Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-446
236 H6. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. hogy miképen lehetne még egy éket verni a pap és a nép közé, miképen lehetne mindazt, a mi ebben az országban létrejön, a nemzetiségek megsértésével létrehozni. (Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Pop Gs. István: Semmiféle magyar szempont ezt nem indokolja, mert nemcsak a méltányosság, hanem a rideg igazság is azt mondja, hogy nem követelhetek a múltra vonatkozólag olyas valamit, a mire a niinister azt mondja, hogy sajnos, ez ideig nem követelték azt meg. Soha nem merült fel ez a kívánság az állam részéről, hogy megkövetelem a papoktól, hogy tudjanak magyarul. Kmety Károly: A törvény kivánja. Pop Cs. István : A törvény nem sokat ér, ha végre nem hajtják. (Zaj.) Mint mondám, semmiféle magyar érdek nem forog koczkán, mert a természetes fejlődés ugy is odahajtja azt a theologust, hogy megtanul és fog is tudni magyarul. Még érteném, ha azt mondanák, hogy ha idegen iskolákból kerülnek ki a papok, akkor nem hivatkozással a régi törvényre, hanem hivatkozással a most kimondandó rendelkezésre, kivánják, hogy igazolja a magyar nyelv tudását. De jön azután a második dolog és ez az u. n. méltányossági körülmény. Erre vonatkozólag nekem az az álláspontom, hogy ilyen fontos ügyekben törvényileg kell elintézni minden vitás kérdést. JSTe adassék semmi kegyelmi hatalom a ministernek, mert lehetnek ministerek — azt senki sem fogja tagadni, — a kik visszaélnek és vissza is fognak élni az ilyen felhatalmazással. Hódy Gyula: Az önök barátai voltak azok a ministerek, a kik visszaéltek. Pop Cs. István: Ez a második szakasz sújtja leginkább az autonómiát, ez alkalmas arra, hogy a kormányok kezében abból a papból ne papot, hanem kortest faragjon. (Zaj.) Ez a szakasz adja meg a nagy hatalmat, hogy e törvény intézkedéseivel politikai czélokra lehessen visszaélni. (Zaj és ellenmondásoJc.) Hiszen, ha e törvénynek csak az a czélja, hogy a lelkészek javadalmazását javitsa, hogy magasztos hivatásuknak inkább megfelelhessenek, hogy szolgálataikat az állam némileg megjutalmazza, akkor szabad-e egy ilyen kétes felhatalmazást adni, a mely veszedelmes fegyver lehet egy minister kezében nemcsak arra, hogy azt a papot magasztos hivatásától elterelje, hanem arra is, hogy a pap és nép között ledönthetetlen válaszfalat állítson fel. (Zaj és ellenmondásoh balfelöl.) A kegyelmi paragrafusról beszélek; hogy visszaélnek vele, arra van elég bizonyíték, mert ismerjük az ilyen kegyelmet! (Zaj.) Leszek bátor csak'az 1868: IX. és az 1868: XXXIX. t.czikket említeni, a melyek a román metropoliákat helyreállítják és ezen egyháznak teljes autonómiát biztosítanak; ennek alapján nyugszik a görög-keleti román egyház szervezeti szabályzata, a mely 0 felsége által jóvá van hagyva. Ebben határozottan meg van hagyva, hogy az egyház lelkészeinek oktatásáról és neveléséről maga gondoskodik. (Zaj.) Bármennyire türelmetlen a t. ház, kénytelen vagyok ezen törvényes okokat felhozni, hogy meggyőzzem, milyen veszedelmes térre lépett a minister úr, a mikor egy nem létező törvényben foglaltakra hivatkozik. Különben bármilyen okoskodással mondhatná is azt, hogy ez a törvény létezik, csak a szorosan vett Magyarországon létezik, mert sohasem terjesztetett ki a,z unió után a többi részekre. Nagyon veszedelmes preczedens ez; hisz akkor bármelyik ministernek eszébe juthatna, hogy az Approbátát és a Compilátát is kiterjessze; mert ezek nincsenek expressis verbis hatályon kivül helyezve. Én nyugodtan bizom ezt a kérdést akármelyik közjogászra, — de nem Kmety Károly t. kéjyviselőtársamra, — mondják meg, hogy ez a törvény az uj Magyarországra, a melynek alapját az 1868. évi XLIII. törvényczikk vetette meg, kiterjed-e. T- képviselőház! A harmadik indok, a miért én azt kérem, hogy az utolsó bekezdés is kihagyassék, az, hogy itt erre vonatkozólag határozottan visszaesés van az 1898 : XIV. törvényczikkel szemben. A materiális világban az állam gondoskodik arról, hogy befektetései meghozzák a kamatot; a mikor ipart pártol, ezt azon a czimen teszi, hogy áldoz azért, hogy munkát^ adjon a munkásnak és fellendítse az ipart. Épen csak a lelkek valláserkölcsi nevelése terén legyen az állam annyira szűkkeblű, hogy épen a legelhagyatottabb községek lelkiüdvéről ne gondoskodjék? Ezen utolsó bekezdés leginkább sújtja a görög-keleti és a görög-katholikus egyházat, mert tudvalevő dolog az, hogy ezeknek hivei laknak hegyes vidéken és kényszerülnek kisebb helységeket alkotni. Az 1898: XIV- t.-cz. kizárólag a képesítésre fektetett súlyt. A minister ur meggyőződhetik, hogy milyen lelkesen karolták fel hivatásukat az egyházak; zsinati határozatot hoztak, a melyben kikötötték a magasabb képesítést, mert látták a jó intencziót. Most megvan a kvalifikáczió, a melyre olyan nagy súlyt fektetett a minister ur ellenzéki korában, de ez a kvalifikáczió többé nem honoráltatik, mert a kiegészítést ahhoz a feltételhez akarták kötni, hogy legalább 800 legyen a lélekszám és hogy az a szegény nép az 1600 K felét a magáéból biztosítsa. A ki azt mondja, hogy javítani akar a helyzeten, annak nincs joga az amúgy is szerény javadalmat leszállítani, leszállítani pedig nem egy-két, hanem 1200 községre nézve. Ily körülmények között azt hiszem, ez a javaslat nem fog megfelelni annak a czélnak, hogy tisztességes megélhetéshez juttassa a lelkészeket.
