozásunk daczára, a függetlenségi és 48-as pártnak a múltban elfoglalt és mindig hangoztatott állásfoglalása daczára, azoknak a lelkészeknek is jövedelemkiegészítést ad, a kik az 1840 : VI. t.-cz. 8. §-ában foglalt rendelkezéseknek nem tudnak eleget tenni, vagyis, a kik a magyar nyelvet nem bírják. Azt várhattuk volna, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur a javaslat ezen intézkedéséért a magyar riártok részéről jól megérdemelt támadásban fog részesülni és épen a nemzetiségi képviselők fognak neki köszönetet szavazni, hogy vélt jogaik megvédésére sietett a törvényjavaslatba olyan intézkedéseket lefektetni, a melyek fennálló tételes törvény rendelkezéseit sértik. És ime, a helyett, hogy köszönetet mondtak volna, a helyett, hogy a nemzetiségek háláját tolmácsolták volna, milyen hangon beszélt Pop t. képviselőtársunk ? Méltóztatnak látni, hogy daczára a törvényjavaslat 3. §-ában az egységes nemzeti állam rovására tett engedményeknek, a nemzetiségek mégis minden rendelkezésükre álló eszközzel lázítani akarnak a törvényjavaslat ezen intézkedése ellen. Azért azt tartom, hogy nem szabad félrendszabályokkal megelégedni, nem elég azt a féllépést megtenni, a melyet Kmety t. képviselőtársunk indítványoz, hanem maradjunk szigorúan a törvényes alapon és követeljük az 1840. évi VI. t.-czikk 8. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtását. Mondjuk ki nyíltan, határozottan, hogy azok a lelkészek, a kik magyarul nem tudnak, jövedelem-kiegészítésben egyáltalában nem részesülhetnek. (Flelyeüés.) T. képviselőház! Egy papnak, ha a maga fenséges hivatását igazán akarja teljesíteni, éreznie kell azt a kötelességet, hogy az állam nyelvét elsajátítsa, hogy annak birtokában a maga elvállalt hivatásának eleget tudjon tenni. (Ugy van!) És a ki még ennyi kötelességet sem érez, a ki ellenszegül és megtagadja a magyar nyelvben érvényre jutó magyar nemzeti állameszmét, az nem jutalmat, hanem ellenkezőleg büntetést érdemel a nemzet részéről. (Ugy van !) Mi szegény, kicsiny nemzet vagyunk arra, hogy ellenségeinket jutalomban részesíthessük. Elég sok jó hazafi van, a ki rászorul ennek a nemzetnek a segítségére, elég sok olyan . . . Pop Cs. István : Hát adót nem fizetünk ? Fizetjük az összes adókat! Nagy György : . . . nemzeti kérdés van, a melynek megoldására uj pénzforrásokat kell nyitnunk, ne lépjünk tehát arra a veszélyes lejtőre, a melyre ennek a törvényjavaslatnak 5. §-a vinne, a mely szakasz a nemzet ellenségeinek megjutalmazását iktatná törvénybe. Pop Cs. István : Ennek az országnak nincsenek köztünk ellenségei ! (Félkiáltások : Látjuk !) Elnök: Csendet kérek! Nagy György: T. képviselőház! Én nem hiszem azt, hogy Pop Csicsó István képviselő ur a jó magyar érzésű, a nemesen gondolkodó papok nevében, vagy csak azok egy részének nevében is jogosítva lenne itt szót emelni. Én nem tudom, hogy kiknek véleményét, kiknek állásfoglalását képviseli, de nem szabad feltételeznem azt sem, hogy

T akadjon magyar országgyűlési képviselő, a ki igaz meggyőződésből a magyar nyelv jogai ellen állást merne foglalni. (Igaz! Ugy van!) Lukács László : Nem az ellen foglalunk állást! (Zaj.)