Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

446". országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. 227 igazságosan oldassék meg, de olyan terminusokat, mint a minőket t. képviselőtársam az ő határozati javaslatában felállított, nem fogadhatok el. Talán ő maga sem gondolta, hogy én azt elfogadhatom, ő csak a maga ellenzéki álláspontjának akart ezzel csattanós kifejezést adni. (Derültség.) Ezt a czélját elérte a képviselő ur, egyébként pedig természetesnek fogja ő is találni, hogy én ahhoz a határozati javaslathoz hozzá nem járulhatok. (Helyeslés.) Mig egyfelől kifogásolták azt, hogy egyáltalában állami hozzájárulást is óhajtok igénybe venni a katholikus lelkészi kongruának kiegészítésére, másfelől, főleg Molnár János képviselőtársam, azt kifogásolta, hogy nem terjesztettem be külön javaslatot a katholikus lelkészek kongruájára nézve. Es ez az egy gondolat mint hogyha némileg visszhangzott volna Csernoch János püspök ur, igen t. képviselőtársamnak beszédében is. Azonkívül azt is kifogásolja Molnár János képviselőtársam, hogy ugyanazt az ingereneziát akarom az állam részére biztosítani a katholikus lelkészekkel szemben, mint a többi lelkészekkel szemben, holott az állam nálunk csak egy részét adja a jövedelemkiegészitésnek. A mi az első két kifogást illeti, a kettőre együttesen kell válaszolnom. (Halljuk!) Igenis, a törvényjavaslat ugyanazt az ingereneziát biztosítja az államnak — a mint az a jogegyenlőségnek fogalmából folyik — a katholikus lelkészekkel szemben, mint a többi bevett vallásfelekezetű lelkészekkel szemben, az állami forrásból eredő kongnia kiegészítése tekintetében. (Helyeslés baljelöl). Ez a határvonal a törvényjavaslatban szigorúan meg van állapítva ; ez szigorúan folyik a jogegyenlőségből, és így körülhatárolva az ügyet határozottan a jegegyenlőség és a viszonosság elvének megfelelő eljárásnak tartottam, hogy ne egyes vallásokra és egyházakra nézve külön-külön, hanem mindnyájukra nézve egységesen rendeztessék a kongruának állami kiegészítése, (filénk helyeslés.) A mi már most az egyes felhozott ellenvetéseket illeti, ismét két szélsőséggel állok szemben. Nagy György képviselőtársam t. i. — itt már igazán csodálkozásomra — megtámad e törvényjavaslatnak a magyar nyelvre és az állami érdekek megóvására vonatkozó intézkedései tekintetében azzal, mintha az 1898 : XIV. t.-czikkben e, tekintetben igen stringens és erős intézkedések lettek volna és én ezeket leszállítottam, holott a valóság az, hogy az 1898-iki törvényben is voltak e tekintetben intézkedések, de annyira elégtelenek, hogy még ebben a novelláris törvényben is szükségesnek láttam kiegészítésüket. Ezért egész váratlan rám. nézve, hogy e miatt megtámadtassam azok részéről, a kik a nemzeti ügyet velem együtt, bizonyára nem melegebb szívvel mint én, de talán kevesebb felelősséggel portálják. (Derültség.) Bocsánatot kérek, ebben semmi pikáns él nem akart lenni; az tény, hogy minden, képviselő felelős mindenért, a mit indítványoz, hanem a felelősség nagyobb mértékben mégis azokra nehezedik, a kik az ügyeket vezetik. Ez közjogi, politikai tény, és innen van az, hogy azok, a kik ilyen helyzetben vannak, a kik a nemzet helyzetének összes szálait és oldalait látják, a kiknek az összes érdekeket bizonyos párhuzamossággal kell szolgálniok és egymás között kiegyenliteniök, nem követik műidig azoknak a tempóját, a kik azon boldog helyzetben vannak, hogy minden egyes kérdésnél átengedhetik magukat korlátlanul azoknak az érzelmi hullámzásoknak, a melyeket a konkrét kérdés bennük hazafias szempontból felidéz. Gondolom, ki fogom mutathatni, hogy e tekintetben a helyes utat követtem, előre is kijelentve, hogy nem zárkózom el az illető szakaszok oly módosításai elől, a melyek talán erősebben domborítják ki az általam is kivánt nemzeti czélt, a nélkül azonban, hogy a méltányosság határán túlmennének. A méltányosság pedig akkor, a midőn az 1840: VI. t.-czikket alkalmazzuk és midőn e tekintetben bizonyes mérséklésre van szükség, nem azon' alapulhat és nem ugy szólhat, hogy ez a törvény már 68 év óta meghozatott, tehát mindenkitől követelhetjük, hogy annak most már teljesen megfelelni tudjon, hanem a méltányossági szempont kell, hogy tekintetbe vegye azt, hogy — nem akarom kutatni, kinek hibájából — de 60 éven át semmi kísérlet sem történt azon törvény végrehajtására. (Ugy van!) Ez bizonyos állapotot teremtett, a melyben az ezen törvényhez való alkalmazkodást az illető tényezők elhanyagolhatták a nélkül, hogy őket a rosszhiszeműség vádja érhesse. Mikor itt egyenesen az állami tényezők mulasztásából eredő helyzettel állunk szemben, (Ugy van !) a méltányosság azt kívánja, hogy legalább bizonjms átmeneti időn át ezzel a mulasztással számoljunk és ne büntessünk az állami tényezők mulasztásaiért olyanokat, a kik ezeknek nem előidézői voltak, hanem inkább áldozataivá lettek ; (Ugy van!) ez az oka annak, hogy a törvény végrehajtásával nem ronthatok be, hanem hogy bizonyos temperálást kell alkalmaznom, nehogy gyűlöletessé tegyük azt, a miről az takarjuk, hogy minden polgár részéről szeretet tárgyává váljék. Az ellenkező oldalról pedig Lukács László t. képviselőtársam határozati javaslatában, a melyről talán természetesnek fogja találni, hogy nem fogadom el,talán ő sem várta, hogy el fogom fogadni. Lukács László : De igen ! Gr. Apponyi Altiért vallás- és közoktatásügyi lílinister: Ha várta, nagyon sajnálom; én is sok illúzióból ábrándultam ki hosszú közpályám alatt, ő vele is megeshetik. (Derültség.) T. képviselőtársam az egész vonalon minden olyan intézkedést kifogásol e törvényjavaslatban, a mely nemzeti érdekek megóvását czélozza és nem tudja azok indokát felfogni. Szívesen szolgáltam volna ezen intézkedések szükségének indokolásával, azonban nagy örömömre ezen kötelezettség alól maga Lukács László képviselő ur felmentett engem és ez — a ház idejére való 29*