Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

Mő. országos ülés 1909 Nagy György: T. képviselőház! örömmel hallottam a t. minister ur beszédéből, hogy ő maga sem tartja véglegesnek a lelkészi jövedelmek kiegészítését abban a mértékben, abban az összegben, a hogyan azt az előttünk levő törvényjavaslat 1. §-a meghatározza. De ha nekünk, a képviselők hogy ugy a kor igényeinek, — a mire hivatkozott a minister ur is — mint a társadalom által a papokkal szemben támasztott követeléseknek, szóval a lelkészi hivatásnak nem felel meg a törvényjavaslatba felvett 1600 K-ás jövedelemkiegészités, akkor nekünk a jövőre kifejezett jámbor óhajokkal, pium desideriumokkal nem szabad beérnünk, hanem meg kell ragadnunk most az alkalmat, hogy a papságnak ebben a kérdésben felekezetre való különbség nélkül egyértelműleg megnyilatkozott óhaját a törvényjavaslatban honoráljuk is. En azt hiszem — ezt a hitemet épen felekezetre való különbség nélkül minden felekezetű paptól szerzett értesüléseimre alapithatom — hogy a ház tagjainak nagy része, a képviselők többsége megígérte, — mindenki a maga kerületében ismerős papoknak — hogy ha előkerül a kongrua-törvényjavaslat, akkor állást foglal a 2400 K-ás jövedelemkiegészités mellett. Csitáry Béla : Igaz ! Ugy van ! Nagy György: Maga a minister ur mondotta, hogy ő nem vállalhat felelősséget egy utódjának politikájáért, nem vállalhat felelősséget olyan dolgokért, a melyeknek megvalósítása nem az ő ministersége ideje alatt következik be. Nem szabad tehát elszalasztanunk azt a kedvező alkalmat, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministeri székben olyan férfiú ül, a ki átérti és átérzi a papságnak jogos követelését, és a ki maga is igazságosnak tartja, hogy a jövedelem 2400 koronára egészíttessék ki. Szomorú dolog lenne, hogyha valahányszor nagy nemzeti érdekekről van szó, akkor örökké fhiancziális akadályokat állítanának a nemzeti érdekek megvalósulása elé, másszor pedig, ha nem épen a nemzet ellen irányuló törekvésekről van szó, hanem olyan törekvésekről, a melyek a maguk lényegében, a maguk tartalmában nem arra vannak hivatva, hogy erősítsék az egységes magyar nemzeti államot, azt látjuk, hogy ilyen törekvések számára mindig volt elegendő pénz, ilyen törekvések számára mindig tudott ujabb pénzforrásokat találni a kormány. A mostani kormánynak, mondhatom, kötelessége elfogadni azt az indítványt, hogy az 1600 koronás jövedelemkiegészités helyett a törvényjavaslat szövegébe 2400 koronás jövedelemkiegészités iktattassák. Még akkor is marad a jövendő számára tennivaló ezen a téren, még akkor sincs végleg rendezve ez a kérdés. Hiszen, hogy egyébre ne mutassak rá, még akkor is rendezni kell a korpótlék kérdését, és ennek a kérdésnek rendezésével ujabb teher fog hárulni az államkincstárra, mely teher hordozása elől a jövendő parlament, a mely hivatva lesz ezt a kérdést rendezni, bizonyára nem fog elzárkózni. tárczius 26-án, pénteken. 231 Én csak felújítom t. képviselőtársaim emlékezetébe ezt az Ígéretet, a melyet a legtöbb képviselő erre vonatkozólag tett, hivatkozom arra az állásfoglalásra, a melyet elfoglalt a múltban, a mikor nem azt mondotta, hogy majd a ministeri állásfoglalástól teszi függővé, hogyan fog a javaslat tárgyalásakor szavazni, milyen irányban fogja érvényesíteni a maga törvényhozói befolyását. Az 1. §-nál azt indítványozom, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészi állásainak jövedelme a törvényben megállapított feltételek mellett a javaslatban foglalt 1600 korona helyett, figyelemmel a lelkészi hivatásra, a dráguló életviszonyokra, a társadalmi igényekre 2400 koronára egészíttessék ki. Miután ez az indítvány teljesen fedi felekezetre való különbség nélkül Magyarország összes papjainak jogos kérését, jogos kívánságát, és miután ez az indítvány megfelel a képviselőház többsége által a múltban a parlamenten kivül elfoglalt álláspontnak, azt hiszem, hogy ez az indítványom vita nélkül egyhangúlag fog elfogadtatni. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Csitáry Béla : Elfogadjuk ! Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? Lukács László: T. képviselőház! Kötelességemnek tartom konstatálni, hogy az 1. §. második bekezdésében az a rossz szokásból eredő téves kifejezés fordul elő, hogy »a latin, görög és örmény szertartású róm. kath. egyház«, a mi nagyon helytelen, mert a római katholikus egyházra nézve magával a »római« jelzővel kétséget kizárva meg van mondva, hogy szertartása a latin. Az tehát, hogy görög szertartású vagy örmény szertartású, egészen felesleges. Következik ez abból, hogy : »unam sanctam catholicam, apostolicam« egyházat ismerünk. A szertartásra vonatkozólag pedig az a katholikus egyház egységét fejezi ki. A javaslat szövegezése tehát nem kánonjogi, s történelmileg sem helyes kifejezés. Ennélfogva indítványozom, hogy az 1. §. második bekezdéséből hagyassák ki a »római« szó és az egész törvényj avaslat szövegében, a hol ezen szavak előfordulnak, ez a kifejezés igy helyesbittessék. Ajánlom a t. háznak indítványomat elfogadásra. Elnök: Van valaki szólásra feljegyezve ? (Nincs !) Ha tehát szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A minister urat illeti a sző. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : T. ház ! A beadott indítványokkal szemben kötelességemnek tartom nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György t. képviselőtársam módosítását legnagyobb sajnálatomra azon okoknál fogva, a melyeket az indokolás is kifejtett, nem fogadhatom el. Ha elfogadhatnám, nem vártam volna be az indítványt, hanem magam is hasonló kiterjedésben vettem volna fel az erre vonatkozó intézkedést a törvényjavaslatba. Csernoch János t. képviselőtársam módosításaihoz hozzájárulok, mert azok egyike tényleg méltányosságon alapul.