Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-446
230 H6. országos ülés 1 ( J09 m< Kérdem roost már a t. képviselőházat: méltóztatik-e Nagy György képviselő urnak a kepékre vonatkozó határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérdem azokat, kik azt elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A képviselőház nem fogadja el Nagy Györgynek határozati javaslatát. Következik a részletes tárgyalás. Felkérem Szent-Királyi Zoltán jegyző urat, sziveskedjék felolvasni a törvényjavaslat czimét. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 1. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki felirva 1 Szmrecsányi György jegyző: Csernoch János. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek. Csernoch János: T. képviselőház! A már elfogadott javaslat indokolása maga is mondja, hogy ez a kongruakiegészités csak minimális kiegészítést képez, Már pedig az 1. §-nak második bekezdése végén foglalt intézkedés még ezt a minimális kiegészítést is igen sok helyen veszélyezteti és teljesen lehetetlenné teszi. Az 1. §. második bekezdésének végén ugyanis ez foglaltatik: »Ezen ellátás fejében az ellátó lelkésznek csak annyi kárpótlás jár, a mennyi szükséges, hogy 500 korona beszámításával teljes 1600 korona jövedelme maradjon«. Ez a toldás a t. kultuszminister ur által beterjesztett eredeti javaslatban nem volt meg, és ezt a toldást csak a pénzügyi bizottság tette hozzá a nélkül, hogy azt valamikép indokolta volna. Ha az ember elolvassa, nem is veszi észre mindjárt, mi rejlik ezen toldás mögött. Gondolkodni kell felette, és akkor lehet csak látni, hogy ennek mi a czélzata és hogy ez a czélzat képes tönkretenni az egész kongnia] avaslatnak intézkedéseit. Mert varrnak oly javadalmak is, sőt kell, hogy legyenek, melyeknek jövedelme többet tesz ki, mint 1600 koronát. Ha az ilyen javadalmaknál fog kelleni ezen toldás szerint kápláni állomást felállítani, akkor a segédlelkész tartására be fogják számítani a plébánosnak azt, a mivel neki többje van 1600 koronánál. Hogy konkrét példával felvilágosítsam a dolgot, például valamely plébánia össze van írva 2100 koronára. Ez maga nem sok, ebből sem lehet nagyon megélni. Már most ezen plébánia területén felmerül a szüksége egy kápláni állás szervezésének. Az illető egyházi hatóság akár katholikus, akár protestáns, be fogja nyújtani kérvényét és kérni fogja egy kápláni állomás felállítását. Az a kongruabizottság, mely a javaslat értelmében a katholikusok részére fel fog állíttatni, vagy a kultuszministeárczius 26-án, pénteken. rium, melynek egyik osztálya elbírálja a protestáns kongruára vonatkozó igényeket, meg fogja nézni a plébánia összeírását, s azt fogja látni, hogy annak a plébániának a javadalma kitesz 2100 koronát, s akkor az 1600 koronán felüli 500 koronát le fogja vonni, s azt fogja mondani, ennek a plébánosnak nem adunk káplánt, mert kongruája 500 koronával felülhaladja az 1600 koronát, és a kápláni állást szervezni fogják a plébániai javadalom terhére, s ily módon a jobb plébániai javadalmakat le fogják szállítani 1600 koronára. (Igaz ! Ugy van !) Ez sem a kultuszmmisteriurnnak, sem pedig a t. háznak szándéka nem lehet, nem is tudom, hogy került ez ebbe a törvényjavaslatba. Nem is szabad ennek benn maradni, mert különben a törvényjavaslat a maga czélját meg fogja hiúsítani. Tiszteletteljes indítványom tehát oda terjed, (Halljuk ! Halljuk!) hogy az 1. §. második bekezdésének végéről hagyassák ki az utolsó mondat, mely ezen szavakkal végződik : »Ezen ellátás fejében az ellátó lelkésznek« stb. (Helyeslés.) Azonkívül van még észrevételem a javaslat következő pontjára nézve. Törvénykönyvünkben sok olyan törvény foglaltatik, a mely nemcsak rendelkezéseket és intézkedéseket tartalmaz, de egyúttal bizonyos tárgyalásokat, vagy történelmi tényeket örökít meg. így pl. az összes kiegyezési törvényeinkben bennfoglaltatik a tárgyalások menete, s az megvan ott örökítve. Az ezredéves jubileumi törvényünkben is egy történeti esemény van megörökítve és voltaképen az képezi a törvénynek tartalmát. Ebben a törvényjavaslatban is, különösen annak bevezető részében oly dolgok foglaltatnak, melyek a törvényjavaslat előkészítésére vonatkoznak. Ezek az előkészítések abból állottak, hogy a kultuszminister ur tárgyalásokat folytatott egyrészt ö felségével, mint a katholikus egyház legfőbb kegyurával, másrészt a püspöki karral, a mely ebben a törvényjavaslatban anyagilag is érdekelve volt. Szükséges tehát, hogy a törvényjavaslat szövegezése ezeknek a tárgyalásoknak megfelelően legyen megfogalmazva, hogy megörökítse a történeti hűség kedvéért mindazt, a mi a javaslat előkészítésekor történt. Ebből a szempontból indítványozom a következőt. (Halljuk ! Halljuk 1) A harmadik bekezdés harmadik sorában ezen szavak után: »részesithetők, hogy a jelen törvényben megjelölt czélhoz« szavak után beszúrandó »főkegyuri elhatározás szerint«, mert főkegyúri elhatározás szerint lett kimondva, hogy a vallásalap mennyivel fog járulni a kongruák kiegészítéséhez, továbbá a negyedik sorban ezen szavak után »katholikns nagyobb egyházi javadalmak legalább« után beszurassék megint a történeti hűség kedvéért: »az általuk megajánlott« s aztán folytatódnék »évi 700.000 koronávak stb. Ebben áll három tiszteletteljes módosításom, kérem a t. házat, méltóztassék azokat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Szmrecsányi György jegyző: Nagy György!
