Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

226 446. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. dalmasaktól való hozzájárulási kvótát főkegyúri jogánál fogva a felelős minister előterjesztésére és felelősségére állapította meg ; és ezen intézkedésekért a felelősséget el is vállalom, ezen intézkedések tudomásul vétele foglaltatik ebben a törvényjavaslatban. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez felel meg nemcsak Magyarország közjogának, de ez felel meg az evol ucziós egyházi politika követelményeinek is, a melyet Nagy Dezső t. képviselőtársam igen helyesen és igen bölcsen fejtegetett e házban, és a melyekhez én ragaszkodom az egész vonalon. (Elénk helyeslés.) Méltóztattak erről meggyőződést szerezni már eddig is, és a kik figyelemmel kisérték felszólalásaimat és a kormány nyilatkozatait, tudhatják, hogy a konfiskácziós izű politikának talajára sohasem fogok lépni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En e hazában bevett vallásfelekezetek helyzetének kiegyenlítését nem abban keresem, hogy valakitől valamit elvegyek, a mit jogosan bir, hanem abban, hogy azokon segitsek, a kik kellő anyagi helyzetben nincsenek. (Elénk helyeslés.) Ezzel összefüggésben azokkal szemben is, a kik a lelkészi kongruának a jelen törvényben való megállapitását az 1898 : XIV. törvényczikk méreteihez képest keveselik, csak hivatkozhatom a törvényjavaslat indokolására és hivatkozhatom azokra a nyilatkozatokra, a melyeket ebben a házban már tettem. Erre nézve tett utolsó nyilatkozatomat leszek bátor felolvasni, hadd legyen még egyszer nyoma a ház naplójában. (Halljuk ! Halljuk !) Az utolsó költségvetési tárgyalások alkalmával ezeket a kijelentéseket tettem (olvassa) : »A továbbiakat illetőleg ... — tudniillik az egyházi politika terén — ... folyamatba akarjuk tenni az 1848 : XX. törvényczikk 3. §-ának, a mennyire azt ugy lehet nevezni, teljes végrehajtását a protestáns egyházakat illetőleg. Ismétlem : a mennyire azt ugy lehet nevezni, mert a teljes végrehajtásig soha sem fogunk eljutni — mert hiszen a szükségletek egy variábilis mennyiséget képeznek — és pedig abban az értelemben a protestáns egyházakat illetőleg, hogy a közös bizottságok memorandumában foglalt azon kívánalmakat, a melyek a most már megállapított 3,320.000 koronában nem találnak kielégítést, az éveknek bizonyos sorára megosztva szintén honoráljuk, szintén ki fogjuk elégíteni az állami pénzügyek által megengedett tempóban. Erre nézve is törvényhozási biztosítékot kívánok nyújtani épen ugy, mint az eddig már megállapított segélyre nézve. Különösen a lelkészi kongruának, —• ezt már természetesen az összes felekezetekre kiterjedőleg, —• a mai kornak és az általános igényeknek megfelelőbb rendezését, a korpótlék rendszerre fektetve, szintén munkába akarjuk venni és az évek bizonyos sorára felosztva, mint a hogy az 1898-iki rendezés történt, szintén keresztül akarjuk vinni.« Tehát ezek, mint közvetlen kormány- és törvényhozási feladatok be vannak jelentve. Felolvasom az utolsó tételt is, különösen azért, mert Artim t. képviselőtársam mai felszólalásában — alkalmasint csak nyelvbotlásból, de mint nyelvbotlás is helyreigazításra szorul —• olyasmit mondott, mintha a kongruarendezésnek, már az ideiglenes rendezésnek is, a katholikus autonómia létesítéséig való elhalasztása annyit jelentene, hogy ebből az autonómiából soha sem lesz semmi. Bocsánatot kérek, én nem ezen az állásjDonton állok, mert akkor, a mikor az idézett kijelentéseket tettem, a következőket is kijelentettem, még pedig az egész kormány nevében (olvassa) : »Ézekkel egyidejűleg be fogom nyújtani a katholikus autonómia létesítésére vonatkozó, már kész és a kormány kebelében teljes megállapodással elfogadott törvényjavaslatot és az erre vonatkozó kormányzati intézkedésekről szóló jelentéseket is«. Ha én, t. képviselőház, egyáltalában megmaradok azon a helyen, a melyet elfoglalok . . . (Éljenzés.) Förster Ottó: Reméljük! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Már kérem, t. képviselőház, olyan minister még nem született, a ki arra nézve is kezességet tud vállalni, mi fog történni akkor, a mikor ő a helyét elhagyja. (Derültség.) Mondom, t. képviselőház, ennek folytán én azt hiszem, hogy azok, a kik velem együtt keveselik a lelkészi kongruának a jelen törvényjavaslatban is megállapított mértékét, (Haüjuk ! Halljuk!) legalább azt a teljes megnyugvást meríthetik, hogy én velük e tekintetben tökéletesen egyetértek és hogy a kormánynak egyik, még pedig a legközelebbi teendői közé sorozott programmpontja az, hogy ezen az állapoton segítsen. (Helyeslés.) Nagy György képviselőtársam felhozta ezzel kapcsolatosan a székely kepe ügyét. Hivatkozott — a mint teljes joggal hivatkozhatott — korábbi nyilatkozataimra, ámbár azt nem hiszem — legalább az én metódusommal teljesen össze nem férő dolog volna — hogy én egy bizonyos évre kötelező Ígéretet tettem. Valószínűleg ugy lesz, hogy azt mondtam, hogy törekedni fogok a dolgot már 1909-ben megoldásra juttatni; de bocsánatot kérek, ilyen kalendáriumszerű Ígéretet ilyen ügyben nem is tehettem. En, t. képviselőház, a mennyire tőlem telik, siettetem ezt a dolgot. A kérdésnek összes elvi alapvonalai már ki vannak dolgozva ; egy másik, igen nagy feladatot fog azonban képezni az ezen elismert elvi alapokon való tényleges igényeknek megállapítása, (ügy van! balfelöl.) mert hiszen azt talán csak nem követelheti senki, hogy én e tekintetben egyszerűen a benyújtott számlákat honoráljam. Ez igen szoros vizsgálat tárgyát kell hogy képezze, mert végre is az állami pénzügyek érdekeit megóvnom épen olyan szigorú kötelességem, mint a milyen szigorú kötelességem a felmerülő, törvényes alappal biró és igazságos követelményeknek eleget tenni. (Ugy van!) Rajtam tehát nem fog múlni, t. képviselőház, hogy ez az ügy a lehető legrövidebb idő alatt és