Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

márczius 26-án, pénteken. 228 H6. országos ülés 1909 tekintettel — nagy örömömre szolgál. (Halljuk! Halljuk!) Mert az ő beszédében az egyik tétel az, hogy legyen szíves, úgymond, a minister megmagyarázni, mert én ezt még illetékes helyről nem hallottam soha, hogy mit ért egységes magyar nemzeti állam alatt. (Halíjuk! Halljuk!) Másik tétele pedig az, hogy ő az 1868 : IX. törvényczikk 6. §-ából, mivel a kérdéses egyház ott görögkeleti román »nemzeti« egyháznak van nevezve, — olyan időben keletkezvén e törvényczikk, midőn a terminológia megválasztásában még nem voltunk eléggé óvatosak — (Ugy van ! Ugy van! a. jobb-és a baloldalon.) azt a következtetést vonja le, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ennek a nemzeti egyháznak nemzeti jellegéhez — már t. i. román nemzeti, helyesebben mondva nemzetiségi jellegéhez — való ragaszkodás első kötelessége minden lelkésznek és csak mellékesen, a mennyiben ezzel összeférhet, tehet ő szolgálatot az ő egyházának. (Mozgás.) Mikor pedig a görög katholikus román uniált egyházról szól, akkor ő a pápának, megvallom a mi közjogunk szerint szabatosabban formulázott intézkedését — mert a pápa nem román nemzetről, hanem »linguae romanae«-ről szólt — szintén ugy akarja lefordítani, hogy az is »nemzeti«-ről beszél, és a román görög katholikus egyházra nézve is, a melyhez ő tartozik, ezt a kötelezettséget akarja megállapítani, hogy t. i. első kötelezettségük a románsághoz való intranzigens ragaszkodás (Mozgás.) A t. képviselő ur maga is ezen egyház lelkészeinek egyike, még pedig nem is a legutolsók közé tartozik értelmi tekintetben és tekintélyre nézve. Hátha vannak ott olyanok. — és kell, hogy mások is legyenek, mint ő — a kikre nézve az egységes magyar nemzeti állam fogalma nem tiszta és nem világos ; ha vannak olyanok, a kik első kötelességüknek az ő egyházuk nemzetiségi jellegének fentartását tekintik és csak mellékeseknek tekintik a vallási szempontokat . . . (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl. Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet hérek ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister:... ha vannak, a kik ezt tekintik az elsőnek : akkor ő maga megállapította a ház előtt azt, ( Ugy van ! Ugy van !) hogy a mikor ilyen áramlatok léteznek egyes egyházakban, akkor ezekkel szemben kautélákat kell szerezni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és jobbfelől.) Mert én abból a lehetetlen helyzetből akarom a magyar államot kiszabadítani, hogy a saját pénzén erősítse meg és támogassa azokat, a kik az egységes magyar államot vagy nem értik, vagy nem ismerik, avagy annak szolgálatába épen nem, vagy csak feltételesen akarnak lépni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és jobbfelől. Mozgás a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Még némely specziális megjegyzést óhajtok tenni. Tudniillik ugyancsak Nagy György t. képviselőtársam felemiitette, hogy protestáns segédlelkészek azzal fordultak ő hozzá, hogy theológiai tanulmányaik sorrendjének beosztása folytán a segédlelkészekre vonatkozó intézkedés rájuk nézve sérelmes lehet. Nem vagyok e pillanatban abban a helyzetben, hogy erre az igazi vagy állitólagos sérelemre nézve — nem tudom megállapítani — részletesen nyilatkozhassam. Csak annyit mondhatok, hogy egyenlő mértékkel akarok mérni mindenkinek ; ugyanazon képesítés minden vallásfelekezeti lelkésznek vagy segédlelkésznek ugyanazt a sorsot biztosítja. Ennél többet nem tehetek. (Helyeslés.) Ha vannak, mondjuk a tanulmányok sorrendjében bizonyos intézkedések, a melyek folytán, például a protestáns segédlelkészek kevesebbet kapnának, ez nem rajtam múlik, hanem talán az egyháznak feladata ezt a tanulmányi sorrendet akkép megállapítani, hogy ez az anomália megszűnjék. (Ugy van!) De, ismétlem, már eddig is tettem intézkedést, miután a törvény 1908 január elsejéig visszaható erővel bír, hogy a rjrotestáns segédlelkészek ugyanazon fizetéskiegészitésben részesüljenek, a mefyben a katholikus segédlelkészek részesülnek. E tekintetben tehát elvi állás]3ontunk között nem lehet és nincs is ellentét. (Ugy van!) A másik gondolat, a melyre külön óhajtok válaszolni, a hitoktatók kérdése, (Halljuk ! Halljuk !) a mely felvettetett ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során. Én rendkívül nagy rokonszenvvel viseltetem azon gondolat iránt, hogy a hitoktatóknak anyagi sorsa javittassék. (Elénk helyeslés.) Én azonban azt hiszem, hogy ez ennek a törvényjavaslatnak keretébe nem tartozik. Semmi esetre sincs még ez a kérdés megérve arra, hogy megoldassék. Hiszen itt a költségvetés tárgyalása alkalmával is már foglalkoztam ezzel az ügygyel. Epén az egyházaknak saját működési terükön való autonómiájuk és szabadságuk szempontjából talán őrizkedni kellene attól, hogy ugy egészben véve a hitoktatást államosítsuk. Azt hiszem, nagyon bölcs törvényhozásunknak amaz intézkedése, a mely a hitoktatást az illető egyházaknak jogává, de egyszersmind kötelességévé tette és én a javítást ezen a kereten belül keresem és óhajtom eszközölni. (Helyeslés.) De ez előttem ma még pénzügyi hatásaiban kiszámíthatatlan kérdés, s mindenesetre igen nagy kérdés, olyan kérdés, a mely külön megfontolást, esetleg külön megoldást igényel, s azért ennek a törvénynek keretébe legnagyobb sajnálatomra nem tudtam azt beilleszteni. Egy másik gondolat, a melyre ki akarok terjeszkedni az, a mit Nagy Dezső t. barátom mai beszédében felhozott. Ö két igen fontos eszmét állított fel, nem mint hogyha azokat már a jelen törvényjavaslat' keretében akarná érvényesíteni, hanem mint irányelvet a jövőre nézve, s ez az, hogy az állami jövedelmi kiegészítést a lelkészek ezentúl ne az egyházi főhatóságok utján, hanem egyenesen az állampénztárból kapják ugy, mint kapják a tanítók az 1907 : XXVII. törvényczikk értelmében, s hogy a fegyelmi hatalmat akkor, a mikor államellenes cselekményekről van szó,