Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

238 kK. országos ülés l'JÜ9 márczius 26-án, pénteken. Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: Csodálatos, hogy még azt is kétségbe merik vonni, hogy az 1840 : VI. törvényczikk 8. §-ának rendelkezései Erdélyre is kiterjednek. A. mig az 1848 előtti azon törvényeket, a melyek reájuk nézve kedvezőek voltak, mindenkor akczeptálták, azoknak érvényes voltát mindenkor elismerték, addig most megragadják a legelső alkalmat annak a közjogi abszurditásnak hirdetésére, hogy rájuk, erdélyiekre nézve az 1840 : VI. törvényczikk nem kötelező. (Maniu Gyula közbeszól.) Erre csak azt jegyzem meg, hogy Erdély még nem az uraké! Erdély a magyar nemzeté, Erdélyt képviselem én is és tiltakozom az ellen, hogy az urak nagyzási mániájukban Erdélyt e törvényhozás termében a maguk számára kisajátítani akarják. (Elénk helyeslés.) Én, mint erdélyi képviselő is mondom és elismerem, hogy reánk, erdélyiekre nézve, igenis, kötelező az 1840: VI. törvényczikk minden rendelkezése. (ügy van !) ügy tüntetik fel itt az oláh nemzetiségi képviselők, a kik Erdélyből kerülnek ide, mintha egyedül ők lennének hivatva arra, hogy az erdélyi közvéleményt és ennek a közvéleménynek meggyőződését képviseljék a parlamentben. (Mozgás a középen.) Ezt a felfogásukat vissza kell utasítanom. (Helyeslés.) Nemcsak számbeli, de erkölcsi túlsúlyban is vagyunk az urakkal szemben, mert mi az egységes, egyetemes magyar nemzeti államot képviseljük, önök pedig — mint a legközelebbi múltban is kitűnt Maniu Gyula képviselő ur felszólalásából — idegen czélokat szolgálnak, idegen törekvéseket istápolnak, (ügy van! jóbbjelől. Mozgás a középen.) T. képviselőház ! Rövid leszek felszólalásomban. Én azt hiszem, hogy a kik beérték volna Kmety Károly javaslatával, Pop Csicsó képviselő ur állásfoglalása után azok is hozzám csatlakoznak. Én azt inditványozom, hogy maradjunk meg a törvényes alapon és a nemzet ellenségeit ne jutalmazzuk. Mondjuk ki, hogy az a pap, a ki a magyar állam nyelvét nem tudja, jövedelemkiegészítésben ne részesülhessen. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Ez az indítvány világos, határozott; megfelel a törvénynek, megfelel a magyar nemzet érzelmeinek. Módosításom a következő (olvassa) : »A harmadik szakasznál az utolsó bekezdés helyett uj szövegként ajánlom : Az 1840 : VI. t.-cz. 8. §-ában foglalt követelményeknek megfelelni nem tudó lelkész, vagyis az a lelkész, ki a magyar nyelvet nem birja« — ez a törvényből van idézve — »helyi káplán, külön rendszeresített misszióju káplán jövedelem-kiegészítésben nem részesük. Természetes, hogy a 3. bekezdés, a mely még tovább megy és nemcsak 800 korona jutalmat ad a nemzet ellenségeinek, hanem méltányosság tekintetéből még nagyobbat, a módosítás kapcsán egészen kimarad. Tisztelettel kérem Kmety Károly t. képviselőtársamat, hogy ha eddig, szerintem helytelenül, tévesen, méltányos is akart lenni, Pop Cs. István elhangzott, felhangzott felszólalása által győzesse meg magát arról, hogy itt egyetlen álláspont van helyén, az én álláspontom, a mely a törvény alapján áll, a mely az egyetemes magyar nemzet érdekét szolgálja, és vonja vissza indítványát, hogy az enyém minden magyar országgyűlési képviselő hozzájárulásával törvénybe iktattathassék. Elnök : Szólásra ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Damián Vazul! Dani ián Vazul: T. ház ! Röviden fogok szólni, egyrészt az idő előrehaladott voltára, másrészt arra való tekintettel, hogy Pop Cs. képviselőtársam már eléggé megvilágította e szakasz rendelkezéseit, a melyek, a mint az ő indokolásából is kitetszik, e törvénybe nem valók. Az indokolás szerint e szakasz két nagy elvi, alapvető intézkedést tartalmaz ; igen, elvi intézkedést, de az érvényben lévő törvényre nézve, a melyre vonatkozik, nem alapvető, hanem alajarontó intézkedéseket. Nem fogom felolvasni a szakaszt — hiszen az általános vita alkalmával egyik részét felolvastam és Pop Cs. István t. képviselőtársam is egy részét felolvasta ; de jellemezni kívánom általánosságban azzal, hogy intézkedéseinek valóban nincs helyük itt a törvényben, mivel egy alkotmányos állam tekintélyével össze nem egyeztethetők. A ministernek, mint szeméhaiek, adják meg a rendelkezési jogot ; nem a törvény fog uralkodni, hanem az ő egyéni véleménye fog uralkodni lelkészek és lelkészségek felett. Ö a törvény kivételes eseteiben megadhatja a kedvezményt, az állami segélyt, és el is vonhatja. De azért sincs helye, mert mi tulaj donképen az indoka ezeknek a rendelkezéseknek ? A mint mondatik, az, hogy a haza- és államellenes ténykedéseket megakadályozzák, hogj^ tehát a lelkészeket arra kényszerítsék, hogy hazafiasak legyenek. Hát mi történik most azon egyházközségekben és azon lelkészekkel, a kik nincsenek az állami jövedelemkiegészítésre utalva ? Azoknak szabad hazaeüenesen, államellenesen működni ? (Zaj.) A törvény értelmében szabad; ez nem rendelkezik, csak azokra nézve, a kik az államtól javadalmuk kiegészítését kapják. De nincsen a törvényben helye azért se, mert valóban felforgatja a másik törvénynek egész alapját, másrészről pedig, a mint már az általános vita alkalmával is rámutattam, szerzett jogokat teljesen megsemmisít. Azokra az egyházközségekre nézve ugyanis, a melyek az 1898-iki törvény értelmében jogosultak voltak az 1800 koronás kiegészítésre, tekintet nélkül a 800 főnyi lélekszám és a kisebb lelkészi minősítés kérdésére, most az állami javadalmazást a községbeli hívek 800 számától és a községnek a magasabb jövedelemhez szükséges többletnek, vagyis a 800 korona felének a hozzájárulásától teszi függővé. Ezek tehát olyan rendelkezések, a melyek valóban sértik egy alkotmányos állam tekintélyét; sértik az egyház méltóságát, közjogi